Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
KezdőlapKezdőlap  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

 SooHyun & MinHyuk

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
Anonymous



SooHyun & MinHyuk  Empty
TémanyitásTárgy: SooHyun & MinHyuk    SooHyun & MinHyuk  Icon_minitimeKedd 1 Nov. 2016 - 17:01

To my babysitter
Hihetetlen, hogy a szüleim tényleg azt hiszik, szükségem van egy bébiszitterre. Nem tudom, hogy feltűnt-e már nekik, de elmúltam húsz éves is és nem az én hibám, hogy ők összesen annyi időt töltöttek velem, mint amennyi időmennyiséget egy normális tízéves kapott a szüleitől az addigi élete során. Lehet még nem dolgozták fel, hogy eltelt az idő és az egy dolog, hogy a cég remekül bővült, de az én testtömegem is megsokszorozódott. Nem is érdekel, csak hagyjanak békén. Nem emlékszem, hogy valaha is dörömböltem volna az irodájuk előtt, hogy adjanak cumit, szóval éljünk békességben: ők elvannak a céggel és én is jólérzem magam a saját lakásomban egyedül. Jó, igen, pár napja történt egy kis verekedés és mikor másnap felkeltem, a szüleim ölbe tett kezekkel álltak előttem és közölték velem a hírt, miszerint ez nem mehet és nem is fog így tovább menni. Kár, hogy totál másnapos voltam és alig fogtam fel valamit, de nem gáz. Egy biztos, ma jön valaki, akinek az a dolga, hogy rám vigyázzon. Ez nagyon bugyuta dolog, de kijelentették és azt már nem tudom megakadályozni, hogy ne kopogtasson az a személy, azonban természetesen minden erőmmel azon leszek hogy viselkedésemmel kikészítsem annyira, hogy inkább dobja a melót. Úgy döntök, hogy jófiú leszek és nem hozok szégyent a szüleimre. A francokat! Csak szimplán beöltözőset akarok játszani, mert az jó buli és régen hordtam már öltönyt. Gyönyörűen beállítom hajszálaimat a megfelelő pozícióba, aztán felveszem a fehér nadrágot, inget, nyakkendőt meg minden hacukát, amivel úgy nézek ki, mint egy sznob. Vagyis pont ezt akarom eljátszani, kipróbálom és ha jó dolog, akkor innentől snobként fogok viselkedni, ennyire egyszerű az élet. A fehér öltöny és a fekete fényes cipellő is felkerül, amikkel már úgy nézek ki, mint egy homokon. Komolyan, már csak egy férfitanga kéne, de felőlem akár jöhet női is, ha felmegy rám. Hamarosan dörömbölnek az ajtónál és ahogy hallatszik, sajnálatos módon nem éppen egy csiniliba lesz a bébiszitterem. 
- Egy pillanat - kiáltom buzis hangon, mert még igazítok magamon egy pindurit, aztán hangos léptekkel szaladok kinyitni az ajtót a kedves vendégnek. Mikor meglátom, egyből elfintorodnék, ha önmagamat adnám és feltehetőleg elküldeném egy "húzz el köcsög" fordulattal, ám most mint mondtam úriember vagyok, akikre büszkék a méreggazdag szülei. Szerényen elmosolyodom, komolyan szóljatok, ha újra forgatják az Alíz csodaországban filmet, mert tutira ott a helyem.
- Szép napot! Jöjjön beljebb. - Magázom, de tudom, hogy velem egykorú, mégis ezt kívánja a szerepem. Anyám is magáz minden tinédzsert, akit én legszívesebben tökön rúgnék, de hát a sznobok már csak ilyenek. Beljebb hívom és nyújtom karom a kanapé felé. Legalább egy csinos csaj lenne, de nem. Micsoda csalódás! Ez felháborító! Besétálok vele a nappaliba és leülök a vele szemben lévő fotelbe, amit a kanapétól egy dohányzóasztal választ el. Nem tettem rendet, szóval érezheti, hogy itt van valami bolondság, habár még sosem látott eddig szerintem és nem is ismer. Higgye csak el, hogy ilyen vagyok, aztán húzzon a fenébe.
- Azt hiszem itt valami félreértés történt. Nekem nincs szükségem őrszemekre - mondom és közben úgy kapálózok a kezeimmel, mint a politikusok szokták. Még sosem csináltam ilyet és elég hülyének is néz ki, bárki észreveheti, hogy most csinálom ezt úgy nagyjából először. Rendesen túl is játszom, de nekem tetszik így. Neki tán nem? Vicces, mert szépen ülök, kihúzom magam, ahogyan minden szökőév szökőnapján egy teljes percig szokásom ezt tenni.
- Teát? - kínálom meg lelkesen a kedves vendéget, nehogy megszomjazzon. Milyen házigazda lennék akkor? Te jó ég! Ha kér, ha nem, öntök az előtte lévő angol csészébe, majd az enyémbe is. Nincs benne semmi drog, bár azért nem árt előtte egy korttyal megízlelni, mert simán lehet, hogy nem figyeltem oda és a cukor helyett kokainnal ízesítettem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



SooHyun & MinHyuk  Empty
TémanyitásTárgy: Re: SooHyun & MinHyuk    SooHyun & MinHyuk  Icon_minitimeKedd 1 Nov. 2016 - 23:59


the midnight crow calls us up from the ground
Ma fogok megkezdeni az eddig leghosszabb melómat, azzal a sráccal, akinek még a nevét sem sikerült megjegyeznem, olyan hülyét adtak neki a szülei. Nem tudom meddig fog eltartani ez az egész, apám nem mondott pontos időpontot, ami engem kifejezetten zavar. Szeretem tudni meddig tart a szenvedés, már csak azért is, hogy visszaszámolhassam a napokat. Előre lebeszéltük a fizetést, csak amiatt vállaltam el, meg apám szava miatt. Burkoltan a legjobb emberét kérte és hát itt vagyok. Semmi kedvem egy korombelire vigyázni, és képtelen is vagyok felfogni, hogy egy felnőtt férfinek miért kell bébiszitter. Nagy baj lehet vele, ha a szülei erre a sorsra ítélték, gondolom nekem lesz a feladatom megnevelni, legalább lesz egy kis szórakozás is ebben a melóban, ha kedvemre szadizhatom a srácot, főleg, ha még ellenkezik is. Sokkal viccesebb úgy, mintha beletörődne a sorsába. Nem túlságosan érdekel, hogy a fater a fejembe verte, hogy ne basszam el a dolgokat, amiről nem tud, az nem se neki, se nekem, erről pedig nem kell tudnia.
Az autómmal megállok a megadott cím előtt, majd mielőtt elindulnék az ajtó felé, sóhajtok egy nagyot. Most veszítem el a szabadságom egy időre, főleg, ha ezt a gyereket tényleg a házban kell tartani, mert olyan őrült, ahogy a szülők leírták. Megigazítom magamon az elnyűtt bőrdzsekit, majd kopogok. Mióta megvan már ez a ruhadarab, sok mindent megélt már velem, talán szívem se lenne kidobni. Nem zavartatom magam, várasson magára amennyit csak akar, ha túlságosan sokat kell itt ácsorogjak, neki lesz rosszabb a későbbiekben. Mostantól az én szabályaim szerint fogunk élni, amíg nála tengetem a napjaimat. Még mindig nem értem miért nem jöhet ő hozzám, az nekem kényelmesebb lenne, mindazonáltal nem szeretek idegeneket engedni a házamba.
- Neked is – bólintok üdvözlésképp, ennél többet ne várjon el tőlem. Mondok egy köszi-t, mikor a helyet kínálja, majd leülök, és alig láthatóan körbenézek a szobában. Sokszor csinálok ilyesmit, csak akkor tűnhet fel neki, ha sasszeme van. Bármennyire is próbálja adni az ártatlant, akit a szülei szívatnak, én nem veszem be. Sok hasonlót láttam, nem ő az első, aki így próbálkozik. Először elhiteti, hogy minden rendben van, aztán, mikor elmegyek, akkor lesz olyan, mint általában. Elsőre még be is vettem, de most már nem.
- Ezt ne nekem mond, én csak parancsot teljesítek – dőlök hátra a kanapén kényelmesen. Nem teszek megjegyzést a mozdulataira, nincs semmi bajom a melegekkel, ha neki az jó, csak tessék. Ők szoktak így kalimpálni a kezükkel, nem? Mindazonáltal nem verhet át ezzel a megjátszott dologgal, annál már profibb vagyok. Ki nem állhatom a teát, most szívélyesen fogadom, még egy mosolyt is megeresztek, legyen jó napja a kis srácnak.
- Köszönöm – el fogom hányni magam, ha ez sokáig megy így, de még bírom, nem kell engem félteni. Belekortyolok, és inkább leteszem a csészét az asztalra. Megint rájöttem miért utálom ezt a fajta italt. Rápillantok az előttem ülőre és egy inkább vicsornak emlékeztető mosolyt varázsolok az arcomra. Már így is túlságosan kedves vagyok vele, ne várjon sokkal többet tőlem, én nem olyan vagyok.
- Gondolom, tudod, miért vagyok itt, és bármennyire is próbálod megjátszani magad, nem fogok eltűnni, amíg véget nem ér ez az egész – mondom komolyan, rögtön a közepébe vágva. Nem szeretek kertelni, az egyikőnknek sem jó, rögtön a dolgok közepébe vágok. Remélem, nem értetlenkedik, nem örülnék neki, ha még magyaráznom is kellene a dolgokat, ahhoz tényleg agyi fogyatékosnak kellene lennie. Megvannak a megfelelő eszközeim, ha tiltakozni, esetleg menekülni akarna. Mindig két lehetőség van, most ez az egyik, hogy mindkettőnknek szörnyű lesz ez az időszaka és megpróbálunk keresztbe tenni a másiknak, vagy elfogadjuk a helyzetet és akár még magammal is viszem egy, két helyre, amit általában nem szoktam megmutatni senkinek. Nem csak védelmező szerepet szoktam vállalni, gondolom ez rögtön leesett, és, ha nem lesz fasz, még izgalmas és adrenalinnövelő akciókban is részt vehet.
the waters shine and the engines howl
SooHyun | 623 szó | Agust D ‘give it to me’ | ♥ lauz
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



SooHyun & MinHyuk  Empty
TémanyitásTárgy: Re: SooHyun & MinHyuk    SooHyun & MinHyuk  Icon_minitimePént. 11 Nov. 2016 - 9:46

16+ * To my babysitter
Hát ha bébicsősz kell nekem, akkor bébicsősz kell, ez van, nem tudom már megakadályozni, hogy ne jöjjön el az a figura, mindazonáltal arra van lehetőségem, hogy minél hamarabb megutáltassam vele a munkát és elküldjem a picsába. Gondolom senki sem gondolja, hogy hagyni fogom, hogy cumit szoptassanak velem, ebből már kinőttem. A szüleim rosszul látják, nem babaseggcirógató kell nekem, hanem inkább pszichológus, ha már ennyire rá vannak izgulva a dologra. Én tökéletesen meglennék egymagam is, még élek és hiába vertek össze, nem zuhantam magamba. Csak nekik fáj, hogy a pici fiújukkal nem törődtek eleget és hogy ilyen elvetemült barom lett. Látom, hogy meghülyültem, ennyire még én is tisztában vagyok a valósággal, de nem érdekel, úgy élem az életemet ahogy én akarom és mindenki maga dönti el, hogy miben találja meg az örömöt. Bár tulajdonképpen miben is találtam meg? Jelenleg abban, hogy van kit cseszegetnem és egyetlen célom, hogy kikészítsem szerény vendégemet. 
Gyönyörű maskarát veszek magamra, amit farsangon szoktak hordani az emberek, vicces, sokaknak az összes napfelkelte egy nagy farsangot jelent, de lelkük rajta, sznoboknak is kell lenniük ezen az égitesten, hogy valakiket le is lehessen hányni. Még szép, hogy van nekem is egy ilyen göncöm bent a szekrényben. Valójában szinte mindenem megvan, de a felét sem használom, ami meg igazán kéne - szülői törődés -, na az elfogyott a TESCO üzletlánc polcairól. Kidíszítem magam, már csak pár dísz hiányzik és ajándékokat is rakhatnának alám Karácsonykor. Alig tudom belőni a séróm, de máris kopognak. "Nem elég annak látszani, úgy is kell viselkedni!" Buzis hangon kiáltom, hogy legyen szíves várni egy kicsit, de úriember módjára nem váratom meg, futok az ajtóhoz és kinyitom. A mosolyom amilyen nagy volt az ajtónyitáskor, olyan hirtelen változik átvágott, összetört szívű unott pofává. Miért ez? Miért ő? Akkora nagy megerőltetés lett volna egy ribancot küldeni? Nem csajok a bébiszetterek, cseszd meg?! Kiakadok, de ebből mi sem látszik, hamarosan ismét mosolygok, mint aki jót érez és beirányítom a kedves vendéget a nappaliba. Leülünk, én várok egy kicsit amíg bizonyára körbenéz. Igen, nem takarítottam ki, köszi, hogy máris észreveszed, haver. Pokoli melegen kihúzom magam és belekezdek a diplomáciai konzultációba, hogy érthetően és kulturáltan tudassam ügyfelemmel, hogy legyen szíves elhúzni a seggét a házamból és ne jöjjön vissza, max ha kér teát. De inkább akkor se, mert máskor nem csinálok. Kezeim is járnak a levegőben, természetesen irreálisan túljátszom, de nekem így tetszik. Legalább jól érzem magam a saját hülyeségemmel és van ki szórakoztasson, igaz ez én magam vagyok, de hát ha ez a kacsaszájú Pampers cégtulajdonos csak néz ki a fejéből, mintha másnapos lenne, nem sok izgalmakat rejt. Nem is szorulok rá, hess innen! 
- Áhh szolgacucc - szalad ki a számot egyébként továbbra is sznobos hangnemben, ám kissé felkiáltva a meglepettségtől. Szóval nem ő irányítja az életét, hanem kényszerből él, valakinek az akaratát teljesíti, persze, ez is szép munka, nagyon tetszik az elszántsága és hogy ennyire bevállalós. Gyorsan ki is javítom magam, hogy ne maradjon meg benne az előbbi szánalmas szavam és mielőtt reagálni tudna rá, már folytatom is, sokkal politikusabban. 
- Ez esetben tudna adni nekem egy telefonszámot, hogy felkereshessem az illetékes személyt, kérem. Lássuk be, ez mindkettőnk érdeke. - Nem is tudja mennyire. Ő sem akar itt lenni, micsoda kellemetlen helyzet ez. Ha az elvtárs együttműködne, az nagyon megkönnyítené a dolgom, noha miért is lenne ekkora szerencsém. Közben angolosan öntök a csészéjébe teát, meg sem várom a beleegyezését. Kisujj az égnek áll és a maradék ujjhegyeimmel érek csak a teáskannához, mert bassza meg olyan kicsi a fogója, hogy az ötéves unokatesóm - aki még csak nem is létezik - tudná csupán kényelmesen megfogni azt a szart. Ugyanez igaz a csészékre is. Soha életemben nem ittam belőlük, ezt elhihetitek. Én is iszok egy kortyot, többet nem is, mert ki nem állhatom ezt a cukoroldatot, amit mások finom teácskának becéznek. "De az illem ezt kívánja, kisfiam"; tudom anya, tudom. Aztán ismét a pasasra nézek és egy pillanatra elgondolkozok, hogy mi a fenéért vigyorog ennyire. Eddig fapofa volt. Lepillantok a kezemben lévő teára és kezdek félni, hogy valóban valami jó cucc van benne cukor helyett, majd ismét felnézek rá. Persze csak a szemgolyóim mozognak, a testem többi része lefagy az érdekes helyzettől. Végre megszólal és ezúttal tudatja velem, hogy ismeri a dörgést - meg a villámlást - és felesleges megjátszanom magam. Tényleg azt hiszi, hogy csak miatta csinálom, ez marha jó. Tök jó buli, bár ennyiből is rájöttem, hogy nem tudnék sznob maradni sokáig, elég kényelmelen és az a nadrág is eléggé bevág hátul, csiklandozza a seggszőrömet. A meglepettségből egyszer csak felengedek és lendületesen hátradőlök. Egyik karomat elfektetem a háttámla felső gerincén és jobb lábamat is keresztbe teszem a másikon. Ja igen, hülye vagyok, ki kell húznom magam!
- Feltételezem ön sem bébiszitter szakmára vágyott és én pálcán kínálom a lehetőséget, miszerint nem jön el minden nap, max reggelizni, aztán éli a saját életét és én is az enyémet. Nem fog kiderülni, hogy nincs a hátsófelemben, szóval ne aggódjon, nem fogom bevallani a szülőknek, hogy valójában nincs körülöttem. A fizetést természetesen megkapja. - Ekkora üzlet, hallod. Otthon nézheti a sorozatokat, vagy piálhat ahol akar, miközben folyik be az összeg a zsebébe a semmiért. Ha nem fogadja el, akkor egy nagy idióta. Viszont kezdek engedni a sznobos stílusból, ennek legfőbb oka, hogy nem akar együttműködni velem, ami miatt ideges és mérges leszek. Bazdmeg, húzzon már el a lakásomból!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



SooHyun & MinHyuk  Empty
TémanyitásTárgy: Re: SooHyun & MinHyuk    SooHyun & MinHyuk  Icon_minitimeCsüt. 22 Dec. 2016 - 21:57


the midnight crow calls us up from the ground
Semmi kedvem itt lenni, apám megint kitolt velem teljes mértékben. Küldhetett volna helyettem egy türelmesebb személyt is, esetleg egy csajt, aki elviselné ezt a barmot, akire vigyázni fogok, viszont szerinte én vagyok a legjobb erre a feladatra. Nem értem miért mondja ezt, másfajta küldetéseket jobban tudok teljesíteni, ilyen például a cuccok átvétele, szállítása és sorolhatnám még. Legnagyobb gond ezzel az egésszel az, hogy kedvem sincs hozzá, most érkeztem haza Amerikából, hagyhatott volna pihenni. Túlságosan is bízik a fiában, vagy legalábbis reménykedik, hogy nem merek hibázni, mert akkor nagy büntetést róna ki rám, amit nem szeretnék. A szülői szigor mindig jelen volt az életemben, az ehhez hasonló pillanatokban rettegésben éltem, mondhatjuk meg kellett tanulnom mi az a maximalizmus, és nekem is olyanná válnom, aki nem hibázhat. Egyszer szúrtam el, amit rám bíztak, akkor édesanyám beszélt a fater fejével, hogy nem kéne megbüntetni. Igaza is volt, első alkalomkor elnézheti, ember vagyok, én is hibázok, azonban azóta nem.
Látszik a pofámon, mennyire van kedvem itt lenni (semennyire), kínzott arccal csöngetek be és várom az illetőt. Úgy tűnik, megvárakoztat, ezalatt valamennyire rendezem vonásaimat, inkább a rideg énemet lássa, azt, amelyikkel nehezebb boldogulni, mint a szenvedőset, amiből erőt meríthet a kikészítésemre. Ismerem a magafajtákat, minél előbb megszabadul, tőlem, annál jobb lesz neki. Ugyanígy érzem, de köteles vagyok befejezni a munkát, én nem szarom a pénzt, ahogy egyesek, meg kell dolgozzak érte. Felvont szemöldökkel nézek végig rajta, rosszabb, mint vártam. Nem volt dolgom még buzival, azonban, ha rám mer mászni, leszedem a farkát és feldugom a hátsó lyukába. Meg sem hallom a ruhámra tett megjegyzését, magamban persze megjegyzem, hogy ez legalább igazi gönc, mondjuk, az öltönnyel sincs semmi bajom, ha nem kell gyakran hordanom, havonta egyszer kibírom. Beljebb lépek a lakásában, talán mégsem annyira rossz az arc, a szoba állapota arra utál, hogy nem az a rendmániás, mint a melegek általában, amiről nem tudok nyilatkozni, egyet sem ismerek, hallásból tudok dolgokat. A fejemben úgy képzelem el őket, mint Umbrige-t a Harry Potterben, minden rózsaszín, csipke, fodrok-bodrok, teáscsésze. Az utóbbi innen sem hiányzik, itallal kínál. Elfogadom, nem szeretnék rögtön az első pillanatban udvariatlannak és bunkónak tűnni, azzal ráérek később is. A munkám alatt megtanultam, hogy nem szabad válogatósnak lenni, bár nem árt, ha megnézed az összetevőket, amit most nem tudok megtenni, bármennyire is szeretném, be kell érjem a látszattal.
- Azt kérje az édesapjától, én már elérhetőségen beszélek a megbízóval – nem említem ki az a személy, a profizmus megköveteli, hogy mások előtt ne faternak, esetleg más szinonimának mondjam. Az a másik, hogy én nem azon a számon hívogatom, ahol az ügyfelei, magánszámon beszélünk, ezt pedig nem adhatom ki senkinek sem. Ha van annyi esze, ezek után nem tőlem kéri el az elérhetőségét, addig sem engem fog zaklatni, hanem a szüleit. Nem is tudom mi a másik száma, nem kötötte az orromra, és én sem kérdeztem. Miután ezt letudtuk, jöhet a következő téma. Erre számítottam a leginkább, sejtettem, hogy tiltakozni fog és azt akarjuk, húzzak el minél előbb. Én is ezt szeretném, azonban a munkát nem hagyom félbe.
- Ide figyelj öcsi! Most mondtam, hogy nem lépek le, teljesíteni fogom, amit mondtak, te pedig eltűröd és úgy fogsz viselkedni, mint egy kiskutya, minél előbb javulsz meg, annál előbb mehetek el innen, szóval fogadj szót és maradj veszteg, különben nem túl kellemes hónapokat tölthetsz velem – tudom, ezzel nem ijesztettem meg, talán rosszabb lesz, mint elsőre akarta, de engem nem érdekel, ezért kapom a pénzt, tisztességgel megcsinálom, ha rinyálni akar, csak tessék, de egy idő után én fogom be a száját, nem a legszebb módon. Utolsó reményem, hogy édesapám ad kisebb feladatokat munka közben, néha átvenni valamit, megszerezni kisebb cuccokat, fogadást lebonyolítani, stb., amikor elszabadulhatok erről az átok helyről, ettől az embertől itt előlem, akinek még a nevét sem tudom, viszont már most irritál. A névről jut eszembe.
- Min Hyuk vagyok – ennyit mondok, ha akarja, elárulja az övét, ha nem, nekem az is jó, majd valami szépet kitalálok neki. Előveszem a cigisdobozt, kiveszek egy szálat és rágyújtok. Tényleg nem akarok rögtön első alkalommal paraszt lenni, felé nyújtom, hátha kér egyet, én közben nagyon szívok az enyémből, ettől mindig megnyugszom, most sincs másképp.
the waters shine and the engines howl
SooHyun | 683 szó | Agust D ‘give it to me’ | ♥ lauz
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





SooHyun & MinHyuk  Empty
TémanyitásTárgy: Re: SooHyun & MinHyuk    SooHyun & MinHyuk  Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
SooHyun & MinHyuk
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Special (m)-
Ugrás: