Vezetéknév:Yamaneko Keresztnév:Akira Születési hely:Tokió, Japán Születési dátum:1990. december 19. Foglalkozás:mangaka, (svindler) Klubtagság:turista Igazolványkép:Haruma Miura
Motivációs levél
Az apró kéz az övében. Az apró mosoly az ajkain. A hűvös kacaj a fejében. - Nézd, milyen szép a Hold, Akira. A tabletták keserű íze a nyelvén. Az arcát simogató kéz. Az alkohol marása a torkában. - Ha valaha is megadatik a lehetőség, hogy újjászülessünk, szeretnék egy valamivel emberibb életet élni. A szirt aljának csapódó hullámok zaja. A szél zúgása. Az arcán megcsillanó könnycsepp. - Annyira félek, Akira. Segítesz? A hajába belekapó szél. A kinyújtott kezei a levegőben. A bizonytalan lépés az irányában. - Csak gyorsan gyere utánam, jó? A kimonójának lobogása a levegőben. A víz csobbanása. A süvítő szél. - Tsuneko... A gyomrába maró rosszullét. A zuhanás szabadsága. A jéghideg víz a tüdőjében.
Hideg veríték veri ki, ahogy felül az ágyában. Az ablakon túl Szöul fényei csillognak, egy rendőrautó száguld el az utcán, és ő visszadől a párnájára, elsimítva az arcából néhány kósza, határozottan túl hosszú hajtincset. Olyan régen volt már; hat év telt el azóta, hogy Miyamoto Tsuneko lezuhant Kamakura egyik sziklaszirtjéről és összezúzta magát a part menti sziklákon. Hat év, ami korántsem volt elég ahhoz, hogy Yamaneko Akira lemossa a vért a kezeiről és elfeledje, amit tett.
- Te vagy a gyilkos Kamakura-ból? Csend. Hűvös, fojtogató csend. - Persze, hogy ő az! Nem látod? Ugyanúgy néz ki, mint a fényképen a cikk mellett. Látod? Az asztalra dobott újság. A cím a cikk fölött. 鎌倉から人殺し. A gyilkos Kamakura-ból. - Miért nem beszél? - Mindig ilyen. Ne is figyelj rá. - De... - Ne figyelj rá. Az ajtó csapódása a háta mögött. A ruháiba beleivódó eső. 鎌倉から人殺し.
Olyan lendülettel nyitja ki az ablakot, hogy megremeg az üveg benne; hatalmas lélegzetvételekkel kapkod levegő után, mintha az élete függne tőle és a semmibe bámul; az ablaka alatt a gyenge szélben lustán hintázik a hotel táblája, és rajta Ő, apró, fekete lény, foghíjas mosollyal méregeti őt, ide-oda billegve ültében. Reménykedett benne, hogy soha többé nem fogja viszontlátni; de amióta elvált a feleségétől, minden lépését követte, ugyanúgy az alkoholos pohár aljára nézett, mint Yamaneko Akira és ugyanúgy nevetett, amikor ő is ezt tette; együtt néztek farkasszemet a halállal, és most, mikor újra itt volt, nem tudta, örülnie kellett volna neki, vagy sem.
- Te... Ismerlek. A felesége nyögései. A padlón csattanó övcsat. A földön koppanó szakés üveg. - Mindvégig itt voltál, ugye? Vártál rám, hogy megtaláljalak. Megölted az istennőmet, hogy megszerezz magadnak. Ziháló lélegzetvételek, hah-hah, torokból felszakadó, állatias morgás. A levegőben repkedő papírlapok, tele félkész rajzokkal. - Azt akartad, hogy megismerjék a történetem. Kamakura. Osaka. Nagoya. Mind papíron akartad látni őket. Hogy a társadalom tudja. Nyüszítésbe fulladó szavak. A papírvágó kés a bőrén. A foghíjas mosoly a tükörben. - Sosem illettem közéjük... Azt mondták, szép vagyok... Aranyos... Nem láttak... Nem az igazi énem. A földön kialakuló vértócsa. A remegő ujjai, amiket belé márt és a szó, amit az üveglapra maszatol, mielőtt elvesztené az eszméletét. お化け. Szörnyeteg.
Eltűnt. Abban a pillanatban, amikor beleszívott a cigarettájába, az apró emberke eltűnt; csak a szél lebegtette tovább a hotelt hirdető táblát és lustán fújta el az ég felé kígyózó, szürke füstöt. Megint egyedül volt; csak a magányos, éjszakai város volt a társasága és a papírlapok, amiken este még dolgozott. Rajzolnia kellett volna; ez volt az egyetlen feltétele annak, hogy a kiadója elengedje egy meghatározatlan időtartamú nyaralásra, mint amilyet eltervezett magának, de korántsem volt biztos benne, mennyi sikerrel fog járni. A környezetváltozás semmit sem segített eddig rajta; és azzal a gondolattal kezdte el vizsgálni a saját tükörképét az ablak üvegében, hogy esetleg legfőbb ideje lenne visszatérni oda, ahonnan jött... ...és a hang a fejében csak nevetett, nevetett, nevetett.
Örömmel értesítelek, hogy immár Te is közösségünk tagja vagy! ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
Micsoda érdekes karakterrel bővült a palettánk! Már az ET-d egészen legelején lesokkoltál és a székemhez szögezve tartottál egészen az utolsó sorokig. Igazán megkapó az írásstílusod! S az se semmi, hogy ennyi mindenen kellett keresztülmenned. Kíváncsian várom, hogy egy ilyen mentális betegséggel hogyan fogsz szembenézni az utad során, úgyhogy irány is már a játéktér! ^^
Az oldal dizájnja és tartalma az adminok munkájának gyümölcse, így azok a Seoulmate tulajdonát képezik. Egyéb képek a google-ról származnak. Az SZNE kitalált egyetem, semmilyen koreai felsőoktatási intézményhez nincs közünk, az oldal célja csupán szórakoztatást szolgál.