bang sae ra

sovietkitsch @ tinder

Sae Ra, 25
## kilometers away. Active 6 months ago

About Sae Ra
Nem, nem Sarah. Koreai-amerikai. Los Angeles.
Nemzetközi biztonság- és védelempolitika hallgató.
167 cm. 50 kg. Ambivertált. Hobbi-író.
Nem keresek egy éjszakás kalandokat. Nem érdekel a péniszed. Ha csak ezekért keresnél meg, inkább ne keress egyáltalán.




Bang Sae Ra sosem volt még szerelmes.
Hűvös közönnyel figyelte, ahogy egykori, középiskolás barátnői már az első osztály kezdetével újra és újra szerelembe estek, olyan intenzitással kutakodva a nagy betűs Ő után, hogy akár egy vadászkutyát is megszégyeníthettek volna.
Döbbent, értetlen dezorientációval követte nyomon minden ballépésüket, amiket az ő vállán sírtak ki és azon gondolkodott, hogy lehettek ezek az intelligens és gyönyörű lányok annyira naivak, hogy néhány szép szó és kedves gesztus fogságába essenek, mint a pókhálóba akadt molylepke. Rengetegszer elhatározta akkor magában, hogy akár törik, akár szakad, sosem fogja engedni, hogy bárki is irányítani próbálja az életét, főleg nem egy férfi; ilyenből bőven elég volt neki konzervatív, karrierista apja, aki egész életét a katonasági karrierjének szentelte és elvárta az egyetlen lányától is, hogy fiúgyermek hiányában ő induljon tovább ebben az irányban, hogy valamikor méltó örököse lehessen apjának.
Egy szóval sem panaszkodott, mikor szembesült a szülei elvárásaival; engedelmes gyereknek nevelték, önálló, erős nőnek, aki ki tudott állni magáért bármilyen körülmények között és aki nem félt büszkén vállalni a véleményét, bármennyi akadályt is sodort volna a lábai elé a sors. Mindig is céltudatosan tört előre, azzal a gondolattal, hogy ha majd elég nehezen dolgozik meg mindenre, amije van, akkor az emberek észrevesznek benne valami mást is a szép vágású, porcelánbabára emlékeztető arcon kívül, valami többet, mint amit az instagramjára posztolt képek engedtek sugallni róla.
Nagyon sokáig biztos volt abban, hogy a katonaság, vagy legalábbis a nemzetbiztonság az az irány, amiben el akar indulni; elvégre is büszkeséggel töltötte el az egész családját, mikor egyedüli lányként bekerült az egyetemének nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakára és pár hónap alatt osztályának egyik legjobb diákjává nőtte ki magát, rengeteg munkával és átvirrasztott éjszakával, amiken esszéket és jegyzeteket készített, térképeket és diagramokat analizált, és még legmerészebb álmaiban sem mert gondolni arra, hogy valamikor esetleg ideje lehetne valami olyanra, mint magánélet vagy randevúk. Eredetileg a tinder-profilját is viccnek szánta; elvégre is akárhány embernek adta meg a zöld szívecskét, egyikük sem kereste fel, ő pedig nem akart senkivel sem beszélgetést kezdeményezni, mert sejtette, hogy a többség csupán egyet akart volna, amiből ő egyáltalán nem kért.
Aztán jött Ő; maga sem tudta, mi vette rá, hogy kaliforniai idő szerint hajnali három óra tizenegy perckor Charles Baudelaire egyik versével támadja be; akár csukott szemmel is le tudta volna írni azokat a szavakat, amiket akkor jobb napokat is látott iphonejának kijelzőjén pötyögött be, és amikből utána tetováltatott is magára, annak a pillanatnak az emlékére. Maga sem értette, miért tette ezt meg; de az a bizonyos vers azóta is kísértette, mintha megjósolt volna valamit, amit Bang Sae Ra korábban nem ismert.




- Joon, alszol? - Meztelen lábait puhán helyezte egymás után, ahogy lábujjhegyen osont át saját szobájából a másikba, aminek résnyire nyitott ajtaja már egy ideje hívogatta; mint már olyan sok éjszakán korábban, most sem tudott aludni, tekintetét Szöul ezernyi fényben játszó tájképére függesztve feküdt szatén ágyneműjében, mígnem rájött, hogy így csak átvirrasztaná az éjszakát. Reménykedett benne, hogy nem ébreszti majd fel a férfit; hangja is csak elhaló suttogás volt, mikor az ajtóban megállva benézett a félhomályban úszó helységbe, csak hogy megállapítsa, lakótársa minden bizonnyal már az igazak álmát aludta egy ideje.
Kétszázharminchét napja ismerték egymást és negyvenkilenc napja laktak együtt; nehéz volt elhinnie, hogy pont egy annyira ostoba és haszontalan alkalmazáson át ismerkedtek meg, mint a tinder, ahol csupán puszta szórakozásból csinált profilt magának. Nem gondolta volna, hogy válaszol majd az ostoba Baudelaire-verses próbálkozására, hogy ilyen hamar megtalálják a közös hangot és hogy alig másfél hónap ismeretség után képes lesz majd a falat kaparni, csak hogy bejusson arra az egy éves cserediák-kontraktra, aminek hála találkozhatott volna vele. És most itt volt: alig két méterre tőle, békésen szuszogott az ágyában a párnákkal telepakolt, királyi méretű franciaágyban, aminek a szabad fele úgy vonzotta, mint a mágnes. Hiszen korábban is aludt már vele; mikor egy-egy hétvégi filmmaraton nem bizonyult elég érdekesnek a figyelmének fenntartásához, vagy mikor késő este esett haza az egyetemről és betért hozzá, hogy megkérdezze, hogy telt a napja, aztán ott is maradt; de most egyszerűen csak vele akart lenni, érezni testének melegét a sajátja mellett, mert érezte, hogy enélkül képtelen lenne elaludni.
Mivel kérdésére nem kapott választ, óvatosan lépte át a küszöböt; az ágy halkan nyikordult meg alatta, mikor rátámaszkodott a szélére, hogy laposkúszásban másszon be a takaró alá, igyekezve nem felébreszteni a békésen alvó férfit, akihez szeretett volna hozzábújni; igaz, ezt az ötletet végül elvetette és inkább egy párnát ölelt magához, beletemetve az arcát. Nem lett volna szabad itt lennie; nem lett volna szabad hátát az övéhez simítania, nem lett volna szabad beleremegnie az érzésbe, mikor testük összeért, mégis...
- Ha tudnád, mennyire szeretlek... - A párna szatén huzatába motyogta a szavakat; szerette volna ezeket a szavakat hangosan is kimondani, konkrétan az ágy másik oldalán alvó férfihoz címezve, de nem volt bátorsága hozzá, hiszen mi lett volna, ha érzései viszonzatlanok? Nem tudhatta, annak mik lehettek volna a következményei; azt viszont tudta, hogy életében először szerelmes volt, és ez megijesztette, talán jobban is, mint az a gondolat, hogy már csak néhány hónapjuk maradt együtt, mielőtt vissza kellett volna utaznia a szüleihez és az előző, sivár életéhez, aminek Gang Joon Sup nem lehetett a részese két kontinens távolságból.