Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Siyoung ♕ Yeona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Siyoung ♕ Yeona   Vas. Okt. 02 2016, 15:23


feat. Siyoung
Szöul szmogos levegője mérges kígyóként mart Yeona tüdejébe, ahogyan kilépett a lehajtható tetejű szedánjából. A mesterdiplomájának megszerzése alkalmából csilingelt a kulcs a tenyerében, miután egy apai mosoly és egy vállveregetés után útjára engedték néhány éve. Az autó csak egy dolog volt a sok közül, amely az ölébe hullott jutalomként és amit felszolgáltak elé ezüsttálcán. Egészen gyermekkora óta megszokta, hogy ha valamit jót csinál, azért ajándék jár. Megint évfolyamelső lett? Íme, itt egy dizájnertáska, ott egy Angliából rendelt könyvcsomag. Mindig a szemei lebegett a cél, mert tudta, hogy ha jól teljesít, az élet a szülei személyében megjutalmazza. Megküzdött mindazért, amit elért, de tévesen kialakult benne az a kép, hogy természetes, hogy ezért cserébe kap valamit. Gyermeteg, hiú ábránd. Amint kilépett az ódon, brit egyetem falai közül és hazatért, hogy elfoglalja kipárnázott helyét a család vállalatában, a rideg felnőtt élet pofon csapta. Rá kellett jönnie, hogy a jutalom mindig is egy kitaposott ösvény volt, melyet ő boldogan követett. Egy magányos ösvény, melyről hacsak egy kicsit is leért, a tüskék felsértették porcelánbőrét. Egy zord ösvény, mely csupa lemondással volt kikövezve.
A kora őszi csípős időben, Yeona jobban magára húzta utazókabátját, és keserű ízt érzett a szájában, amikor felnézett a letisztult, modern, egykor agglegénylakás ablakára. Vajon jutalom vagy lemondás volt egy jómódú család önálló megélhetéssel rendelkező fia menyasszonyának lenni? Nem mindenki értett volna egyet a válaszával. Yeona mégis újra érezte a fojtogató szorítást a mellkasában, minél közelebb húzta a gurulós bőröndjét a bejárathoz. Az elmúlt egy hétben végre fellélegezhetett, és nem csak azért, mert nem a fővárosi tüdőgyilkos levegőt kellett inhalálnia. A cégcsoport gwangjui gyárában volt látogatóban, hogy felügyelje egy új eljárás bevezetését, és ha már ott járt, akkor meglátogatta a mokpói nagyszüleit. Napi kétszer az a háromnegyed órás út meg sem kottyant a szöuli dugókban töltött reggelek után. Örömmel áldozta drága perceit céltalannak titulált utazásra, ha az azt jelentette, hogy a fitt nagymamája és állandóan sakkozni vágyó anyai nagyapja végre nem a közelgő esküvőre emlékeztették, mint idehaza minden. Köztük újra az a felelőtlen gyermek lehetett, aki csak a jutalmat látta, a mögötte rejlő kötelezettséget nem. Csak a fát az erdő nélkül.
Otthon, édes otthon! futott át az agyán epésen, miközben átlépte a küszöböt a kísértetiesen csöndes házban. Még mindig volt, hogy betolakodónak érezte magát, hiszen hívatlanul befurakodott a férfi életébe, így kissé sajnáló érzéssel nézett utána, ahányszor csak magára zárta a dolgozószobája ajtaját, hogy a kényelmetlen kihúzható kanapén aludjon a hálószoba ágya helyett. Ám a szívébe zárt együttérzést, mely hálás volt a férfi figyelmességéért, hogy nem kényszerítette olyanra, amit nem akart, hamar kihalt, amikor a jövendőbelije, újdonsült lakótársa nem volt hajlandó az együttéléssel járó kompromisszumok megkötésére. Jobban tették volna, ha alapkőletételként a szabályok megbeszélésével kezdték volna ismeretségüket, de mindketten túl makacsok voltak ahhoz, hogy engedjenek a saját elképzelésükből, így néhány hallgatólagos megegyezésen kívül mindig találtak valamit, amiben nem értettek egyet.
Például egy kriminológiai eset helyszínére illő, feldobott talpú rágcsálót az előszobában. Yeona halk sikkantást hallatott, amikor megpillantotta a kimúlt állatot alig egy méterre a lábtörlőtől, és undorodva elkapta a tekintetét. A por és a rendetlenség egy dolog volt, de nem arra vállalkozott, amikor összeköltözött egy idegen férfival, hogy a háziállata után is takarítson. Azt már nem.
- Siyoung, a macskád már megint fogott egy egeret! Megmondtam, hogy nem akarok döglött állatokat látni a lakásban.
Ami azt illette, élőt se, de ezt több mint durva lett volna kijelenteni tekintetbe véve a férfi hőn szeretett, elkényeztetett macskáját, nevezetesen Jokert. A szőrgombóc nem először késztette arra a ház legújabb lakóját, hogy felemelje hangját. Nem nagyon, hiszen a kiabálás nem az ő reszortja volt, de éppen eléggé ahhoz, hogy azt akár a dolgozószobájába bezárkózott férfi is meghallja. Megesett, hogy vacsoráig nem is látták egymást, mert mindketten csak akkor bújtak elő az odújukból, de Yeona most pontosan tudta, hogy a ház ura otthon tartózkodott, hiszen a kapu előtt parkoló kocsija elég árulkodó volt. Ha pedig már így esett, Yeonának esze ágában sem volt egy tapodtat sem mozdulni az előszobából, míg a nagyságos vőlegénye el nem takarította az áldozatul esett egeret az egyébként tisztára sikált padlóról.

666 szó. csak neked. sikíts, ha valami nem stimmel
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Siyoung ♕ Yeona   Kedd Okt. 04 2016, 16:37

Moon Siyoung maga sem tudta, mire számított, amikor közölték vele, hogy meg kell házasodnia.
Nem tudta, miért hitte azt, hogy a kapcsolata valakivel, akit sosem látott korábban, majd harmonikus lesz és békés, még akkor is, ha sosem tudná megadni azt a szerelmet és emocionális kötődést a nőnek, akit a szülei kiválasztottak számára; de arra sem mert gondolni soha, hogy majd egyetlen apró, törékeny lányka majd ilyen poklot csinál majd a mindennapjaiból, hogy ne csak hogy haza ne akarjon járni, de leghőbb vágya az legyen, hogy csomagjait összepakolva a világ legtávolabbi sarkába költözzön, megváltoztassa a nevét és letagadja, hogy valaha is köze volt Moon-ék gyógyszerkoncernjéhez. Nem arról volt szó, hogy nem értette, mi miért történt; hiszen tökéletesen értette a két cég fúziójának szükségletét, és mint családjának egyedüli fiúgyermeke, értette azt is, miért kellett fejet hajtania apja akarata előtt. Mégis, valamiért reménykedett abban, hogy nem lesz majd ekkora katasztrófa az egész, mindehhez elég lett volna csak kompromisszumot kötniük, meg egy, a látszatnak eleget tevő házastársi köteléket, aztán hajlandó lett volna akár útjára is engedni a nőt; hiszen hallott már olyan házasságokról, amik érdekből kötődtek, de a partnerek csak olyankor mutatkoztak együtt, amikor erre feltétlenül szükség volt, egyébként pedig két külön életet éltek, akár két különböző helyen is. Siyoung hajlandó lett volna egy ilyen egyezséget kötni; hiszen eleinte megesett a szíve a lányon, amikor pillantását először ragadták meg a rémült őzikeszemek, és minden kezdeti tervének ellenére úgy döntött, megadja neki a szabadságot, amit megérdemelne.
Lényegében az egész életéről lemondott a kedvéért; egyetlen délután alatt pakolta össze a dolgait és zsúfolódott be velük a dolgozószobájába, hogy megadja a lánynak a saját, privát tér lehetőségét a hatalmas hálószoba formájában. Igaz, nehéz szívvel hagyta hátra a kényelmes, királyi méretű franciaágyat, a szoba hatalmas, városra nyíló ablakait és a kis erkélyt, ami járt hozzá, de így jobb volt; főleg, miután rájött, hogy nem tud a menyasszonyával egy légtérben megmaradni néhány percnél tovább.
Talán ezért is élvezte annyira azt a pár napot, amit egyedül töltött a mostanra már közösnek számító lakásukban; arra a pár éjszakára visszatérhetett egykori ágyába (természetesen eszében volt, hogy a lány visszaérkezése előtt egy éjszakával ágyneműt cseréljen és feltakarítson maga után, elvégre is nem akarta felkavarni a privát terét, egyszerűen csak már törte a hátát a kényelmetlen kanapé a dolgozószobájában), szabadon garázdálkodhatott azon falak között, amik egykor csak hozzá tartoztak és mindenféle rossz érzés nélkül ülhetett le a játékkonzol elé a macskájával, anélkül, hogy veszekedésbe torkollott volna annak a néhány szónak a váltása, amit már csak egyszerű kedvességből magára erőltetett minden este.
A halál nemesebbik testrészére sem kívánta hát a pillanatot, amikor magánya véget ért; dolgozószobája résnyire nyitott ajtaján át hallotta, ahogy kattant a kulcs a bejárati ajtóban, és nem is kellett sokat várnia arra, hogy a visszatérő, másik lakó hangja is eljusson a füléig; nem is értette, miért reménykedett abban, hogy majd Yeona azzal üdvözli őt, hogy mennyire hiányolta és mennyire örül, hogy újra látja; ez több, mint naivitás volt részéről, szánalmas és infantilis viselkedés, amiért legszívesebben lefejelte volna a falat; ehelyett viszont csak morgolódva állt fel íróasztala mögül, szemüvegét egy irritált gesztussal téve félre az esszékre, amiket korábban javított. Két perce sem tért vissza, de már az idegein játszott ez a nő.
- Nem tudom, tájékoztattak-e róla valamikor, de a macskáknak ilyen a természete, hogy egereket fogjanak... Nem fogom bezárni csak azért, mert ennyire mimóza vagy.
Egyetlen pillanatig még gyűlölte is magát azért, amiért kimondta ezeket a szavakat; de mikor pillantása a padlón heverő egértetemről az ajtóban álldogáló nőre siklott, ahogy a bőröndjével ott álldogált, mint egy kibaszott szent figura egy katolikus templomban, a dühe szinte önkéntelenül rántotta ökölbe az ujjait. Ennek ellenére nem morgolódott; talán csak az arcán átfutó, pillanatnyi árny sugallhatta, hogy egyáltalán nem volt boldog azzal a ténnyel, hogy ki kellett bújnia a kis komfortzónájából, ráadásul mindezt egy döglött egér miatt, amit nemtörődöm módon, a vérfoltos farkánál fogva emelt fel a padlóról, nem törődve azzal, mennyi különböző betegséget szedhetne össze így. A célja az volt, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a tetemtől, aztán visszabújhasson a kis odújába, a macskája mellé, aki békésen szuszogott a rendetlenül hagyott, feltúrt kanapén.
A lány válaszát meg se várja; sarkon fordulva indul a konyha felé, hogy a döglött egeret bedobja a szemetesbe, vele együtt pedig elfeledje ezt az egész affért, az egész mai napot, ami az egész kellemes kezdet ellenére kezdett érezhetően katasztrófába fordulni. Igaz, először még kezet kellett mosnia, legalább ötször, aztán lehetőleg még dörzspapírral is ledörzsölni róluk a bőrt, ha már annyi esze nem volt, hogy legalább egy nejlonszatyorba tegye a dögöt, ami már a szemetes mélyén aludta örök álmát.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Siyoung ♕ Yeona   Hétf. Okt. 10 2016, 21:00


feat. Siyoung
Megfelelési kényszer. A pszichológusa ezzel magyarázta, hogy a szervezete miért nehezíti meg az életét jobban, mint kellene, de Yeona nem bírta rávenni magát, hogy elfogadja az ítéletet. Az azt jelentette volna, hogy csak beképzeli a rendetlenséget, ami fejfájásainak oka és a mocskot, amitől betegesen undorodik. Azt jelentette volna, hogy ha elég erősen próbálkozik, le tudta volna győzni az iszonyait, és felülkerekedni a félelmein. Azt jelentette volna, hogy gyáva. Ryong Yeona viszont erős és független nő szeretett volna lenni.
Hiába nőtt fel örökösként egy makulátlan házban, a rendrakási és tisztítási kényszer erősen élt benne. Nem csoda, hogy újdonsült, harmatfriss vőlegényéhez beköltözve legalább megtriplázta a férfi fertőtlenítőszereinek számát. Életében először kényszerült arra, hogy olyasvalakivel éljen egy fedél alatt, aki nem tudott a megrögzött rend- és tisztaságmániájáról vagy ha mégis, akkor látványosan nem érdekelte. Először szembesült azzal, hogy milyen olyan után pakolni, aki nem foglalkozik azzal, hogy bármilyen rendellenes apróság triggerelhet benne egy ideges vagy ijedt reakciót. Tudta jól, hogy az együttélés alkalmazkodással jár, de eddig mindenki hozzá adaptált figyelembe véve az orvosilag igazolt obszesszív-kompulzív betegségét. Ám amilyen makacs volt, esze ágában sem volt ezt közölnie Siyounggal, mert utálta a gyengeségét. Ezért hagyta, hogy a másik azt morogjon az orra alatt, amit csak akar, ahányszor csak szőrszálhasogató apróságokon köszörülte a nyelvét, melyekre a férfi a maga szokásos, arrogáns stílusában felelt. Példának okáért a macskájával kapcsolatban.
- Hogyne tudnám? Csak jobb szeretném, ha a vadászhajlamait odakint élné ki, vagy legalább a maga után hagyott tetemeket az ajtón kívül hagyná - forgatta meg a szemeit Yeona a számonkérő hangnemre, de szeme sem rebbent arra, hogy a másik egy igen lekicsinylő jelzővel illette. Még csak nem is tiltakozott a szóhasználatra, mert hívták már sokkal rosszabbnak az arcába. Arról ne is beszéljünk, hogy a háta mögött miknek el nem mondták. Így jár az, aki huszonévesen kerül vezetőpozícióba szinte csupa férfi alkalmazottal. Elmúltak már azok az idők, amikor holmi leribancozások miatt álomba sírta magát. Most volt másért a könnyeit hullatni.
Yeonán végigfutott a hideg, amikor Siyoung puszta kézzel felemelte a döglött egeret, hogy stílusosan kihajítsa a konyhai kukába. Vissza kellett harapnia a nyelvét, hogy ne szóljon rá a bezacskózás fontosságára. Szó sem lehetett arról, hogy a tetem ott rohadjon meg a mosogatógép mellett. Amint felveszi a megfelelő felszerelést, avagy a díjnyertes, neonsárga gumikesztyűjét, ki fogja hajítani az utcai kukába az egész zacskót. Aztán természetesen az egész padlót fel kell sikálnia, mert ki tudja, hogy a macska merre cipelte a dögöt.
- Köszönöm!
Yeona hangja csilingelő énekhangon követte vőlegénye távolodó alakját, mellyel együtt a tetem is a látóterén kívülre szublimált. Ennek ellenére a nő tekintete vissza-visszatért a padlóra, arra a pontra, ahol az állatnak már csak hűlt helye volt, és már a gondolatra hányingere támadt, hogy micsoda baktériumokat és vírusokat hagyhatott maga után a rágcsáló. Megszabadulván a magasságát előnyös mértékben megnövelő cipellőitől, amelyeknek hála legalább vőlegénye mellett nem kellett törpének éreznie magát és kibújván a dzsekijéből, amely addig melegen ölelte törékeny, kora ősszel is didergő testét, ügyelt rá, hogy kellően nagy ívben megkerülje a képzeletbeli hullafoltot.
Az ajtóban hagyott bőröndjét az elméje mélyére száműzve követte a léptek láthatatlan nyomát és a férfit állandóan körbelengő vaníliás aromát. Már a tudat, hogy Siyoung csupasz kézzel megérintette a mindenféle betegségek hordozójaként szolgáló állatot, kellemetlen borzongást váltott ki belőle. Biztosra kellett mennie, hogy a férfi rendesen kezet mos, a saját egészsége és az övé érdekében is. Máskülönben képtelen lett volna elviselni az érintését a jövőben bármikor. Márpedig ha a szüleik terve beválik, akkor előbb-utóbb muszáj lesz.
- Várj! - szólt a férfi után, miközben szapora lábakkal beérte a másikat. Ha a ház ura nem is állt meg a felszólításra, elétoppant, és bármilyen apró is volt, eltökéltsége sokakat megállásra késztetett volna. A táskájából előhalászott kézfertőtlenítő gélt habozás nélkül felé nyújtotta, de ügyelt, hogy nehogy érintse a férfi bőrét.
- Bő szappanos melegvízzel moss kezet, és használd ezt, akkor rendben leszel – mondta felnézve azokba a szigorú kávészemekbe, és eltűnődött, hogy vajon csak ő érdemelte ki ezt a tekintetet vagy a professzor úr mindig is ilyen volt?
Alapvetően Moon Siyoung ápolt és rendes férfi volt, aki soha egy pillanatra nem adott a nőnek okot arra, hogy kételkedjen benne, hogy kezet mosva ül le a vacsoraasztalhoz. Az iménti incidens után sem hitte, hogy ne mosna kezet, de benne élő kényszer nem hagyta nyugodni, míg személyesen nem tett valamit ennek érdekében. Még ha ez azt is jelentette, hogy dühtől égő tekintet kereszttüzébe vesse magát.


xxx szó. csak neked. remélem, tetszik *-*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Siyoung ♕ Yeona   Szomb. Nov. 05 2016, 18:31

Szinte megkönnyebbült, mikor a szemetes fedele halk koppanással landolt a helyén, eltüntetve a szemei elől a döglött egeret. Megkönnyebbült, legalább egy icipicit, mert ezt a problémát letudta, elfeledkezhetett arról, hogy leendő felesége affért csináljon belőle, amennyiben még a mai nap folyamán levinné a szemetet és egy életre eltüntethetné a nyomait a macskája bűnének - annak, hogy macska volt.
Valahol sejtette, hogy Yeona talán korántsem kedvelte annyira Jokert, mint amennyire Joker kedvelte Yeonát, de eszébe nem jutott volna soha, hogy egy ilyen szituációnak még valaha is a tanúja lesz; főleg, hogy amennyiben rajta múlt, a macska ki sem tehette a tappancsait a bejárati ajtón túlra, vagy ha mégis, akkor szigorúan csak a hordozójában, amiben az állatorvoshoz vitték. Biztos volt abban is, hogy ha ő nem engedte ki az állatot, akkor az minden bizonnyal a nő kellett, hogy legyen, aki ezt megtette; és már a nyelve hegyén is volt az a kósza félmondat, amivel csak még rosszabbá tehette volna a helyzetet... De visszafogta magát.
Kelletlenül bár, de lenyelte a válaszát és inkább elhúzódott a konyhába, ahol egyből meg is szabadult a macskája áldozatának tetemétől, rácsukva a szemetes fedelét.
Már csak kezet kellett mosnia olyan... ötször, mielőtt visszavonulhatott volna a komfortzónájába.
Ezt meg is akarta tenni; azzal a lendülettel, amivel lecsukta a szemetes fedelét, már fordult is meg, hogy útját a fürdőszoba felé vegye, amikor az apró lányka elállta az útját. Nem sok hiányzott, hogy nekiütközzön; talán csak pár centiméterrel előtte állt meg és pislogott le rá, értetlenül vonva fel a szemöldökét, hogy mégis honnan a jó istennyilából került ide, amikor az előbb még az ajtóban állt, a bőröndje mellett. Most előtte állt; és az ő pillantása sem volt már annyira jéghideg és szigorú, mikor rá nézett, mert képtelen volt úgy tekinteni rá, mintha ő is csak egy lett volna a diákjai közül, akik nem érdemeltek tőle mást, csak a szigorát és hűvös ignoranciáját.
- Öhm... Köszi...? - És bár szkeptikusan pislogott a fertőtlenítőgélre, azért elvette tőle és egy fél lépést tett hátra, vissza a konyhapult felé, hogy eredeti tervével ellentétben itt mosson kezet, szappan híján a mosogatószerrel, olyan intenzitással súrolva a hóka bőrt a kezein, hogy félő volt, nemsokára puszta kézzel lesikálja azt magáról. Igaz, lehet, ezt is csak azért csinálta, hogy húzza az időt; hiszen addig is háttal állt Neki és nem kellett szembesülnie az őt méregető, talán vizslató pillantásával is.
- Mindjárt felsikálom a padlót is amúgy, te meg addig helyezd kényelembe magad, gondolom, hosszú utad volt.
Hangja halk suttogás csak, amit ezúttal nem nyom el a vízsugár hangja, mert elzárja a csapot korábban; a kézfertőtlenítő gél gyenge eperillata is a levegőbe vegyül, ahogy a kezeibe dörzsöli azt.
Ne nézz rá, ne nézz rá, ne nézz rá.
Végül mégis ránéz; igaz, csupán a szeme sarkából látja, ahogy a konyha ajtajában áll, valamiféle meghatározatlan arckifejezéssel és a vállaira omló, lenszőke hajával, és a másodperc töredékének töredékéig megfordul a fejében, hogy talán egy más időben, egy más helyen...
- Fogalmam sem volt, mikor érkezel, szóval nem volt időm bevásárolni... A hűtő üres, de ha gondolod, rendelhetsz valamit, én állom, ha már elfeledkeztem az ebédről korábban.
És minden bizonnyal folytatná is ezt a monológot, de időben a nyelvére harap; mert Neki talán nincs is kedve őt hallgatni, talán nem is érdekli ez az egész, és csak ő papol itt össze-vissza a semmiről, próbálva menteni a menthetetlent.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Siyoung ♕ Yeona   Csüt. Nov. 17 2016, 09:57


feat. Siyoung
Egy ideális világban minden annyival egyszerűbb lett volna. Talán egy gálavacsorán találkoztak volna a szüleiknek hála. Valahol egy üveg pezsgő és egy újabb unalmas beszéd közt, klisés amerikai mozifilmbe illőn összeütköztek, majd beszélgetésbe elegyedtek volna. Talán a legszebb estélyijét viselő nő vevő lett volna arra, hogy egy kicsit kiszellőztessék a fejüket az erkélyen, és megcsodálhatta volna a jóképű idegen hold által megvilágított markáns arcvonásait. Talán a férfi a számát is elkérte volna az este végén, ő pedig habozás nélkül megadta volna. Talán épp oda lyukadtak volna ki, ahol most vannak: ketten egy fedél alatt. Csakhogy ez a világ cseppet sem volt ideális, és éppenséggel alaposan elbánt velük, amikor a beleszólásuk nélkül kényszerítette bele őket az együttélés minden kínosságával és feszültségével teli üvegburokba.
- Nincs mit – hessegette el Yeona a kínos köszönetet, mintha csak egy zavaró légy lett volna, és apró hófehér ujjait a háta mögött összefűzve toporgott a konyha küszöbén. Ott lavírozott a bizonytalanság képzeletbeli mezsgyéjén, hogy mondjon-e még valamit, amivel megtörhetné ezt a feszültségbe burkolt csendet vagy inkább ne. Hiszen nem akart ő veszekedni, még ha a megjelenése után szájából kibukó első mondat nem is ezt sugallta.
- Oh – A meglepettség apró hangja bugyogó forrásként szökött fel torkából, mielőtt esélye lett volna megállítani. Megint érezte azt a görcsös szorítást a szívén, mely azzal vádolta, hogy mennyire igazságtalan a férfival, amiért nem ad neki annyi elismerést, amennyit megérdemelne.  - Ez nagyon figyelmes tőled, köszönöm.
Az út tényleg kimerítő volt, de Yeona soha nem panaszkodott volna. Nem, ha munkáról volt szó, és ő maga vállalta el, mint ahogyan minden terhet, amit az édesszülei valaha a vállaira pakoltak. Példának okáért egy házasságot egy idegennel.
A levegőben szálló lágy eperillat a nő feszült idegeit simogatóan babusgatta, és a hangja már cseppet sem volt olyan éles, mint percekkel korábban. Inkább olyan elhaló, mint egy szimfónia záró darabjának utolsó zongora akkordjai.
- Ne aggódj miattam, megoldom.
Mint mindig. Eddig is mindent kénytelen volt. Nincs szüksége egy erős férfira, aki fizeti az étkezését, megkeresi ő a maga pénzét, hogy önálló és független nő maradhasson, még ha a családja cége nem is képes erre. Ennek ellenére a hangja nem sértett, se nem bántó, inkább valahol a megnyugtató és a hálás közt lavírozik. Soha nem is várta el, hogy legyen ebéd, főleg mivel ő maga sem főz, de azért a hűtőt feltölthette volna. Ám a hisztit inkább visszanyeli, nem akar bajt. Már csak azért sem, mert semmi sem tehet az aduász érv ellen, miszerint Siyoungnak fogalma sem volt róla, mikor érkezik. Hát honnan is tudhatta volna? Nem hagyott neki szívecskés cetlit a hűtőn - pénteken jövök xx -, mint egy lepukkant kis songpai albérletben szokta. Eszébe sem jutott, és hirtelen elszégyellte magát.
- Szólnom kellett volna, hogy jövök – sütötte le a szemét, hogy elkerülje azokat a szigorú kávészemeket, vagy ami még ijesztőbb volt: azok olvadt csokoládé lágyságát. Könnyebb volt haragudnia a másikra, ha nem érezte a szimpátiáját. Könnyebb volt elfeledkezni róla, hogy ez nem csak egy ideiglenes állapot, hanem a jövője. - Sajnálom, hogy csak úgy betoppantam, elvégre is ez még mindig a te házad, és…
Én csak egy betolakodó vagyok. Egy dísztárgy a polcon. Egy fogaskerék a szerkezetben, amit a szüleink alkottak.
- Legközelebb írok, mielőtt jönnék – ígérte felpillantva, az ujjait ropogtatva, mert mindketten tudták, hogy lesz legközelebb. Külön töltött napok-hetek és éjszakák, melyeket Yeona nem tölt e fedél alatt. S roppant kínos lett volna mindkettejük számára, ha legközelebb arra toppant volna be, hogy vőlegényének alulöltözött vendége van, ő pedig még csak megjátszani se lett volna képes, hogy haragszik rá emiatt, mint egy normális menyasszony tette volna. Ebben a helyzetben semmi sem volt normális.
Valamivel meg kellett törni a jeget, és a nő a telefonját vette elő csákányként. Egy közös ebéd talán jó kezdet.
- Rendeljek neked is valamit?

xxx szó. csak neked. remélem, tetszik *-*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Siyoung ♕ Yeona   

Vissza az elejére Go down
 
Siyoung ♕ Yeona
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Human-
Ugrás: