Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Yejun x Y-Hope ~ RVT dorm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Park Yejun
media
media
avatar

♠ Titulus : •the smart one•
♠ Tartózkodási hely : Szöul
♠ Szak/Foglalkozás : idol (RVT)
♠ Előtörténet : lost piano
♠ Hozzászólások : 5

TémanyitásTéma: Yejun x Y-Hope ~ RVT dorm   Vas. Nov. 20 2016, 10:45

Nem gyűlöltem a szüleimet. Ha azt mondanám, hogy utálom, a pokolba kívánnám mindkettőt, akkor azzal meglépném a legnagyobb bűnt, amit egy gyermek tehet a szülei ellen. Mert tiszta szívből tiszteltem őket, amiért egészséges, életrevaló férfit neveltek belőlem, emellett pedig nemcsak nekem, de a világnak is tudtak adni magukból, hiszen mindketten a művészet világában eresztettek maguknak gyökeret. És erre a gyökérre engem is szépen ráaggattak az évek alatt, olyan neveltetésben részesítve, amin a többi gyerek mindig elcsodálkozott, holott nekem ez természetes volt. Természetes volt az is, hogy az apám mellett foglaltam helyet a zongora előtti széken, amikor egy estélyen bemutatott a világnak; úgy hittem, azon a napom léptem ki a színfalak sötétjéből, hogy a tündöklésemet élvezhessem a tehetségemnek hála. De végül is, az a nap vált az életem megbélyegzőjévé, ekkor hullott rám igazán a színfalakból jött feketeség. Persze, tizenéves fejjel teljesen máshogyan láttam a dolgokat, úgy éreztem, hogy az a tapsözön csak az enyém, én birtoklom a színpadot, egyedül én. Miközben az apám fölényes mosollyal bújt meg a hátam mögött, és fogott rá a vállamra; úgy álltam előtte, mint egy díj, amit a tisztességes, erőfeszítéstől túlcsordult munkájáért kapott. Borzasztóan dühíti a mostani énemet a naiv Yejun, aki mindent elhitt a látszatnak. Legszívesebben visszamennék az időben, és felpofoznám magam… Nos, igen. De azt is figyelemben kell tartanom, hogy akkor most nem lennék ott, ahol vagyok. A banda, a többiek, az idoli életem, mind-mind ismeretlen lenne számomra. Mint ahogy a baleset is; így jogosan gondolkodom el azon, hogy vajon tényleg nem lenne jó visszamenni az időben, és megváltoztatni a múltat?
- Ígérd meg, hogy gyakrabban fogsz hazajönni! - fogta közre meleg arcomat kezével anyám, a bejárati ajtó előtt. Indulni készültem vissza a dormba, a többiekhez, már így is túl sok időt töltöttem itthon ahhoz, hogy leamortizálódjon az agyam. Lassan bólintottam párat, ahogy megfogtam a kezét, majd elhúztam magamtól. - Vigyázz magadra. És kérlek, ne haragudj apádra, tudod, hogy szeret és a te javadat akarja. - szavaihoz társított könnyes szeme egyáltalán nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet, legalábbis, amit kimutattam volna. Mert belül igenis ordított a lelkem.
- Nem haragszom, viszont most már tényleg mennem kell, anya.
- Rendben-rendben, szeretlek! - ölelt még magához szorosan, amit viszonoztam neki, majd már csak akkor lélegeztem fel, amikor becsuktam magam mögött az ajtót, és sietősen mentem az autómhoz.

Nem tudtam pontosan, hogy a többiek hazaértek már vagy sem. Ugyanis nem beszéltem velük az elmúlt napokban, míg otthon gyógyultam; és nem is szóltam, hogy mikor térek vissza, mivel még én sem tudtam, mikor szabadulhatok otthonról. Mindenki hazavonult túltenni magát a történteken, pihenni vagy egyszerűen csak a szeretteivel feltölteni az elfáradt lelket. Így meglepő izgatottsággal nyitottam ki a jól ismert ajtót, látni akartam már őket. Mint mindig, most is csendben váltam meg cipőmtől, és vetettem le kabátomat, amit felakasztottam a fogasra. Nem hallottam semmi zajt a lakásban, sem mozgást. Felhúzott szemöldökkel léptem beljebb.
- Megjöttem! - nem kiabáltam, mert nem szerettem volna megzavarni azt a csendet, ami jól esett; csak hangosabban szóltam a megszokottól. Körbenéztem a helyiségen, nem véltem felfedezni semmilyen változást, leszámítva a leszállott port, ami a dohányzóasztalon és a berendezés többi szegletében is helyet kapott. Egy takarítást is jó volna lerendezni itt, mielőtt asztmát kap valamelyikünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hope Y. Yeo
media
media
avatar

♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : Idol (RVT)
♠ Előtörténet : Tollvonások...
♠ Hozzászólások : 51

TémanyitásTéma: Re: Yejun x Y-Hope ~ RVT dorm   Csüt. Dec. 01 2016, 10:32

Üresség. Nem csak a lelkemben, hanem a dormban is. Amióta nincsenek velünk a srácok, olyan kihalt az egész, de… nincs de. Kihalt, és kész. Hiányoznak, és hiába az idő, Nem múlt el a hiányuk. Egyedül Nico-hyung volt itt látogatóban, és az idő menetelését is abból tudom csak levenni, hogy nincsenek már rajtam a gipszek. Különben fel se tűnne az egész. Hiába igyekszek erős lenni, mutatni, hogy már túl vagyok az egészet, mikor ez nem igaz. Akárhányszor elmegyek a szobaajtók előtt, mindig összetört lélekkel megyek tovább.
Az, hogy egyedül maradtam a dormban, már megszokott volt. Voltam otthon, és maradnom is kellett volna, ameddig fel nem épülök teljesen, de a mankók nem gátolnak abban, hogy a többiek közelében legyek. Yejun valamikor a napokban jön vissza, bár azt nem mondta, hogy melyik nap is számítsunk rá, de már akkor hiányzott, mikor kilépett az ajtón. Ráadásul autóval távozott, és a félelemérzet uralkodott rajtam, mikor beindult a motor, és elhajtott. Nagyon remélem, hogy nem történt vele semmi, igaz akkor már kaptam volna a telefont, hogy a kórházban van. Vagy nem, mert a többiek meg akarnak óvni? Az is lehet. Előbb vagy utóbb úgy is kiderülne a dolog, felesleges titkolózás lenne. Az viszont biztos, hogy még egy tag elvesztését nem bírnám feldolgozni, ezért is markoltam görcsösen a telefonomat, aminek a kijelzőjén Yejun-hyung neve volt, és csak egy kattintás kellett, hogy felhívjam.
Aztán csukódott a bejárati ajtó, amit a konyhából jól hallottam. Arra kaptam a fejemet, ragadtam meg a mankóimat, és indultam meg, hogy ki is jött vissza. A hangot hallva, hatalmas kő esett le a szívemről, és kiérve a konyhaajtóba, megkönnyebbülten néztem a jövevényre. Az emlegetett és hiányolt tag meg is érkezett. Elengedtem a mankóimat, és nem foglalkozva a lábam épségével, rohantam hozzá olyan boldogan, mint még soha. Már csak pár méter, fél méter, fél centi… és máris olyan lendülettel csapódtam hozzá, hogyha nem tartotta meg magát, valószínűleg a földre terítem. Szorítottam magamhoz, amennyire erőm engedte –vagyis nem túl erősen–, és nem akartam elereszteni.
– Yejun-hyung… hol maradtál eddig? Tudod, hogy mennyire aggódtam érted, és miért nem szóltál, hogy ma érkezel? Mindegy, a lényeg az, hogy itthon vagy. –Próbáltam leszidni, de hát ez lehetetlen volt. Örültem neki, hogy végre visszajött, de ezt minden bizonyára abból is érezte, hogy még mindig nem eresztettem el. S nem is fogom, mert illatát mélyen beszívva bújtam hozzá, és kiélveztem a közelségét. Rettenetesen hiányzott.


It always hurts more to have and lose than to not have in the first place.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Yejun x Y-Hope ~ RVT dorm
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: SZÖUL VÁROSA :: Lakások-
Ugrás: