Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
KezdőlapKezdőlap  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

 Eunji x Hajin

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
Anonymous



Eunji x Hajin Empty
TémanyitásTárgy: Eunji x Hajin   Eunji x Hajin Icon_minitimeKedd 20 Szept. 2016 - 18:36

to: my favorite Noona.

Szerintem még csak azért vagyok életben, mert Noona nem nagyon néz tévét. Egész nap az egyetemen van, így nem igazán jut ideje arra, hogy a készüléket bámulja, nekem meg könnyebb volt elrejtőzni előle, pedig teljesen nyilvánosan készülök arra, hogy idol legyek. De ahogy mondani szokás: az emberek általában azt nem látják meg, ami az orruk előtt van, így nem volt nehéz dolgom elbújni előle. Persze napról napra rosszabbul éreztem magam amiért random elkezdtem a forgatásokat, és neki azt hazudtam, hogy egyetemre mentem. Éppen ezért hívtam fel, hiszen kaptunk két szabad órát, amit szerettem volna vele tölteni. Elhatároztam, hogy megpróbálom bevallani neki az igazat, de egyelőre nem vett rá a lélek. Nem tudom mitől féltem ennyire, talán attól, hogy kiakad, hazarángat, és akkor mehetek valami szar egyetemre – már bocsánat – amire egyáltalán nem akarok, pedig… Pfejj, tényleg nincsen semmi más a táncon meg az éneklésen kívül amihez értek. A mesefigurára emlékeztető hangom eléggé tetszett az ügynökségnél, azt mondták, hogy tökéletes maknae válna belőlem a vékony alkatom, az alacsony termetem, és a hangom miatt. Úgy voltam vele, hogy akkor ezzel most nem vitatkozom, mert felesleges lenne az egész. Én csak énekelni és táncolni akarok, ezért figyelmen kívül hagyom, hogy még a minimális férfiasságom – a mim? – is semmibe veszik. Amúgy is, egy maknae-nek nem kell annak lennie, inkább aranyosnak, ezért van nekem elég nagy esélyem. Mivel nem vagyok benga állat kifejezetten rosszarcú sem, legalább nagy esélyeim vannak.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit mondjak majd Eunjinek. Mivel azt hazudtam, hogy ének-zene szakon vagyok – mert arra talán még lenne is esélyem bejutni – ki kell találnom majd valami hülyeséget. Mondjuk, hogy meg kéne tanulnom hatvan oldalt a zeneszerzőkről, amik idén kellenek, vagy… De úristen, legalább ellophattam volna valakinek az órarendjét. Mindegy, úgyis elhiszi, hogy fogalmam sincs miért rohanok vissza a koleszba. Majd megmondom, hogy elfelejtettem a házimat megírni, vagy valami. A középiskolában amúgy is rendszert csináltam az ilyenekből, nem hinném, hogy meg lenne lepve. Inkább az a durva, hogy ezt kamuztam neki. Sokkal értelmesebb lett volna azt mondanom, hogy kukásnak mentem, még az is hihetőbb, mint az egyetem. Soha nem érdekelt még a zenének sem a száraz része, nem vagyok az a fajta, aki hisz benne, hogy ezt meg kéne tanulni. Inkább a spontán érzelmeket keltő muzsikát szeretem, ami egyértelműen a lélekből jön, ami szabálytalan. Szerintem mindenkinek ezt kéne tennie. Pont ezért furcsa, hogy az egyik álmom az idolság. Mivel ott bizony meg fogják szabályozni azt, amit csinálok.
Magabiztosan ugrottam ki a metróból és indultam meg az étterem felé, ami mind a kettőnk legnagyobb kedvence volt a városban. Viszonylag kívül esett a központtól, ezért nem volt nagy nyüzsgés, így nem állt fenn annak a veszélye, hogy valamit feldöntök majd, vagy ilyesmi, ez pedig fontos volt Noonának. Gondolom nem szeretné ha miattam égne a pofája, mert képes vagyok ráborítani akár a miniszterelnöknőre is a forró levesem, puszta ügyetlenségből. Ebben amúgy nincsen semmi meglepő, világ életemben ilyen voltam, ezért gyakran az osztálytársaim megtiltották, hogy a kezükbe vegyem a cuccaikat, mert nagy valószínűséggel azok nem működő állapotban kerültek vissza hozzájuk. A másik nagy baj velem meg az még, hogy szeretem szétszedni a dolgokat, csak általában összerakni már sokkal nehezebb…
Ahogy közelebb léptem úgy változott át a lezser járásom fokozatosan egy sebzett állatévá. Fogalmam sem volt arról, hogy mit képzeltem amikor azt hittem, hogy át tudom majd verni az embert, aki felnevelt. Amúgy az arcomat álcáztam, hogy ne ismerhessenek fel, ugyanis az egész ország láthatja a műsort, de reménykedtem, hogy az első rész után még nem támadt fel annyira az érdeklődés, és itt sem lesznek tinilányok…
- Szia Noona – köszöntem neki bizonytalan hangon amikor odaértem, és nem közelítettem felé, most nem öleltem meg, sőt alig néztem rá. Nem akartam, hogy megsejtsen valamit a bűntudatomból – Mizu? Állom a kaját.
Igen, a zsebpénzből, amit az egyetemre kaptam nem költöttem semmit, sőt igazából sokszor ránézni sem tudtam, pedig aztán… Ahj, mindegy, így legalább valamilyen szinten visszakerül hozzá az, ami az övé.
- Menjünk be, jó? – ott megkeresem a legeldugottabb helyet, és már biztonságban is vagyunk. Akkor nem bukhatok le. El akarom majd mondani neki, de nem most, nem egy ilyen forgalmas helyen és főleg nem evés közben, mert nem akarom, hogy rosszul legyen vagy megfulladjon, esetleg a fejemet a tányérba verje. Nem venné ki valami jól magát.


nyolcszázvalamennyi | <3333 | Song Ji Eun - Going Crazy (Ft. Bang Yong Guk | ruha
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Eunji x Hajin Empty
TémanyitásTárgy: Re: Eunji x Hajin   Eunji x Hajin Icon_minitimeSzomb. 8 Okt. 2016 - 10:02

To my favourite son

Hogyha évekkel ezelőtt valaki azt mondta volna neki, hogy lesz majd egy srác, aki ilyen fontos lesz az életében, akkor valószínűleg jól kiröhögte volna. Most viszont, több mint tíz év elteltével már nem is lepődik meg azon, hogy napi rendszerességgel lesi a telefonját, és figyeli a különböző közösségi oldalakat, várva, hogy élete legfontosabb személye valami jelet adjon magáról, hogy bebizonyosodjon, nincs semmi baja, és egyedül is teljesen jól megállja a helyét az egyetemen. Valahol azért örül is neki, mert legalább azt csinálhatja, amit szeret a média minden mocska nélkül, és mellette még tanul is, de azért emellett félti is. Nagyon félti, mert nem akarja, hogy neki bármi baja essen. Túl sok tragédia történt már ebben a családban ahhoz, hogy még egyet végig tudjanak szenvedni. Legalábbis Eun Ji úgy véli, nem lenne képes elviselni, ha még az unokaöccsének is baja esne. megsérülne, vagy bármi egyéb. Túl sok volt már neki a nővére halála és a saját balesete, amik így is megnyomorították egy életre.
Ezért is kúszik egy széles mosoly az arcára, mikor HaJin felhívja őt, hogy találkozzanak a kedvenc éttermüknél. Rég látta már, és ha szeretné sem tudná tagadni, hogy mennyire hiányzott már a srác hülye feje. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire meg fogja őt szeretni; mikor a nővére meghalt, és ő lett a gyámja, még kicsit visszakozott az egésztől. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy felneveljen egy gyereket, és ott volt akkor még a tánc, ami szinte minden idejét kitöltötte. Teljesen át kellett rendeznie a mindennapjait, hisz egy hat éves kisgyerek azért elég sok figyelmet igényel. De most már úgy gondolja, hogy az volt a legjobb döntés, mikor aláírta a gyámsági papírokat, mert most már nem tudná elképzelni az életét a srác nélkül. Igaz, most, hogy elköltözött HaJin - állítása szerint az egyetem koleszába - gyakorlatilag olyan, mintha megint egyedül élne. Talán ez az egyik oka annak, hogy annyi időt tölt újabban az egyetemen is. Akkor is ott van, mikor már, vagy épp még nem kéne lennie. De ott legalább el tudja vonni a figyelmét a magányról, ami otthon fogadná. Talán az összképbe csak az újdonsült kollégája rondít bele, de ez is csak a legkisebb gond. Hosszú távon talán még hozzá is hozzá tudna szokni. Talán...
Most sincs semmi dolga az egyetemen, csupán reggel volt egy órája, így a hívás után rögtön el is indult. Nem meglepő hát hogy a megbeszélt időpont előtt ott van már korábban. Amúgy sem szokása késni, a lába miatt mindig korábban is indul, hátha esetleg ismét utoléri az a bizonyos fantomfájdalom, amitől már soha nem tud örökre szabadulni. Ez volt mindig is a kedvenc helyük. Sosem volt nagy nyüzsgés itt, hisz távol esik a város központjától, így még annak sincs meg a veszélye, hogy a nevelt fiacskája valami nagy bajt okozzon a nagy tömeg és az ügyetlensége miatt. Igaz, így is volt már ilyesmire példa, de csak remélni tudja, hogy erre most nem kerül sor. Nyugis délutánnak látszik, így csak reménykedik, hogy ez így is marad.
Valami baj van. Ezt érzi már akkor, mikor meglátja Őt a sarkon befordulni. És ez az érzés egyre csak erősödik, ahogy közelebb lép hozzá. Semmi ölelés, vagy bármi, még csak rá sem néz. A hangja is olyan furcsán bizonytalan. Eun Ji arcáról is azonnal eltűnik a mosoly, és már inkább aggodalmasan pillant rá.
- Picim... - és már ott is van előtte, hogy karjait széttárva vonja az ölelésébe, ha már a másik nem mutat efelé hajlandóságot. - Valami baj van? - Ismeri már nagyon jól... Valami baja van, és talán valami komoly. Nevezhetnénk ezt akár anyai ösztönöknek is, hisz mégis csak a nő volt az, aki felnevelte, előle már nem nagyon tud eltitkolni semmit. Az ilyeneket megérzi. Amennyiben nem ellenkezik, nem is ereszti ég talán fél percig, azután sem távolodik el nagyon, a tekintetét keresi, hátha abból rájön bármire is.
- Abból a pénzből, amit az egyetemre kaptál? Maradt még belőle bármi is? - kuncog halkan, de végül csak egy bólintással jelzi, hogy legyen... Ha ő akar fizetni, ám legyen. Beérve már indulna is a szokásos asztaluk felé, ahova mindig is szoktak ülni, és ahonnan olyan jó kilátás nyílik az utcára, de úgy tűnik a srácnak már elképzelése van. Meg is lepődik, hogy az egyik legeldugottabb asztalhoz siet a másik, de legyen... És most már teljesen biztos, hogy valami nyomasztja Őt... De ha törik ha szakad, kiszedi belőle, mi bántja. Tudja jól, hogy neki bármit elmondhat... Lehet, hogy pont ezért akarta most ezt a találkozót?
- És most... Szépen elmeséled mi bajod. Valaki bántott? Valami baj van az egyetemen? Mi történt, Hajin?
Vigyázz magadra kölyök <3 | 748 | Hacuka
Vissza az elejére Go down
 
Eunji x Hajin
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ms. Eunji vs. Daeil teacher

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Special (f)-
Ugrás: