Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
KezdőlapKezdőlap  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

 Siyoung x Min Ho

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
Anonymous



Siyoung x Min Ho Empty
TémanyitásTárgy: Siyoung x Min Ho   Siyoung x Min Ho Icon_minitimeKedd 13 Szept. 2016 - 14:33

Moon Siyoung szobája
Órák után


Pofátlanságnak tartom, hogy már az első héten szívatnak a tanárok a dolgozataikkal. Természetes, hogy nem tanultam rá, és alig kaptam rá pontot, de mikor megtudtam a határokat, erőteljesen vágtam bele a padba. Egy… egyetlen egy pont kellett volna, hogy azt a nyamvadt kettest megszerezzem, de nem. Siyoung prof nem adta meg azt a pontot, és most mehetek hozzá kuncsorogni, hogy legyen szíves megadni. Csak azt nem tudom, hogy milyen indokot mondjak neki. Már mint, biztosan kell majd valamit mondani, mert a két szép szememért biztosan nem adja meg, bááááár… talán… ki tudja!?
Muszáj volt kitalálnom valami indokot, s ameddig ezen agyaltam, a kijelölt helyen szívtam a cigit. Egyik rossz szokásom a piálás mellett, bár ezt csak akkor űzöm, ha ideges vagyok, mint most. Senki nem tudja rólam, épp ezért vigyáztam, hogy ne legyen a közelben senki sem, aki kileshetne. A szál végéhez érve elnyomtam azt, majd idegesen keltem fel a földről, túrtam bele a hajamba, és indultam meg a prof szobája felé. Még az is kérdéses, hogy egyáltalán ott van-e, vagy hazament, mert nem kérdeztem meg soha, hogy mikor van fogadóórája, hiszen nem gondoltam, hogy valaha kelleni fog. Mindegy, ha már beértem az épületbe, egy próbát megér, hátha ott találom. Még gyorsan bementem a mosdóba, hogy sűrű kézmosások közepette sikerüljön a cigi szagát eltűntetnem. Táskámból kivettem a spray-t, befújtam magam, hogy jó illatot árasszak. Nem akarok lebukni a tüdőropival, ezért muszáj megtennem minden biztonsági lépést. Belőttem a hajam, fehér ingem felső két gombján kívül mind be volt gombolva, farmeromon néhány szakadás, de segáz. Én így szeretem a kinézetem, akinek nem tetszik, nem néz rám. A mosdót a hátam mögött hagytam, és percekkel később már Siyoung prof ajtaján kopogtattam, remélve, hogy itt találom.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Siyoung x Min Ho Empty
TémanyitásTárgy: Re: Siyoung x Min Ho   Siyoung x Min Ho Icon_minitimeKedd 13 Szept. 2016 - 20:08

Disagree with me
and you've been lied to
Moon Siyoung nem tudta, mire gondolt, amikor elhatározta, tanár lesz.
Bár sejtette, hogy frissen diplomázott tanárként, akinek alig másfél év gyakorlata volt a tanításban, akkor is csak segédként, nem jár majd ki egyből a diákok tiszteletéből és odafigyeléséből, de nem sejtette, hogy majd a legszebb szavakkal élve is annyira basznak majd odafigyelni rá, mint az a csoportja, amelyiknek épp a dolgozatait javította. Nem értette, hogy nem lehetett megtanulni azt az alig nyúlfarknyi anyagot, azt a két fejezetet sem, amit elvárt; nem így képzelte el a munkájának első hónapjait és tudta, hogy ha ezen nem változtat, akkor hamar elveszíti majd a helyét az egyetem tanári karában, de nem tudta, hogyan változtathatná meg a diákjai hozzáállását. Sejtette, hogy az lehetett minden problémájának az okozója, hogy igazából nem sokkal volt idősebb azoknál, akiket tanított és ez meg is látszott rajta, hiszen huszonkilenc évesen is még jóval fiatalabbnak tűnt a koránál; de ettől függetlenül még mindig tanár volt, aki megkövetelte legalább a minimális tiszteletet, ha már többet nem is akartak megadni neki.
Nehéz sóhajjal vette le a szemüvegét és tette azt félre az egyik papírhalomra, hogy utána egy nehéz sóhaj kíséretében dőljön hátra a székén és irritáltan megdörgölje az orrnyergét; annyi ostobaságot még soha életében nem olvasott egy esszében, mint abban, ami most épp előtte volt és a papír legtetején ferde betűkkel állt a tulajdonos neve, amit az utóbbi időben túl gyakran látott, majdnem az összes negatív kontextusban.
Shin Min Ho.
Az első óráján, amikor megismerte a fiúnak a csoportját, még szentül hitt abban, hogy intelligens, logikusan gondolkodó személyekkel áll szemben; minden alkalommal, amikor dialógra invitálta őket, valakinek mindig volt valami mondanivalója, de ez az illúzió hamar lerombolta saját magát, mikor megíratta velük az első esszét. Nem tudta, tényleg ennyire buták voltak-e, vagy csak megjátszották magukat azért, hogy őt irritálják, de kezdett belefáradni ebbe az állandó macska-egér játékba. Elgondolkodott már azon is, hogy esetleg lemondjon erről az állásról; bár azzal elismerte volna a szülei előtt, hogy hibát követett el és soha többé nem mosná le a gyalázatot magáról, csakúgy, mint soha többé nem lenne lehetősége hosszú távon Szöulban maradni, arról pedig szó sem lehetett, hogy visszatérjen a szülővárosába; elég problémája volt anélkül is, hogy a szülei állandóan rájártak volna, hogy arról érdeklődjenek, milyen a kapcsolata a menyasszonyával vagy épp hogy haladnak az esküvői előkészületekkel.
Ez volt a másik dolog, ami nem hagyta nyugodni; bár ezt nem nevezte volna problémának, hogy sehogy sem haladtak az előkészületekkel, de maga a tény, hogy házasodnia kellett volna, már önmagában elég volt ahhoz, hogy ne legyen kedve visszatérni a lakásába, ahol a nő várt rá, aki valamikor a jövőben a felesége kellett volna, hogy legyen; bár nem szívesen töltött a kelleténél több időt az egyetemen sem, de ott legalább senki sem zaklatta olyan ostobaságokkal, hogy miért nem cserélte ki a macskaalmot vagy miért tette három centiméterrel odébb a parfümös flakont. Akkor már inkább pakolászta a papírokat és literszámra öntötte magába a fűrészpor ízű kávét; még az is jobb volt a kényelmes, de nyugalmat nem garantáló négy falnál, amivé a lakása lett az utóbbi időben.
Gondolatmenetét az szakítja meg, hogy valaki kopogtat az irodája ajtaján; szemöldöke alig észrevehetően szökik a magasba, hiszen ilyenkor már senkinek nem kéne zavarnia, főleg, hogy a fogadóóráit más napokra írta ki, a kollégáinak többsége pedig ilyenkor már nem tartózkodott az egyetem területén, hanem visszatért a rendezett, civil életéhez, a partneréhez, nem ritkán a gyerekeihez is, míg ő maga itt kucorgott az irodai székében, egyik térdét az álla alá húzva és azon gondolkodott, mikor mehet ki végre rágyújtani.
- Szabad! - Lábát kelletlenül tette vissza a földre, sietősen elpakolva az esszéket, amiket épp javított, próbálva a rendezettség és organizáció jeleit mutatni, de irodájának többi részén olyan káosz uralkodott, hogy minden igyekezete ellenére sem tudta volna eltitkolni, mennyire a fejére nőttek a kötelességei és nem csak; ennek ellenére visszabiggyeszti a szemüvegét az orrára, mintha épp csak valami fontosat csinálna és az ajtó felé fordul, várva, hogy belépjen rajta az, aki megzavarta a... munkájában? Igen, talán ez a megfelelő szó.
+ tag Minho
+ notes lesz ez még jobb is, csak várd ki
BY MITZI
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Siyoung x Min Ho Empty
TémanyitásTárgy: Re: Siyoung x Min Ho   Siyoung x Min Ho Icon_minitimeKedd 27 Szept. 2016 - 23:42

Még mielőtt bekopogtam volna, gyorsan átfuttattam az agyamon, hogy mit is fogok mondani, vagyis milyen indokot, amivel megadja nekem azt az egy pontot, ami hiányzik a ketteshez. Nem egy-két olyan dolog is átfutott a fejemen, aminek nem kellett volna, és csak egy kettesért megcsinálni? Hát… ha muszáj, akkor miért ne!? Nem leszek rá büszke, de szerintem a tanerő is tartani fogja a száját, elvégre az állása forogna kockán, ha kiderülne. Vagy nem? Mindegy, azt meg kell hagyni, hogy fiatalos, és jóképű… Omona… miket beszélek én?Valaki lőjön le. Amint megkaptam az engedélyt, hogy beléphessek, nem haboztam. Magabiztosan nyomtam le a kilincset, léptem be az irodába, és csuktam be magam mögött az ajtót.
– Jó napot Professzor úr, remélem nem zavarok –halvány mosollyal az arcomon léptem közelebb az asztalához, s várakoztam, mert illetlenség lett volna leülnöm, ha nem engedik azt meg. Ha megtörtént, ha nem, belekezdtem a mondandómba.
– Igazából csak azért rabolnám az idejét, mert az előző dolgozatom nem sikerült valami fényesen, és szeretnék valamit tenni, hogy kaphassak egy pontot, a jobb osztályzatért. –Igazából rájöttem, hogyha állok, akkor sokkal jobb lesz nekem is, így aztán a szék háttámláját markoltam, miközben a tanerőn pihent a tekintetem. Egy kicsit feszült voltam, mert mi van akkor, ha tényleg csak úgy érem el, amit szeretnék? Ha ezt valaki megtudja, nekem befellegzett, nem beszélve arról, hogy a profnak is. Na meg az se biztos, hogy… meg vér ciki lenne az egész, ha mégsem. Táskámat ledobtam a szék mellé, a zárban meg már akkor elfordítottam a kulcsot, mikor becsuktam azt, csupán nagyon óvatosan tettem és halkan kattant a zár. Bátorkodtam az asztal túloldalára menni, és Siyounghoz közel támaszkodtam meg. Lehet, hogy már ebből sejti, hogy mit szeretnék, de tettem is még rá egy lapáttal, mikor elég feltűnően futtattam végig rajta a tekintetemet, egy bizonyos ponton megállapodva. Végül szemeibe fúrtam a tekintetemet, és most vagy ki fog hajítani, vagy fogalmam sincs mit fog lépni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Siyoung x Min Ho Empty
TémanyitásTárgy: Re: Siyoung x Min Ho   Siyoung x Min Ho Icon_minitimeSzer. 5 Okt. 2016 - 16:50

Disagree with me
and you've been lied to
Kiábrándító.
Csak ezzel az egy szóval tudta jellemezni azt a teljesítményt, amit a diákja produkált és ő még mindig nem tudta megérteni, mégis hogy a jó istenbe lehetett ennyire siralmas eredménnyel megírni egy esszét, aminek a témája még egészen egyszerűen és könnyűnek volt mondható. Ő például fejből, előzetes készülődés nélkül legalább húsz percet tudott volna referálni a megadott témáról, arról nem is beszélve, hogy egy három oldalas esszét megírjon, akár csukott szemmel is.
A fogyasztói társadalom, a fogyasztó szabadsága, kiszolgáltatottsága.
A téma csúfosan vigyorgott rá a félretett papírlapról, amin három, teljesen nem a témával kapcsolatban lévő mondaton kívül nem sok minden volt, csak néhány apró tornádó és irkafirka, amiket nem tudott volna osztályozni akkor sem, ha nagyon jóindulatú akart volna lenni. Nem értette, hogy valaki, akit ennyire nem érdekelt a tantárgy, amit oktatott, mégis mi a jó fenéért vette azt fel; sejtette, hogy ennek köze lehetett ahhoz, hogy minden diáknak kötelező volt megcsinálnia egy bizonyos óraszámot és letennie egy bizonyos mennyiségnyi tantárgyat, de neki nem lett volna annyi bőr a képén, hogy ennyire nem törődöm-módon kezeljen valamit, amit mások kedveltek. Arról nem is beszélve, hogy ez a tisztelet bármilyen, még legkisebb mennyiségének hiányát is jelentette; hiszen az a néhány, semmit sem érő mondatból összetett esszének csúfolt valami számára egyenértékű volt azzal, mintha a gazdája a szemeibe mondta volna, hogy menjen csak és baszódjon meg ott, ahol van.
Neki egy ilyen tett után nem lett volna mersze még bármikor is megmutatkozni az illetékes tanárának szemei előtt, de úgy tűnik, az ő ideje óta a szabályok változtak; hiszen nem más zavarta meg délutáni dolgozat-javításában, mint a fentebb említett, rendkívül gyenge dolgozatnak a tulajdonosa, akit talán be sem invitált volna, ha tudta, miért jött.
- Nem zavarsz, gyere be. - Orrnyergét irritáltan dörzsölte meg szemüvege alatt, ahogy pillantását a fiúra emelte; csak fejével intett neki, hogy ha akart, helyet foglalhatott, de nem kényszerítette erre, hiszen lényegében ő is rövidre akarta zárni ezt a találkozást, mert legrosszabb dolga is jobb volt annál, hogy egy olyan diákjának lelki világát ápolgassa, aki a legszebb szavakkal élve is magasról leszarta a tantárgyát.
- Erre korábban is gondolhattál volna, mondjuk a dolgozat előtt; ha megtanultad volna az anyagot, most nem kéne itt lenned és pontokért könyörögnöd. Nem gondolod, hogy az sokkal célszerűbb lett volna?
Nem értette. Így megalázkodni pár plusz pontért? Hiszen a társadalomismeret nem volt annyira nehéz tantárgy, hogy ne tanulhatta volna meg azt az alig öt-hat oldalt, amit feladott. Moon Siyoung biztos volt abban, hogy a fiú, akivel most egy szobában tartózkodott, nem volt ostoba; legrosszabb esetben is csak kifejezetten lusta, aki minden bizonnyal szívesebben múlatta a kollégiumban töltött idejét a különböző szórakozóhelyeken, a kortársai társaságát élvezve ahelyett, hogy randevúra hívta volna a kidolgozott társadalomismeret-tételeket.
Mégis, mozdulatlanul figyelte, ahogy a fiú közelített felé; bár az etikett úgy írta elő, hogy az íróasztal túloldalán maradjon, miközben egy professzorával beszélt, kivételesen nem utasította őt vissza oda, arra várva, mégis mit fog neki felajánlani ez a szerencsecsomag azért a két, három pontért, ami ahhoz kellett volna, hogy ne bukjon félévet; addig is levette a szemüvegét és félretette azt a papírkupacra, hogy végül összevont szemöldökkel és szkeptikus arckifejezéssel forduljon a diákja felé, épp időben ahhoz, hogy elkapja a pillantását, ami feltűnően, minden hátsó szándékát egyértelműen siklott végig a testén, egy végtelennek tűnő pillanatig megállapodva kopott farmerjának cipzárján, mintha a pillantásával akarta volna azt kicsatolni. Pár másodpercbe beletelt neki is, hogy a rengeteg ostobaság elolvasásától elgyötört elméje összekapcsolja a tényeket és végül rájöjjön, hogy amit Shin Min Ho fel akart ajánlani cserébe a plusz pontokért, az nem más volt, mint ő maga.
A hangja egy pillanatra a torkában is akadt; néhány másodpernyi feszült csend után köszörülte csak meg a torkát, ahogy gurulós székét hátrébb tolta, még menet közben felmarkolva a fiú esszéjét a könyvkupacról, hogy felállva a helyéről a kezébe nyomhassa azt, szinte már agresszívnak mondható gesztussal, aztán hátat fordítva neki lépjen oda az ablakhoz és kibámuljon rajta.
- Az egyetlen dolog, amit megtehetsz a jobb osztályzatért az az, ha újraírod ezt az esszét a következő órára és le is referálod a témát. Az egész féléven át semmit sem csináltál, itt az ideje, hogy ezen változtass; ha sikerül pozitív osztályzatot szerezned, meggondolom, hogy kettessel zárhasd a félévet. - Hűvös, rezzenéstelen tekintettel mért őt végig, ahogy visszafordult felé; hanyagul támaszkodott meg az ablakpárkányon, onnan méregette a fiút, hűvös, kimért tekintettel, gondolataiban minduntalan visszatérve az ajánlathoz, amit kapott tőle. Talán máshol, más körülmények között még fontolóra is vette volna, talán ha egy s más helyeken át lehetett volna szabni a fiút, keskenyebb csípőt adni neki, karcsú darázsderekat és a vállaira omló, hosszú hajat, bájos, porcelánbabára emlékeztető arcvonásokkal, mint a menyasszonyánál, talán akkor meggondolta volna, hogy éljen a lehetőséggel és randevúra hívja őt egy olcsó, városszéli hotelbe cserébe egy jobb jegyért, de...
...nem. Ez nem ő volt. Ő ilyeneket nem csinált.
És nem csak azért, mert Shin Min Ho minden részletében messze volt az ideáljától vagy mert a diákja volt, és ha ez kiderült volna, minden bizonnyal két lábbal rúgták volna őt ki a helyéről, amihez még épp, hogy csak kezdett hozzászokni; ezt pedig nem akarta, és ezért nem is bírta elképzelni, hogy efféle kompromisszumot kössön; vagy újraírja az esszét, vagy problémái lesznek ezzel a félévvel, nem látott más megoldást.
+ tag Minho
+ notes lesz ez még jobb is, csak várd ki
BY MITZI
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Siyoung x Min Ho Empty
TémanyitásTárgy: Re: Siyoung x Min Ho   Siyoung x Min Ho Icon_minitimeSzer. 26 Okt. 2016 - 12:43

BEFEJEZETT JÁTÉK

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Siyoung x Min Ho Empty
TémanyitásTárgy: Re: Siyoung x Min Ho   Siyoung x Min Ho Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Siyoung x Min Ho
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» moon siyoung
» Siyoung ♕ Yeona

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Special (f)-
Ugrás: