Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 yamaneko akira

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: yamaneko akira   Csüt. Szept. 15 2016, 22:41

Beiratkozási lap
Vezetéknév: Yamaneko
Keresztnév: Akira
Születési hely: Tokió, Japán
Születési dátum: 1990. december 19.
Foglalkozás: mangaka, (svindler)
Klubtagság: turista
Igazolványkép: Haruma Miura
Motivációs levél
Az apró kéz az övében. Az apró mosoly az ajkain. A hűvös kacaj a fejében.
- Nézd, milyen szép a Hold, Akira.
A tabletták keserű íze a nyelvén. Az arcát simogató kéz. Az alkohol marása a torkában.
- Ha valaha is megadatik a lehetőség, hogy újjászülessünk, szeretnék egy valamivel emberibb életet élni.
A szirt aljának csapódó hullámok zaja. A szél zúgása. Az arcán megcsillanó könnycsepp.
- Annyira félek, Akira. Segítesz?
A hajába belekapó szél. A kinyújtott kezei a levegőben. A bizonytalan lépés az irányában.
- Csak gyorsan gyere utánam, jó?
A kimonójának lobogása a levegőben. A víz csobbanása. A süvítő szél.
- Tsuneko...
A gyomrába maró rosszullét. A zuhanás szabadsága. A jéghideg víz a tüdőjében.



Hideg veríték veri ki, ahogy felül az ágyában. Az ablakon túl Szöul fényei csillognak, egy rendőrautó száguld el az utcán, és ő visszadől a párnájára, elsimítva az arcából néhány kósza, határozottan túl hosszú hajtincset. Olyan régen volt már; hat év telt el azóta, hogy Miyamoto Tsuneko lezuhant Kamakura egyik sziklaszirtjéről és összezúzta magát a part menti sziklákon. Hat év, ami korántsem volt elég ahhoz, hogy Yamaneko Akira lemossa a vért a kezeiről és elfeledje, amit tett.


- Te vagy a gyilkos Kamakura-ból?
Csend. Hűvös, fojtogató csend.
- Persze, hogy ő az! Nem látod? Ugyanúgy néz ki, mint a fényképen a cikk mellett. Látod?
Az asztalra dobott újság. A cím a cikk fölött. 鎌倉から人殺し. A gyilkos Kamakura-ból.
- Miért nem beszél?
- Mindig ilyen. Ne is figyelj rá.
- De...
- Ne figyelj rá.
Az ajtó csapódása a háta mögött. A ruháiba beleivódó eső.
鎌倉から人殺し.



Olyan lendülettel nyitja ki az ablakot, hogy megremeg az üveg benne; hatalmas lélegzetvételekkel kapkod levegő után, mintha az élete függne tőle és a semmibe bámul; az ablaka alatt a gyenge szélben lustán hintázik a hotel táblája, és rajta Ő, apró, fekete lény, foghíjas mosollyal méregeti őt, ide-oda billegve ültében.
Reménykedett benne, hogy soha többé nem fogja viszontlátni; de amióta elvált a feleségétől, minden lépését követte, ugyanúgy az alkoholos pohár aljára nézett, mint Yamaneko Akira és ugyanúgy nevetett, amikor ő is ezt tette; együtt néztek farkasszemet a halállal, és most, mikor újra itt volt, nem tudta, örülnie kellett volna neki, vagy sem.


- Te... Ismerlek.
A felesége nyögései. A padlón csattanó övcsat. A földön koppanó szakés üveg.
- Mindvégig itt voltál, ugye? Vártál rám, hogy megtaláljalak. Megölted az istennőmet, hogy megszerezz magadnak.
Ziháló lélegzetvételek, hah-hah, torokból felszakadó, állatias morgás. A levegőben repkedő papírlapok, tele félkész rajzokkal.
- Azt akartad, hogy megismerjék a történetem. Kamakura. Osaka. Nagoya. Mind papíron akartad látni őket. Hogy a társadalom tudja.
Nyüszítésbe fulladó szavak. A papírvágó kés a bőrén. A foghíjas mosoly a tükörben.
- Sosem illettem közéjük... Azt mondták, szép vagyok... Aranyos... Nem láttak... Nem az igazi énem.
A földön kialakuló vértócsa. A remegő ujjai, amiket belé márt és a szó, amit az üveglapra maszatol, mielőtt elvesztené az eszméletét.
お化け.
Szörnyeteg.



Eltűnt.
Abban a pillanatban, amikor beleszívott a cigarettájába, az apró emberke eltűnt; csak a szél lebegtette tovább a hotelt hirdető táblát és lustán fújta el az ég felé kígyózó, szürke füstöt. Megint egyedül volt; csak a magányos, éjszakai város volt a társasága és a papírlapok, amiken este még dolgozott. Rajzolnia kellett volna; ez volt az egyetlen feltétele annak, hogy a kiadója elengedje egy meghatározatlan időtartamú nyaralásra, mint amilyet eltervezett magának, de korántsem volt biztos benne, mennyi sikerrel fog járni. A környezetváltozás semmit sem segített eddig rajta; és azzal a gondolattal kezdte el vizsgálni a saját tükörképét az ablak üvegében, hogy esetleg legfőbb ideje lenne visszatérni oda, ahonnan jött...
...és a hang a fejében csak nevetett, nevetett, nevetett.
Vissza az elejére Go down
Admin
admin
admin
avatar

♠ Hozzászólások : 199

TémanyitásTárgy: Re: yamaneko akira   Vas. Szept. 18 2016, 21:05


Kedves Akira!
Örömmel értesítelek, hogy immár Te is közösségünk tagja vagy!
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
Micsoda érdekes karakterrel bővült a palettánk! Már az ET-d egészen legelején lesokkoltál és a székemhez szögezve tartottál egészen az utolsó sorokig. Igazán megkapó az írásstílusod! S az se semmi, hogy ennyi mindenen kellett keresztülmenned. Kíváncsian várom, hogy egy ilyen mentális betegséggel hogyan fogsz szembenézni az utad során, úgyhogy irány is már a játéktér! ^^
Vissza az elejére Go down
http://seoulmate.hungarianforum.com
 
yamaneko akira
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Iwakura Akira
» Mester új tanítványa? Hikuro vs Akira
» Akira
» Akira
» Akira vs Djuka Kodomo

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Special (m)-
Ugrás: