Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Mina && Woo Hee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kim Woo Hee
uni
uni
avatar

♠ Titulus : unbreakable girl
♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : diák
♠ Előtörténet : ide tessék nézni
♠ Hozzászólások : 35

TémanyitásTéma: Mina && Woo Hee   Kedd. Szept. 20 2016, 08:04


Nehezen forgott az agyam, túl sok minden történt az elmúlt pár órában ahhoz, hogy könnyedén felfogjam a dolgokat. Először is reggel az amúgy mindig csinos, pasztell színeket viselő lányból valami végtelenül depressziós, nem is tudom micsodává változtam most, ami hát nem igazán volt az ínyemre, mert amikor tükörbe néztem, és megláttam a fekete cuccokat, a sapit és az egész hanyag megjelenésem, akkor jött, hogy elsírjam magam. Hol van az alkalom adtán viselt, szolid magassarkú, hol van a rakott szoknya és a púderszín hosszúujjú, amit beletűrök? És hol van a kedvenc rózsaszín kabátom, amit most talán szándékosan, de kihagytam a ruhatáramból…. Mindegy. Úgy néz ki ma ilyen napom van.
Ezek után gondolom egyáltalán nem csoda, hogy kisminkelni sem volt már kedvem, pedig az orromon éktelenkedett egy hatalmas pattanás – komolyan, most nem menstruálok, de még mindig kísértenek… - inkább csak fogtam magam, és elindultam az ultrahangra, ugyanis reggel a terhességi teszt kimutatta a babát, innentől kezdve… Meg kell bizonyosodnom 100%-ig, ugyanis az eszköz 90%-os garanciával működik. Titkon reménykedek abba, hogy a 10%-ba tartozom, de van bennem annyi realitás, hogy tudjam: erre nincsen sok esély. Így az ágyamon hagytam a cuccot, gyors léptekkel indultam el, hogy megkereshessem a legközelebbi nőgyógyászt, aki a segítségemre lehet.
Aztán itt érkezett el, amikor egyik sokkból amásikba estem: ugyanis terhes vagyok, és ezt az szüleim is tudják, pedig soha nem mondtam nekik. Wooyong… Biztos vagyok benne, hogy nem tenne ilyet. Tudom, hogy nem, hiszen megtehette volna, hogy azonnal rohan a szüleinkhez, amint rájött annak az okára, hogy miért viselkedem mostanában furcsán.
Aztán akkor hirtelen bevillant… A francba, hiszen az ágyon hagytam a tesztet! Biztosan megtalálta anyám, amikor bement valami miatt, vagy talán az egyik dolgozó volt, aki evidens, hogy nem titkolja el a chaebol szülők elől, mert ha ilyesmi kiderülne… Akkor minden bizonnyal kirúgnák. Nem haragudhatok senki másra, csak magamra, mert én nem voltam elég körültekintő. Ezek után arról meg még nem is beszéltünk, hogy sikeresen összeütköztem egy fiúval is az utcán és fogalmam sincs miért, de elfutottam. Nagyon megijedtem, teljesen máshogy állok most már a srácokhoz, és szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy nem akarok pasit többé soha az életben. Ha egy képes volt rá… Akkor mindenki megtesz majd. Talán általánosítás, talán ez nem szép dolog, de tényeg így láttam. Nem akartam tudni, hogy mire képesek még a férfiak, hiszen az egyik rosszabb dolgot már sikeresen megtapasztaltam saját bőrömön.
Csak rohantam haza, lélekszakadva, pedig nagyon féltem, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy most mi lesz, mit fogok tenni, vagy mi történik velem… Fogalmam sincs miért, de csak futottam, mint egy idióta, futottam a saját vesztembe.
Az egész életem lepergett előttem, amikor megláttam a kihajított cuccokat. Tudom… Talán ilyesmi nem gyakran történik az emberrel, hiszen nem haltam meg, de akkor mégis úgy éreztem, hogy minden amit eddig átéltem csak egy nagyon szép köntösben tálalt hazugság volt. Eleredtek a könnyeim, bénult végtagokkal szedegettem össze a cuccaim, és folyamatosan csak arra gondoltam, hogy ez így nem fair… Hiszen a lányuk vagyok.
Nem tudtam mindent összegyűjteni, amit mégis sikerült azt belegyömöszöltem a táskámba, a maradékot meg a kezemben cipeltem. Amit már nem tudtam felvenni – mert tényeg az egész szoba ki volt hajítva az ablakon – azt eldugtam az egyik nagy fa mögé, de ha Woo Yong hazaér, ő biztosan összeszedi mindazt, ami marad belőle.
Fogalmam sem volt merre megyek, csak akkor ocsúdtam fel, amikor a metróról leszállva a barátnőm, Mina háza előtt voltam. Ettől még rosszabbul éreztem magam, mert nem ronthatok csak úgy rá, nem tolakodhatok be a kényelmes életébe, de bekopogtam, mert nem volt hova mennem, és nem is akartam volna máshoz menni. Amint ajtót nyitott kértem, hogy engedjen be, pedig… Van nekem ehhez jogom? Az utóbbi időben nem tudtunk sokat találkozni, szóval már fogalmam sem volt arról, hogy megérdemlem-e, a barátságát. Hiszen ott volt az új lány, aki miatt háttérbe szorítottam…
- Mina kérlek – suttogtam és elengedtem mindent amit a kezemben tartottam, hogy átölelhessem a nyakát – Kérlek, ne utálj…

Nasziaaaa<3

650 | Taemin - Sayonara Hitori | ruha
Made by Yuno


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Song Mina
uni
uni
avatar

♠ Hozzászólások : 17

TémanyitásTéma: Re: Mina && Woo Hee   Szomb. Okt. 08 2016, 17:33

Woo Hee & Mina
Notes: Hello! ^_^

You are my friend and I want help you
Igen én akartam külön lakásba költözni, én akartam független lenni a szüleimtől és egyedül élni, de akkor nem képzeltem volna, hogy ez ilyen unalmas lesz. Az elején még jó volt, hogy nem hallom a mindennapi szabályaikat, meg az egyéb dolgokat, amik engem nem érdekelnek, de aztán egy idő után idegesítővé és unalmassá vált a csend és az egyedüllét. Most már nem tűnik olyan jónak, de már nem mehetek vissza, még megkapnám, hogy megint feladok valamit, ami nem szokott így lenni, véleményem szerint. Nem vagyok az a fajta és most sem fogok könyörögni azért, hogy hazamehessek a pokolba. Inkább tűröm a magányt és meghívok emberek magamhoz, ami gyerekesnek tűnik, de ennél jobbat nem tudok csinálni. Már az is élvezetes, ha a szomszédok bulit tartanak és áthallatszódik a zene, ami nagyon szar, de legalább történik valami. Ez akkor jobb, ha éjszak csinálják és lehet hívni a rendőrséget csendháborítás okán. Nem is értem miért nem kedvelnek, a többi lakos érti a viccet, nekik van fanyar humoruk. Biztosra veszem ők is azt akarnák, hogy hazamenjek anyáékhoz, de ez soha nem fog megtörténni.
Ma este tanulnom kéne, viszont nincs hozzá energiám, a tánctanár teljesen lefárasztott. Mindig is maximalista ember volt, ez azonban már több a soknál. Eddig elnéztem neki, ha pálcával járt órára, de azzal fenyegetőzni, hát nem emberi, mindazonáltal ő a kedvenc oktatóm az egész egyetemen. Nála senki nem mer megszólalni és ellenkezni, különben lesz kapsz, amit a táncosok, azaz mi, nem szeretnénk. Feldühíteni egy ilyen embert, na neeeem. A gimiben még vicces volt, néha még ők is nevettek a dolgon, de itt már nem tehetjük meg azt, amit ott megengedtünk magunknak. hamar fel kellett nőnünk, ami nagy bűn, mert én még gyerek akartam maradni egy ideig, mondjuk örökké. Szóval tanulnom kéne, de nem megy, se lelki, se testi erőm hozzá, ahogy agyam se, az pedig igen fontos egy ilyen tevékenységhez. Legszívesebben befeküdnék az ágyamba és húznám a lóbőrt, de akkor meg éhenhalok. Nem is olyan jó az egyetem, mint gondoltam, vagy elájulsz a fáradtságtól, vagy éhenhalsz. Egyiket sem szeretnék, így gyorsna összedobok egy adag rament és azt fogom belapátolni. A fürdés ráér holnap reggel, addig úgysem jön senki, ma nem várok vendéget. De az univerzum szeret keresztbe tenni nekem ugyanis hangokat hallok kintről. Még mielőtt pontosabban megtudnám a dolgokat, mindenféle átfut az agyamon, még az is, hogy betörő van odakint, akit nem érdekel, hogy itthon vagyok és így akar kirabolni, majd megölni. Az előbb láttam egy sötét autót elmenni a ház előtt, bármi megtörténhet. A kopogásra felkapom a fejem, egy bűnöző csak nem így akarna belépési engedélyt kérni, azért jobb elővigyázatosnak lenni. Ilyen meggondolással fogom meg a legközelebbi serpenyőt és indulok a bejárat felé. Látszik rajtam a fáradtság, ebből jöhettek a hülye gondolataim, de nincs mit tenni, ez van. Lassan kinyitom az ajtót és megpillantok egy szomorú Woo Hee-t magam előtt. Nem értek semmit az egészből, mindazonáltal beengedem és a nappali felé vezetem. Mégis le kellett volna fürödnöm. Kérdőn pillantok rá a köszönés után. Mostanság nem beszéltünk annyit, inkább csak telefonon, de ez nem változtat a kapcsolatunkonk, ő marad a legjobb barátnőm és kész, természetesen a kuzinom mellett, aki ugyanazon az egyetemen tanít, ahol tanulok. Ez van, amikor jó, van amikor kevésbé, de inkább az első jellemző. Woo Hee kérésére felhúzom szépen húzott szemöldököm és még kérdőbb pillantást meresztek felé. Komolyan ilyenre kér? Nem hiszem el se a szándékát, se a szavait. Sóhajtok egyet majd mosolyogva válaszolok.
- Eddig sem haragudtam, nincs miért. Attól, hogy barátok vagyunk, nem kell minden percünket együtt töltenünk, akkor unalmassá válna az egész és nem lenne témánk, amiről beszélhetnénk. Na, gyere ide te butus – tárom ölelésre karjaim és az utolsó szót nem bántásból mondom, csak éreztetni szeretném vele, mennyire buta tud lenni néha. Az ölelést követően szemeim a csomagjaira vándorolnak és elvigyorodom.
- Meddig szeretnél maradni? – biztos nem jött volna ekkore bőrönddel, ha nem akarna itt maradni, én meg szívesen megosztom vele a házat, legalább nem leszek egydül, lesz társaságom.

Ruha | 652 szó | Remélem tetszik <3
girlwhowaited @ (cttw)(shine)


A hozzászólást Song Mina összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 10 2017, 19:31-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Woo Hee
uni
uni
avatar

♠ Titulus : unbreakable girl
♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : diák
♠ Előtörténet : ide tessék nézni
♠ Hozzászólások : 35

TémanyitásTéma: Re: Mina && Woo Hee   Vas. Dec. 04 2016, 01:16


Tényleg szörnyen éreztem magam amiért az utóbbi időben telejsen elhanyagoltam a legjobb barátom és még a testvéremre sem hallgattam. Hogy lehettem ennyire rossz, és felelőtlen? Hiszen egyáltalán nem azért mondta, hogy nem tetszik neki az a lány, mert annyira vissza akart tartani a buliktól, vagy mert meg akarta volna mutatni, hogy ő az idősebb… Nem, erről szó sincs. Csupán az volt a problémája, hogy tényleg úgy gondolta, hogy rossz hatással van rám, és bajba keveredhetek miatta. Én viszont mentem a saját fejem után, örültem, hogy lett egy új barátom az egyetemen, abba viszont bele sem gondoltam, hogy ennek talán olyan kövekezményei lehetnek, amik történtek velem.
Az elmúlt napjaim azt hiszem teljes kábulatban teltek, fel sem tűnt, hogy az idő haladna. Csak feküdtem a szobámban és vártam, hogy megjöjjön, de heteket késett. Akkor kezdtem el igazán aggódni, amikor az egyik reggel már hánytam is. Tudtam nagyjából, hogy hogyan zajlik a terhesség, mertazért a biológiaórán odafigyeltem, hiszen soha nem akartam nem várt babát magamnak. Na jó, talán akkor nem zavart volna az érkezése, ha sínen van az életem, de ez még koránt sincs így. Pont azért vettem magamnak a tesztet, hogy megnyugtassam magam, de végül ennek az ellenkezője történt a pozitív eredménnyel. Akkor már tudtam, mégis elmentem egy nőgyógyászhoz. Ott derült ki, hogy párhetes kismama vagyok, de ha szeretném még van időm gondolkozni az abortuszon. Egy intéssel fojtottam a nőbe a szót és közöltem vele, hogy szó sem lehet róla. A tekintetében a megdöbbenés, a lenézés, és a hihetetlen büszkeség is tükröződött. Rengeteg felnőtt nő, aki megtehetné, hogy felnevel egy gyereket, egyszerűen eldobja magától és utána lelkiismeret-furdalás nélkül éli tovább az életét. Én ezt nem tudtam volna megtenni. Szeretem úgy élni az életem ahogy meg van írva, belesimulni a helyzetekbe, és a legjobbat kihozni abból, amit dobott a gép. Nem vagyok nagy küzdőszellemmel megáldva, nem akarom megváltani a világot, nem akarok nagyot alkotni, csak nyugodt életet magamnak, és a családomnak. A babának. A gyermekemnek. Még nagyon idegen nekem ez a kifejezés, de majd idővel biztosan meg fogom szokni.
Aztán amikor hazaértem nem pont az várt, mint amire vártam. Az utcán minden cuccom, és csak pislogtam egy ideig. Hamar felfogtam miről van szó, inkább elfogadni volt nehéz. A szüleim megtudták. Woo Yong mondta volna el? Nem, az lehetetlen, hiszen ő csak azt hiszi, hogy lehet babát várok, nem tudja biztosra és tudom, hogy sosem árulna el. Akkor mi történhetett? És ekkor jutott eszembe, hogy minden bizonnyal rossz helyen hagytam a tesztet, a szobámba meg vagy anyám ment be, vagy az egyik takarítónő találta meg… Nem kellett volna úgy elsietnem otthonról.
A sírás kerülgetett miközben összeszedtem a dolgaimat, hiszen pont most törött össze az életemből 19 év. Remélni tudtam, hogy csak ennyi lesz romokban, és nem fog több ekkora csalódás érni még rá a bajaimra, de tudtam, hogy ez egy nagyon naiv álom, tőlem pedig nem megszokott. Mégis csak erre tudtam gondolni, hogy ez nekem most akkora fájdalmat okozott, amekkora soha az életben nem érhet már. Irreális lenne, ha érne. Egyszerűen nem történhet meg több ilyen, mert abba lehet, hogy még én is belehalnék, pedig elég erős lélekkel rendelkezem, minden helyzetet meg tudtam oldani.
Most viszont az utcán voltam a dolgaimmal, és fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne kezdenem. Tudtam, hogy ahhoz túlságosan el voltam kényeztetve világ életemben, hogy a sötét éjszakát megpróbáljam itt tölteni. Szerintem egész éjjel rettegnék és nem tudnék mit kezdeni magammal. A motelek megint nem jó helyek, oda az emberek csak szexelni járnak és a nagykorúságom ellenére sem akarom kipróbálni, hogy milyen lehet ott tölteni az éjszakát. Nem akarom, hogy minden megint eszembe jusson. Oppa hamarosan kollégiumba vonul, szóval ő is kiesett. Ha a szüleim kidobtak, akkor lehetetlen, hogy a náluk is konzervatívabb nagyszüleim magukhoz vegyenek. Mind a két oldalról kizárt. Akárhogy számolom, egyetlen lehetőségem a barátnőmben, Minában rejlik, viszont hozzá nem lenne pofám menni… Nem vesztünk össze, csak mostanában még telefonon sem beszéltünk, pedig a legrosszabb esetben azt minimum szoktunk. Most viszont semmi nem volt, gondolom őt is lefoglalták az egyetem körüli teendők, meg engem is. Biztosan felhívtuk volna egymást idővel de valahogy… Valahogy most elmaradt a dolog. Magam sem értem miért.
Viszont nem válogathatok, egyszerűen tudnom kell, hogy utál-e, és annak ellenére, hogy nem igazán van pofám beállítani hozzá a cuccaimmal, sajnos más lehetőségem nem akad. A szüleim meg sem próbáltak tájékoztatni a helyzetről. Gondolom azért, mert nem is akartak. Viszont én tényleg úgy érzem, hogy megérdemeltem volna, ezért nagyon dühös is vagyok rájuk. Na mindegy.
A lehető leggyorsabb módon akartam eljutni a barátnőmhöz, ezért igénybe vettem a tömegközlekedés nyújtotta lehetőséget. Amúgy is minél előbb el akartam húzni végre erről a helyről.
Viszont annyira összefolyt az egész út, hogy úgy éreztem talán túlságosan is hamar értem ide. Nyeltem párat, aztán bekopogtam és a lánykám hamar jött is, hogy ajtót nyisson nekem, én pedig rögtön kiborultam, pedig egyáltalán nem szokásom az ilyesmi.
Tudtam, hogy Mina mindig is pozitívan állt az emberekhez, meg úgy általába véve minden máshoz is, ezért egyáltalán nem lepett meg az, amit mondott, viszont annyira jól esett, mint még semmi más. A mai napom első fénypontja volt a dolog. Ezért amikor kitárta a karjait felém, egyből oda is bújtam hozzá, aztán erősen kezdtem szorítani, annyira erősen, ahogy eddig még soha. Fogalmam sincs, hogy mikor kezdtem el sírni, de azon kaptam magam, hogy lehullt a mindig higgadt, természetellenesen nyugodt álarcom, és úgy bőgök a legjobb barátnőm karjaimban, mint egy óvodás.
- Kidobtak otthonról – mondtam elfúló hangon és a hajába temettem a könnyes arcom. Valahogy most érthettem el, hogy mennyi borzalmas dolog történt velem, eddig képtelen voltam felfogni a dolgokat, csak csináltam amit mindig és egyáltalán nem foglalkoztam magammal.
- Kidobtak mert babát várok – fogalmam sem volt arról, hogy mennyit érthetett meg a mondandómból, mert annyira sírtam, mint ahogy még soha életemben. Még akkor sem, amikor történtek azok a borzalmas dolgok majdhogynem egy hónappal ezelőtt. Soha.


Nasziaaaa<3

969 | Jonghyun - A million roses | ruha
Made by Yuno


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Song Mina
uni
uni
avatar

♠ Hozzászólások : 17

TémanyitásTéma: Re: Mina && Woo Hee   Pént. Feb. 10 2017, 20:15

Woo Hee & Mina
Notes: Hello! ^_^

You are my friend and I want help you
Itthon tengetem a napot, nincs miért kimozdulnom itthonról, ilyen a szingli és magányos élet. Persze, vannak barátaim, de most egyik sem csinál semmit, amiben részt vehetnék, vagy nekem nincs kedvem menni, mert perpillanat nincs mit vennem. Szeretek vásárolni, de most mindenem megvan ruhák, cipők, táskák, ékszerek és sminkek terén, a hűtőm is tele van, könyveket nem akarok venni, más meg most nem jut eszembe. Mivel nem mozdultam ki itthonról, ezért felöltözni sem volt kedvem normálisan, tudjátok az a kényelmes, itthoni viselet van rajtam, amiben a szüleim ki sem engednének itthonról, mert szégyent hoznék rájuk. Csak a szokásos szöveg, amit más kiskorom óta hallgatok, és teljesen elegem van belőle, de mindegy, nem érdekel.
Lenne itthon teendőm, tanulnom is kéne, legalábbis ha nem szeretnék kibukni az egyetemről, emellett gyakorolnom is kéne, ha tökéletes akarok lenni a táncban. Ezzel szeretnék foglalkozni, befutni vele, szóval a legjobbnak kell lennem. A másik ok, hogy érdekel, mit gondol rólam a tanárbá’, ki akarok belőle csikarni egy „Nagyon jól csináltad Mina” vagy egy „Szép volt kisasszony”. Nehéz kihúzni belőle ilyet, ő nem az a dicsérgetős típus, pedig, ha elismerné, amit csinálok, sokkal több magabiztosság lenne benne. Mindegy, elérem a célom, bármi is legyen. Visszatérve a tanulásra, nagyon nincs kedvem hozzá, főleg, mert nemsokára kezdődik a dorama, amit már régóta követek, nem szeretek kihagyni egy részt sem, mindig bosszankodom az előadáson, ami ebben az időpontban van. nem vagyok sorozatfüggő, kikérem magamnak. Na, jó, talán az vagyok. Készíteném be a salátát és a buborékos ásványvizet, amit közben szoktam falatozni, mert mást nem igazán ehetek, csoki, meg az ilyenek teljességgel ki vannak zárva, még a végén elhíznék tőlük, mikor csengetnek. Nem tudom elképzelni ki az, nem vártam mára senkit. A szüleimhez kedvem sincs, szóval lassan indulok a bejárat felé, hátha elmegy az illető. Meglepődve pillantok az előttem álló személyre, egy ideje már nem beszéltünk, ami nem zavar, egyszerűen csodálkozom, hogy itt van. Látszik az arcán a megviseltség, valami történt vele, amiről remélhetőleg most többet megtudok, ha kell, kiszedem belőle mindenáron. Szeretem tudni, mi történik a barátaimmal, nem szoktam tolakodó lenni, azonban Woo Hee más. Ő a legjobb barátnőm, akivel mindent megbeszélünk, örülnék, ha ez így is maradna a továbbiakban, én ugyanis mindent elmondok neki az életemmel kapcsolatban, kivéve ebben a pár napban. Valamennyit megtudok első szavaiból, mondjuk, az a kapcsolatunkra vonatkozik, nem a jelenlegi helyzetére. Miért utálnám? Azért mert pár napig nem találkoztunk, és nem beszéltünk? Megvan a másikon kívüli baráti körünk is, akikkel szintén foglalkoznunk kell, nem lehetünk összenőve, mint az ikrek, valamint neki van rendes ikre is. Ezért nem lennék képes utálni őt, azzal megölném a barátságunkat. Soha nem voltam haragtartó, ez esetben még ennek a gyökere sem volt meg, megértem, hogy szeretne másokkal is találkozni. Nekem ugyanolyan barátnőm marad, ha mással is találkozik, ha nem. Megölelem, ezzel még nagyobb nyomatékot adok szavaimnak. Nem szoktam ilyen megmozdulásokat tenni, alapból nem szeretem, ha belépnek az intim szférámba, azonban ez a helyzet kivételt képez, szeretném megnyugtatni a lányt. Talán kicsit erősebben megszorítom, nem nyomom ki belőle a szuszt. Miután elengedem, beljebb tessékelem, ha engedi elveszem tőle a cuccát is. Most ő a vendég, és annyi időre marad, amennyire szeretne. Ez nekem is jó, addig sem vagyok egyedül, lesz társaságom, méghozzá egy olyan ember, akit imádok. Nincs nagy lakásom, de talán ketten elférünk kényelmesen, mást nem fogadunk a duónk közé ilyen téren.
- Pakolj le nyugodtan, majd kerítek neked helyet, vagy az ágyamba alszol, én meg leköltözöm a kanapéra – nincs bajom azzal sem, a vendégek jobb körülményeket érdemelnek, ez az egyik hasznos dolog, amit megtanultam a szüleimtől és nem pontosan a viselkedésemmel kapcsolatos.
- Mit csináltak? – kérdezem kikerekedett szemekkel, ugyanis nem hiszem el, amit mond. Eddig tök kedvesnek ismertem meg a szüleit, nem sokat találkoztam velük, de abból jókat szűrtem le velük kapcsolatban, azonban úgy tűnik olyanok, mint az enyémek. Utána megkapom a választ, miért történt ez az egész. Nem akarom elhinni, hogy a barátnőm, aki most már a lakótársam is, babát vár. Ennek örülnöm kellene, bár nem tudom a helyzetet, szóval még várok a boldogságom kimutatásával. Eszembe sem jut, hogy mi lesz, ha megszületik a kicsi, nem hiszem, hogy sok nyugodt pillanatom lesz, főleg, ha kettesben leszek a gyerekkel. Soha nem vigyáztam ilyen pici emberkére, valahol el kell kezdeni, persze, ha Woo Hee rám bízza a kislányt, vagy kisfiút, nem szeretném erőltetni a dolgot, az ő döntése.
- És mégis mikor, vagy mióta, vagy terhes? Mesélj el mindent – látszik rajtam az izgatottság, a legjobb barátnőmről van szó, mit várhatna az ember tőlem. Húzni kezdem a kanapé felé, a sorozat sem igazán érdekel, sokkal inkább várom a nő meséjét. Ekkor még nem gondolok bele abba, hogy nem lesz happy a sztori, hiszen ki gondolna ilyesmire, azt hittem a barátja ejtette teherbe, csak hozzá nem tud költözni esetlegesen a szülei miatt. Woo Hee-vel is ez a probléma, ezért fogok segíteni rajta.

Ruha | 799 szó | Remélem tetszik <3
girlwhowaited @ (cttw)(shine)


hopefully sky
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Mina && Woo Hee
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: SZÖUL VÁROSA :: Lakások-
Ugrás: