Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Moon tanci && Hye Rim

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shin Hye Rim
uni
uni


♠ Titulus : ◘ felhőlány
♠ Tartózkodási hely : ◘ Szöul
♠ Szak/Foglalkozás : ◘ politológia
♠ Hozzászólások : 25

TémanyitásTéma: Moon tanci && Hye Rim   Hétf. Szept. 19 2016, 11:18

This place is the color of a dark night
Even the shadows get lost
Átkozom magam. Átkozom az egyetemet. De a legjobban Choi Jinyoung-ot átkozom, amiért rávett arra, hogy fogadjak vele, miszerint jobb beadandót fog írni, mint én. Soha nem fogom megérteni, hogy egy zeneművészetis miért akarja felvenni szabadon választhatónak a társadalomismeretet, de az élet tele van rejtvényekkel, és az jelenleg sokkal jobban izgat, hogy vajon megtarthatom-e a tanársegédi pozíciómat ezek után. Sokat szenvedtem érte, és sokat versenyeztem a többiekkel, mire végre kiválasztott a tanár úr, nem akarom ezzel elszúrni. Nem is kellene megcsinálnom, miért kellene? Hiszen nincs itt, hogy ellenőrizzen, majd azt mondom, megcsináltam. Igen! Ez egy nagyon remek ötlet. Zseni vagy Shin Hye Rim!
Elengedem a kilincset, és hátat fordítok az ajtónak, itt hagyom, itt én, de a telefonom pittyen egyet, és kénytelen vagyok megnézni. És azt, hogy megnézem, mutatja a kakao. És ha a kakao mutatja, akkor a küldő is látja, hogy ignorálom. És az az üzenet hogy „Látlak! El ne merj szökni!” Egy csöppet ijesztő csak. Nagyot sóhajtok, visszafordulok az ajtó felé, és bekopogok. Az alatt a tíz másodperc alatt, míg meghallom, hogy bemehetek, vagy kapok bármilyen jelzést, mohón imádkozom az égiekhez, hogy ne legyen bent a tanár úr, mert nem akarom leégetni magam, de nincs mese. Előre! Lenyomom a kilincset, és apró mosolyt erőltetve az arcomba benyomom a fejem a résen. Pillanatok alatt mérem fel a terepet, egyedül van, ez igazán megnyugtató
- Ne haragudjon Tanár úr, de lenne valami, amit meg szeretnék beszélni Önnel. – Lépek be közben, és állok meg az asztala előtt. Jah, megbeszélni, höh, jó vicc, ne röhögtessem már magam. Lepakolom a táskám magam mellé, és nagy levegőt veszek. Karokat fel, derékszögbe behajlít, oldalra fordul és meheet. Rángatni kezdem a fejem, ahogy azt elvileg az egyiptomiak csinálták eddig, és érzem, ahogy még a cushion se véd meg az arcom paradicsom vörössé válásától. Egy percig bírom, aztán leeresztem a kezem, és mélyen meghajlok Moon előtt.
- Nagyon sajnálom, az egyik diákjával fogadtunk, és mivel jobb beadandót írt, ez a büntetésem. Kérem, ne vegye sértésnek, és bocsásson meg. – Szinte kiabálom az utolsó szavakat a padlónak, mert közben egy centit se egyenesedek fel.  Nyelj el föld, gyerünk, MOST!
 
BY MITZI




With December comes the glimmer on her face
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Moon tanci && Hye Rim   Szer. Szept. 21 2016, 18:16

just holding on for tonight

Egy újabb, kínosan hosszú munkanap után Moon Siyoung csak egyetlen dologra vágyott: hogy végre hazamehessen és a macskája társaságában elheverhessen a lakása kanapéján egy üveg borral és egy jó könyvvel; amióta a menyasszonya elutazott a szülővárosába, valami fontos, hivatalos ügy indokával, azóta ő minden nap szinte rohant haza, hogy kihasználja a pillanatnyi nyugalmat és csendet, amiből az egyetemen sem jutott ki neki túl sok mostanában. Észre sem vette, mikor osztottak ki neki annyi kötelességet, hogy lassan alig látott ki az asztalán tornyosuló papírhalmok alól és jóformán csak azért járt vissza a saját négy fala közé, hogy zuhanyozzon és átöltözzön. Arra már nem is emlékezett, mikor evett akár csak egy rendes ebédet is, mert napok óta cigarettán, kávén és müzliszeleteken élt, amikből a menyasszonya legalább egy zombi-apokalipszisre elegendő mennyiséget halmozott fel az egyik szekrényben. Talán ezért is volt hálás minden olyan napért, mint ez a mai, amikor az óráival korábban végzett, mint általában és jobb esetben pár csak pár perc választotta el attól, hogy végre hazamehessen és ott fejezze be az esetleges, hátramaradt munkáját, amire korábban nem volt ideje.
Talán minden sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem lakja be annyira a tantermet, ahol egész nap órákat tartott; hiszen a dolgai még a fiókban is ott voltak, a különböző tollak és ceruzák és noteszek, amikből legalább tizenhármat hordott magánál, még ha talán csak kettőbe is jegyzetelt; most is épp ezeket kutatta a saját maga által kreált káoszban, miközben szabad kezével próbálta egy jobb napokat is látott rózsaszín, macskás mappába tuszkolni a mai nap összegyűjtött beadandókat. Már csak percek választották el attól, hogy végre szabad, vagy legalábbis részben szabad ember lehessen; de ezt a tervét megzavarta az, hogy halk kopogást hallott az ajtón és aztán meglátott ott egy ismerős arcot, akit már két napja nem látott, mert nem volt vele órája.
- Gyere be, miben segíthetek? - Aprócska, halvány mosolyt villant a lány felé, ahogy visszatér a pakolászáshoz; hiszen ha valaki, akkor a tanársegédje, Shin Hye Rim biztosan tudta, mennyire nehéz volt összeszedettnek lennie, hogy mekkora káosz volt az egész lénye, nem csak a környezete; csodálkozott is néha azon, hogy egy ennyire rendezett és dolgos lány hogy bírta ki ennyi ideje mellette, akihez képest egy tornádó a rendezettség mintapéldánya volt, de úgy tűnt, jól döntött, mikor a rengeteg potenciális alany közül pont őt választotta.
Valamiért biztos volt abban is, hogy a lány nem zavarta volna, hacsak nem valami tényleg fontos dologról lett volna szó; de mivel a kettejük közé ereszkedő csend egyre hosszabb és hosszabb kezdett lenni, és neki is sikerült menet közben beletuszkolnia az összegyűjtött papírlapokat a cicás mappába, végül rávette magát, hogy a fejét felemelve a lány felé pillantson... És a szemöldökét a magasba ne vonja, látva, mi történik; ha most egy rajzfilm szereplője lenne, szemöldöke minden bizonnyal már a homloka fölött lebegne, ellenszegülve a gravitáció minden szabályának, de így csak értetlen vigyorra húzza az ajkait, nagyokat pislogva.
- ....? - És rá is kérdezne, hogy ez a kis táncos mutatvány most mit is akart reprezentálni, meg hogy mire volt jó, de mintha a lány csak olvasna a gondolataiban, válaszol a fel nem tett kérdésre; és ekkor ő nem állja meg, hogy el ne nevesse magát, óvatosan beharapva az alsó ajkát, hogy azért szórakozottsága valamivel diszkrétebb legyen, mint az a nyerítő vihogás, amihez kedve lenne; ez a mutatvány annyira... annyira... szavakat sem talált rá, de eléggé feldobta a napját, hogy is tudott volna így haragudni a lányra, akinek el kellett ezt végeznie? - Ugyan, semmi gond... Melyik diákom volt ennyire intelligens, hogy ezt kitalálja?

lesz ez még jobb is, csak várd ki ♥

Vissza az elejére Go down
Shin Hye Rim
uni
uni


♠ Titulus : ◘ felhőlány
♠ Tartózkodási hely : ◘ Szöul
♠ Szak/Foglalkozás : ◘ politológia
♠ Hozzászólások : 25

TémanyitásTéma: Re: Moon tanci && Hye Rim   Pént. Szept. 30 2016, 14:59

This place is the color of a dark night
Even the shadows get lost
Ha más tanárral kellene ezt csinálnom, akkor letudnám egy legyintéssel – igen, Choi Jinyoung nincs rám jó hatással, sőt! – de Moon Siyoung az egyik, ha nem a kedvenc tanárom, és igazán nagy szó, hogy egy másodévest választott tanársegédjének, mi most amiatt a hülye miatt zátonyra futhat. Tisztára, mint egy kapcsolat, de hát ez is az, csak a törvényes fajtából, nem? Már teljesen hülyeségeket beszélek, parázok itt, mint egy idióta, holott tudom, hogy nem kellene, hiszen fiatal és jó fej, biztos érteni fogja a viccet.
Óvatosan dugom be a fejem, majd lépek is be, rögtön az asztala elé sétálva, felkészülve a produkciómra. Valahol azért nyugtat a tudat, hogy nem szakítja meg a pakolászást, hogy felvegye a szigorú tanár formát, mert hát ez azt jelenti, hogy közelebbi diákjának kezel, mint mondjuk Ra Haelt.  Ami mindenképp jobb, pláne mert mikor táncolni kezdek neki, akkor igen érdekes fejjel néz rám, és egy pillanatra megijedek, hogy kész, kihajít az ablakon. Nem is húzom sokáig, mindössze egy percet kap a csodás mutatványból – höhö - és már esedezek is, mint valami bűnöző a kegyelemért.
De a férfi nevetése kizökkent ezért először csak felnézek, majd fel is egyenesedem, és az ujjamat tördelve mosolyodom el én is végül.  Akkor még sem olyan begyöpösödött, mint néha tűnik, és érti a viccet! Ez egy remek hír, de azért többet nem szeretnék így elé állni, és ezt meg is fogom mondani annak a jómadárnak!
- Choi Jinyoung, uram, zeneművészetről. Igazából az egész az én hibám, én mondtam neki, hogy nem tud úgysem legyőzni, és vérszemet kapott. Nem is értem, hogyan írhatott egy ponttal jobbat mint én. hiszen a zenének semmi köze a társadalomtudományhoz, vagy hát ha van is, akkor is fura ezt a kettőt ötvözni. – Hadarom, ahogy leülök az asztala előtt álló két szék egyikébe, egyik lábamat keresztezve a másikon. Nem is veszem észre magam, kicsit több megbánást is tanúsíthatnék, de hát az előbb mondta, hogy nem haragszok, akkor miért kellene…
- Óh tanár úr, kész vagyok a kutatómunkával, amit kért a romániai magyarokról! – Már napokkal ezelőtt kész votam vele, csak valahogy sehogy nem jött ki rá a lépés, hogy behozzam. Talán mégis csak köszönhetek valamit annak a lókötőnek. Gyorsan kiveszem a táskámból a sárga mappát, és úgy ahogy van, kicsit felemelkedve a székről a férfi elé teszem az asztalra.  Majd visszaereszkedem a fenekemre, és a tenyerembe támasztva az állam várom, hogy átfussa az anyagot, és megmondja elég-e vagy kellene még hozzá valami. – Sokkal érdekesebb volt, mint hittem.  – Teszem még hozzá, és ahogy beszélek a fejem fel-le mozog a kezemben.  

 
BY MITZI




With December comes the glimmer on her face
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Moon tanci && Hye Rim   Szomb. Okt. 08 2016, 18:46

just holding on for tonight

Fura lett volna kimondania, hogy tanársegédjének rövidke, táncos mutatványa feldobta a napját; pedig pontosan így volt, hiszen hála a lánynak képes volt mindenféle erőlködés nélkül mosolyra bírnia magát, anélkül, hogy a végeredmény egy elég ijesztő és elkedvtelenítő vicsorrá vált volna. Most viszont a kedvén is nagyot dobott a dolog; hiszen így végre volt valamije, amire visszagondolhatott a lakása kanapéján ülve, ahelyett, hogy azt hallgatta volna, ahogy menyasszonya lábujjhegyen lopakodott a lakásuk egyik sarkából a másikba, nap közben, vagy éjnek idején, és olyankor ő is csak arra tudott gondolni, vajon a nő mit csinálhat olyankor az ajtó túloldalán; így viszont gondolhatott már erre az egyiptomi táncot imitáló mutatványra, néhány pillanatra elterelve a gondolatait a munkájáról, a problémáiról vagy akár egész életének monotóniájáról is.
Mégis, mikor rákérdez, kinek köszönheti ezt a rendkívül emlékezetes táncot, nem azt a választ kapja, amire számított; elvégre is ki nem nézte volna Shin Hye Rim-ből hogy leálljon valaki olyannal, mint Choi Jinyoung, aki egyszerre nyűgözte őt le és érte el, hogy Moon Siyoung a halál nemesebbik testrészére kívánja őt. Zeneművészetisként is kiemelkedően teljesített más diákjai között, legtöbbször csak egy-két ponttal lemaradva osztályának legjobbja, saját tanársegédje mögött, és ezért őt is meglepte az, hogy végül túlnőtt rajta, olyan esszét írva, amitől még neki is leesett az álla.
- Jinyoung... Igazán meglepő. - Elgondolkodva nézett fel a lányra, pillantásával követve, ahogy helyet foglalt az egyik széken, kényelembe helyezve magát; szíve szerint ezt ő is megtette volna, de a dolgai nem pakoltál volna össze saját magukat, így rá volt kényszerítve, hogy továbbra is álljon, olyan lelkesedéssel tuszkolva a dolgokat a táskájába, mintha legalább az élete múlt volna ezen. - Mindig is tudtam, hogy tehetséges fiú, de meglepett a potenciálja. Minden esetre úgy tűnik, végre méltó konkurenciád akadt, nem gondolod, Hye Rim?
Talán ez nem úgy hangzott a szájából, mint a világ legbiztatóbb kijelentése, de ha bárki is meg akarta volna ezt magyaráztatni vele, azt hallotta volna csak meg tőle, hogy mindig is az egészséges konkurencia híve volt, főleg az annyira tehetséges diákok között, mint az a páros. Ezt meg is akarta mondani a lánynak; de ugyanabban a pillanatban gondolatmenetét megszakította egy mappa, ami a látóterében jelent meg és élénk sárga színével magára vonta a figyelmét. Eleinte nem tervezte átnézni, csak miután hazaért, de látva a lány várokozó arckifejezését rávette magát, hogy néhány esszét félretéve figyelmét a mappára irányítsa, bizonytalan mozdulattal véve azt a kezébe.
- Nem hittem, hogy ilyen gyorsan készen leszel vele... - Mégis, ajkaira halvány, elismerő mosoly kúszott fel, amikor felé pillantott; nem csalódott benne ezúttal sem, hiszen jóval a megadott határidő előtt készen volt a munkájával, és ez megint csak megerősítette őt abban a tudatban, hogy jól döntött, amikor őt választotta a tanársegédjének... hiszen szorgalmas volt és ambiciózus, mi mást kívánhatott még? Ráadásul abból, amit elolvasott, miközben sietősen, félszegen lapozgatta át a papírhalmot, amit a mappából vett elő, a korábban feladott témában is rengeteg anyagot gyűjtött össze, többek között néhány olyan dolgot is, amikről neki fogalma sem volt korábban. - De abból, amit látok, kitűnő munkát végeztél... Nem lenne kedved esetleg lereferálni a témát a következő órán? Természetesen plusz pontokért, hogy valahogy értékeljem a rengeteg munkát, amit belefektettél a dologba.
Igaz, eleinte nem tervezte a témát bevezetni az órán is, de ezt az anyagmennyiséget nem hagyhatta kárba veszni; egy-két kitérés a tananyagtól még nem ölt meg senkit sem, nem igaz?

lesz ez még jobb is, csak várd ki ♥

Vissza az elejére Go down
 
Moon tanci && Hye Rim
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: EGYETEMI CAMPUS :: Főépület-
Ugrás: