Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 kwon sangyeon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: kwon sangyeon   Szer. Okt. 12 2016, 22:18

Beiratkozási lap
Vezetéknév: Kwon
Keresztnév: Sangyeon
Születési hely: Szöul, Dél-Korea
Születési dátum: 1990. január 6.
Foglalkozás: rezidens orvos, zenész-wannabe
Klubtagság: városlakók
Igazolványkép: Kim Jongdae
Motivációs levél
Az öltöző kongott az ürességtől, mikor Kwon Sangyeon végre beesett az ajtaján, nehéz sóhaj kíséretében támaszkodva a fehér csempével borított falnak. Bár szerette a munkáját, de a tizenharmadik óra már határozottan kezdett túl sok lenni a számára; az orvosi köpenyt inkább tehernek érezte, mint szerencsének, a feltűzött névtábla is elferdült az egész napos rohangálásban, ráadásul, minden pech tetejébe, még a tolla is kifolyt, sötétkékes-fekete foltot hagyva a fehér anyagon, közvetlenül a zsebnél. Még megértette volna ezt az egész pech-szériát, ha hétfő lett volna, de így, ezen a péntek estén, kilenc óra tizenhét perckor már semmi másra nem vágyott, csak hogy hazamenjen és végre bedőljön az ágyába, és ki se másszon onnan egész szombat délutánig, akkor is csak annyi időre, hogy a laptopját bevigye magával az ágyba. A telefonja már egy ideje lankadatlanul rezgett a zsebében, hol új szöveges üzenet érkezését, hol bejövő hívásokat jelezve, de amíg pácienssel volt, esélye sem volt felvenni, de most...? Igaz, nem érezte úgy, hogy meg kéne ezt tennie (a hatodik érzéke mindig is elég jó volt, vagy legalábbis elviselhetően intuitív), mégis előásta a zsebéből a készüléket és vetett egy hitetlenkedő pillantást a kijelzőre, ami hamar reménytelenre váltott, aztán dühösre, és végül rezignáltra. A zöld kis telefon kitartóan villogott, arra biztatva őt, hogy fogadja a hívást, de a név, ami hasonlóan kitartóan virított a kijelző legtetején, valahogy elijesztette őt attól, hogy ezt megtegye.
A végső döntést végül más hozta meg helyette; az öltöző ajtajában az egyik ápolónő feje tűnt fel, majd a teste, és a lány az ajtófélfának dőlt, karjait összefűzve a mellkasán.
- Sangyeon, várnak a négyesben.
- Oké, máris megyek.
Még egy utolsó pillantást vet a telefonja kijelzőjére; újabb nem fogadott hívást jelző kis ablak virít rajta, egy abból a negyvenhétből, ami eddig is ott volt, de ezt is ignorálja, csakúgy, mint a többit; majd holnap kitalál valamit, hogy magyarázza ki magát abból, hogy már a harmadik próbát hagyja ki, annak ellenére, hogy megígérte, ez soha többet nem fog előfordulni.

- A héten ez már a harmadik alkalom, picur, pedig megígérted, hogy vigyázni fogsz magadra. - Mosolyogva ingatta meg a fejét, szórakozottan borzolva össze a kis páciensének a haját; a lányka mosolyogva, sőt, kifejezetten büszkén nézett fel rá, szórakozottan lóbálva a lábait a betegágy széléről, amíg Kwon Sangyeon lekezelte a sebet a homlokán, majd ragtapaszt ragasztott rá. - Ezúttal mi történt?
- Felmászott a polcra, hogy levegye a süteményes bödönt. - A válasszal a kislányt megelőzte az anyja; a betegágyon ült a lánya mellett, felemás színű haja lágy hullámokban omlott a vállaira; fiatal volt és apró, Sangyeon is nehezen hitte el, hogy már öt éves lánya volt, hiszen ő maga sem tűnt többnek húsz évesnél... Pillantását egy hosszabb pillanatra megállapította rajta, mielőtt visszafordult volna a kislányhoz, fejét óvatosan félrebillentve.
- Picur, ha még egyszer eszedbe jutna felmászni a polcra, inkább kérj meg valakit, hogy segítsen fel oda, jó? - Ajkait halvány mosolyra húzta, majd az asztalhoz lépett, hogy kiegészítse a szükséges papírokat; bár nem nézett fel a szemébe hulló, kócos tincsek mögül, így is érezte magán a két nő tekintetét; ezek ellenére is igyekezett arra koncentrálni, hogy ne írjon ostobaságokat a dokumentumokba és remegő kezéből ne ejtse ki a tollat, legalábbis ne addig, amíg nem marad egyedül.
Még pár mondatot váltanak egymással, aztán ő átnyújtja a dokumentációt a kislány anyjának; halvány mosolyt told még hozzá, gyengét és fáradtat, ahogy az ajtóig kíséri őket, majd integet még a kislánynak, míg be nem fordulnak a folyosó sarkán; csak ezután engedi meg magának hogy a falnak támaszkodjon, elkínzott, világfájdalmas arckifejezéssel dörzsölve meg az orrnyergét.
- Seungyeon! - A főorvos hangja úgy tör be az agyába, mint az ágyúgolyó; a másodperc töredéke alatt egyenesedett fel és nézett fel a fölé magasodó férfira, de a várt, dorgáló pillantás helyett csak egy apró, elismerő mosolyt kapott. - Az ápolónőktől hallottam, hogy remek munkát végeztél és szeretném azt mondani, hogy meg vagyok veled elégedve; kevés rezidensünk annyira kitartó, hogy dupla műszakokat vegyen fel, de tudod, neked is jól jönne pár szabadnap... Mielőtt túlhajszolod magát. Szerdán reggel várunk vissza, addig pihend ki magad, mielőtt összeesel itt nekem a folyosón.
Négy nap szabadság. Négy nap pihenés. Erre volt most szüksége; és arra, hogy valahogy ki tudja magyarázni magát, miért hagyta ki az utolsó három próbát közvetlenül az előtt, hogy esélyük lett volna játszani egy koncertet és egy másodrendű bárban.


- Hyuk, próbálj megérteni, nem hagyhattam ott a pácienseket! - Lassan kezdett hozzászokni, hogy csak az üzenetrögzítőjével beszélt; igaz, ő is ignorálta volna magát a helyében azok miatt, amiket tett, de másrészt viszont ez nagyban megnehezítette a dolgát abban, hogy meggyőzze a bandájuk frontemberét arról, hogy a Beyond Side számára is ugyanolyan fontos, mint mindenkinek. - Tudom, hogy megígértem, hogy többet nem hagyok ki egy próbát sem, de ez tényleg vészhelyzet volt...
Rezignáltan hemperedett a másik oldalára az ágyon, nehezet sóhajtva a telefonba; a digitális óra kijelzőjén villogó számok szerint hajnali két óra ötvenhét perc volt, és ő hallotta a fal túloldaláról, hogy barátja sündörög a lakásában és zenét hallgat: a demójukat.
Ez volt a pozitívuma annak, hogy egymás szomszédai voltak: Sangyeon hálószobája falának túloldalán Hyuk nappalija volt; a nappali, aminek a kanapéján megálmodták az első dalukat, ahol megírták az első szövegeket, ahol éjszakákba nyúlóan netflixet bámultak és kibeszélték az ex-partnereiket. De most... Hyuk fel sem vette a telefont, míg benne pedig nem volt annyi bátorság, hogy menjen, és bekopogjon hozzá.
- Nézd... Tudom, hogy nem alszol. Biztos nem akarod felvenni? ...nem? Hát... Jó. Figyelj, sajnálom. Megjavulok, csak ne utálj, jó?
Várt még, abban a reményben, hogy a szomszédja hátha mégis felveszi, de aztán lemondott erről; megszakította a hívást és az ágy túlsó végébe dobta a telefont, míg ő maga beásta magát a takaró alá; reménykedett abban, hogy talán majd holnap Hyuk meggondolja magát és felveszi tőle a telefont, de addig is aludni akart. Rengeteget aludni.
Vissza az elejére Go down
Admin
admin
admin
avatar

♠ Hozzászólások : 199

TémanyitásTárgy: Re: kwon sangyeon   Csüt. Okt. 13 2016, 20:19


Kedves Sangyeon!
Örömmel értesítelek, hogy immár Te is közösségünk tagja vagy!
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
Érdekes párosítás az orvos és a zenész, de kíváncsi vagyok, hogy játék során mit fogsz kihozni belőle, egyik pálya sem arról híres, hogy könnyű lenne. Hm, és ki ez a Hyuk, és mi lesz a bandával? Na meg a rezidenséggel, meddig bírod még ezt a kettős életet? Kíváncsian várom, hogy megtudjuk! Jó játékokat!
p.s. Az ET-ben egy helyen megváltozott a neved :O
Vissza az elejére Go down
http://seoulmate.hungarianforum.com
 
kwon sangyeon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Special (m)-
Ugrás: