A sikátorból kiérve lemaradtam tőle, mert kénytelen voltam megtámaszkodni a falnál. Végtagjaimat már egyáltalán nem éreztem, néha-néha ugyan egy-egy lüktetést a lábamban, de ennyi. Azt is csak azért, mert valószínűleg megégett, megrepedt, de nem érdekelt. SeoHan ment tovább, de szerintem mikor realizálta, hogy az alig lélegző személy nem megy mellette, megállt; és jött is vissza. Utálom, hogy mástól kell segítséget kérnem, hogy az életem mások kezében vannak, és nem tudom viszonozni a kedvességüket. Tehetetlen gyerekként éltem a nyamvadt életem, és napról-napra próbáltam túlélni a természet adta akadályokat. Mert másnak nem tudom hívni ezt. Tekintetemet közben a srácra emeltem, és szavai belém fojtották azt, amit mondani akartam. Igaza volt, persze, hogy igaza. Csendben lépkedtem mellette, hol rápillantva, hol az utat nézve, és próbáltam kevés távolságot fenntartani közöttünk. Nem tolakodó akartam lenni, csupán fogalmam sem volt, hogy mit hoz még a sors, mikor csuklok össze, és kell a segítsége, de erőt vettem magamon, és összeszorított fogakkal, de kibírtam a sétát. – Miért ne köszönném meg? Az életemet köszönhetem neked, te is mondtad. Ami a hordós dolgot illeti, nem az lett volna az első eset. Lehet akkor több égetnivalóm volt, vagy nem volt annyira hideg, mint most, de már túléltem úgy pár éjszakát. Egy magamfajtának nem sok lehetőségei vannak –vontam meg a vállamat, és köntörfalazás nélkül reagáltam az egész mondandójára. Vagy az utca, vagy ha haza tudok menni, akkor a kockázat, hogy apám megtalál és összever. Vagy sikerül valakihez becsövelnem, aki rendszerint kihasználja, hogy védtelen vagyok… SeoHan viszont más, legalábbis első látásra sokkal jobb srácnak látszik, mint azok, akiknél eddig töltöttem az éjszakát. Csendben követtem, vagyis nem egészen szótlanul, mert megkérdeztem tőle, hogy honnan jött. A kérdésemet most időben sikerült korrigálni, és a válaszára csak aprót bólintottam. Szerencsés, hogy van munkája, nekem még az sem jutott, pedig próbálkoztam. Senkinek nem kell egy utcagyerek. Hamarosan megérkeztünk hozzá. Végignéztem a panelon, és most tudatosult bennem, hogy miért is mondta azt, hogy a lépcsőházban se élném túl az éjszakát. Nincs jó állapotban a hely, de ez engem nem érdekelt. Ha átvészelhetem itt a mai napot, nekem tökéletes lesz. – Köszönöm SeoHan. –Hangom őszintén csengett, hálám örökké az övé lesz. Lassú léptekkel követtem őt a megfelelő lakáshoz, s mikor kinyílt az ajtó, kicsit vonakodva, de végül beléptem. Ott az ajtónak dőlve csúsztam a földre, és maradtam egy helyben… muszáj volt pihennem.
Őszintének hangzó hálája egy pillanat erejéig lebénított. A ház kulcsai a kezemben lógtak, a zár előtt, én pedig az ajtó és a kezem között ugrándoztam szememmel. Csak egy bólintással reagáltam le, olyan zavarban éreztem magam. Mi a fene bajom van?Bedugtam a megfelelő kulcsot a helyére, és elfordítva azt, léptem be a lakásba. Miután pedig ő is bejött, becsuktam az ajtót, és szinte ezzel a mozdulatommal párhuzamban dőlt neki a falapnak és csúszott le a földre. Arrébb álltam kicsit, úgy figyeltem. Sóhajtottam egy egész aprót, majd levettem a dzsekimet és a bejárat melletti kis fogasra akasztottam fel. - Nézd... Sung Min - neve még mindig idegennek hatott kiejteni, de már kezdtem megszokni, legalábbis jó úton lehetek a megszokása felé. Leguggoltam elé, térdem bele is roppant - szakmai ártalom. - Nem tudom, hogy mi vezetett téged ehhez az életmódhoz, nincs is semmi közöm hozzá. De mindig, minden helyzetből van egy kiút, mindegy, milyen is az. De ott van.- remek, már szentbeszédet is tartok az egyetlen vendégnek, aki járt a szerény, lakható házamban. Komolyan? Mi a fene lelt?- Mindegy. Csak azt szeretném mondani - bár ezt te is jól tudhatod -, hogy ez nem állapot.- álltam fel, és kezet nyújtottam neki. Már járni is alig bír, így muszáj segítenem. Az előttünk húzódó aprocska folyosó, egy nagyobb szobához vezetett, amit nappalinak használtam (tekintve, hogy egy kanapé és egy megragasztott dohányzóasztal foglalt helyet magának), amivel egybe volt kötve a konyhának aligha mondható rész; innen pedig két újabb ajtóval elzárt helyiség volt: a fürdő és a hálszóbám. Kezemet még mindig előttem tartottam, várva valami reakcióra, míg magamban előbbi szavaimon és furcsa érzésemen gondolkodtam. Vajon tényleg hihetek abban, hogy megerősödtem az évek alatt? Hallottam már olyat, hogy egy gyenge, akinek sikerült önerőből megerősödnie, egy másik gyengét támogat; mivel nem szeretné, hogy ugyanolyan fájdalmakat kelljen átélni, mint amit neki is sikerült, szeretné az útján segíteni őt, bármilyen szempontból. De lehet egy olyat erősnek nevezni, aki bármikor visszaeshet a gyengeség vermébe, magával húzva az erősödésére pazarolt perceket?
Könnyedén csúsztam a földre, mikor beértünk a szállásadóm lakásába. Körbe se néztem, nem is nagyon érdekelt, csupán boldogság töltött el, hogy végre biztonságot adó fedél van a fejem felett. Ez persze nem látszódott rajtam, hálámat szavakkal mutattam ki még a lépcsőházban. A fáradság jelei jobban leolvashatóak rólam, viszont fagyott végtagjaim nagyon lassú felmelegedésbe kezdtek. Ezt is csupán azért érzékelem, mert megmozdítottam a kezemet, és éreztem az ujjaimat. Csodás felismerésemből, a szállásadóm hangja zökkentett ki, akire fáradt tekintetemet emeltem. Egy pillanattal ezelőtt még állt előttem, most meg a szemeibe tudok nézni, mely kicsit meglepett, de figyelmesen hallgattam, amit mondott. Szavak viszont nem jöttek egyelőre, csak egyetértő bólogatások. A felém nyújtott kezet figyeltem, de nem fogadtam még el. Nyúltam ugyan felé, de az utolsó pillanatban a cipőimet vettem le a lábaimról, mert így illő amúgy is. Csak ezután csúsztattam kezemet kezébe, és fontam ujjaimat a csuklója köré. Alsó ajkamba haraptam, vettem egy mély levegőt, és a segítségével feltornáztam magam a földről. Próbáltam az épségben lévő lábamra nehezedni, és úgy megindulni befele a fal mellett. – Elmesélhetem, ha szeretnéd tudni, mert egy részletet sem tagadok az életemből. Igazad van SeoHan, ez nem állapot, és minden lehetőséget próbálok megragadni, hogy kikeveredjek, de mint láthatod… sikertelen minden próbálkozásom. –Eszem ágában sem volt untatni a nyomorult életem részletivel, ezért is lehetőség csupán, hogy elmondom neki a dolgokat, ha szeretné hallani. Természetesen azt is megértem, ha nem, mert mondjuk fáradt, elvégre melóból jött, és most még én is a nyakába szakadtam. Ha beértünk a nappalijába, leültem a kanapéra, a lehető legkevesebb helyet elfoglalva rajta. Segítségéért egy őszinte és hálás mosolyt villantottam felé, de tekintetemet nem vettem le róla. Valamiért vonz magához a lénye, de az is lehet, hogy a fáradság képzelteti ezt velem. – Holnap is dolgozol? Ha igen, kelts ám fel, mikor kelsz és lelépek. –Kivéve persze, ha nem előzöm meg ezzel a cselekedetemmel, de valamiért nem akarok elmenni innen. Olyan jól esik a meleg, ami átjárja a testemet, hogy itt maradnék, ameddig ki nem hajít innen. Ez persze nem lehetséges, bár ki tudja!?
Bólogatott. Na, legalább valamiben máris egyetértünk. Figyelemmel követtem mozdulatsorát, ahogy levette cipőjét, és félrerakta az útból. Gondolataimból felócsudva pedig én is gyorsan lerugdostam magamról a mocskos lábbelimet. A jól ismert fáradtság csillogott szemeiben, de legalább remegése elhagyta a melegbe való belépésünkor. Legalábbis amennyi meleg a lakásban maradt, ugyanis az ablakok nem igazán a hőszigetelésükről voltak híresek; de a lényeg, hogy nincs esélyem megfagyni, és most már neki sem. Megfogtam átfagyott, csontos kezét, s míg ő csuklómban találta meg a támaszpontját, addig felhúztam őt a földről. Az egyik lábára helyezte a súlyt, és így követett a nappaliba, addig én azon kezdtem el gondolkodni, hogy van-e valahol, valami, amit meg lehet enni. Nem emlékszem, hogy tartottam volna bevásárlást az elmúlt napokban. Ez is a munkám hátrányára volt írható, hiszen azon környék egyik gyorskajáldájában ettem, ahol éppen munkám volt. - Kíváncsi vagyok, mi vezethetett egy szivárvány színű hajú fiút, egy koszos sikátorba... - szám sarka felfelé görbült, mialatt haját bámultam. Tényleg annyira összeférhetetlen volt számomra az a sötét sikátor és a virító haja, mintha magát a savanyú sorsát szimbolizálta volna.- Szóval... hogyha tényleg nem tagadsz semmit, akkor meghallgatnálak.- bólintottam rá végül felvetésére. A kanapéra ült, és úgy összehúzta magát azon, mintha félt volna kényelmesen elhelyezkedni. Oké... nem volt egy luxuscikk, de tette a dolgát. Az egy-egy helyen felszakadt textillen kívül, nem volt más negatívum, amit fel tudtam volna hozni. Elgondolkodtatott az, hogy el akarja nekem mesélni a történetét. De mindeközben jó érzéssel töltött el, hogy megmutatkozik a felém irányult bizalmának csöppnyi része. - Igen, dolgozom. De csak késő délután kell bemennem. - néztem rá, miután már egy jó ideje éreztem magamon tekintetét.- Akkor távozol, amikor kedved tartja. Kesernyés íz keveredett szájüregemben szavai után. Bármennyire is idegenek voltunk egymásnak, és csak annyi kapcsolat állt fent közöttünk, hogy felajánlottam neki a segítségemet, ő pedig ezt elfogadta. Mégis kellemes volt végre egy - vélhetőleg - korombelivel ismerkedni, akivel szimpatizáltam, mégha nem is hétköznapi módon hozott össze vele a sors. Nem éreztem magam annyira egyedül. A konyhának kialakított kis részhez sétáltam, és a falra felszerelt szekrényekben kezdtem keresgélni.- Egy csésze forró tea szerintem most jól esne mindkettőnknek. - néztem rá a nyitott szekrényajtó mögül, majd visszafordulva, kivettem a dobozba rejtett teát; pultra helyeztem, ami elválasztotta a nappalit a konyharésztől, így rá is tudtam figyelni, és a készülőben lévő italra is. Mondjuk… nem mintha lett volna okom szemmel tartani, csak… szerettem nézni őt, valósággal vonzotta külleme az ember figyelmét. A teafiltereket egy-egy bögrébe raktam - végül bögre lett, csésze helyett -, majd ezekre forró vizet öntöttem, és egy pillanatig elbambulva figyeltem, ahogy az aroma keveredik a folyadékkal, ahogy szép lassan, a másodperc múlásával eggyé válnak… Inkább gyorsan előkaptam két kiskanalat, és a cukorral való ízesítése után, kezembe véve őket, mentem oda hozzá. Felényújtottam az egyiket, és miután kezébe vette, jól esően felszusszanva ültem le mellé. Végre. Pihenhetek egy kicsit.
Kíváncsisága mosolyt csalt az arcomra, de nem ő volt az egyetlen személy, aki nem értette a dolgokat. Szavaira bólintottam, de még nem kezdtem bele a történetembe. Előbb bejutottunk a nappalijába, és a kanapéjára ültem. Összehúztam magam, nem akartam sok helyet elfoglalni, és láttam is rajta, hogy furcsállja, de nem szólaltam meg. Aztán feltettem neki egy kérdést a holnapi napjával kapcsolatban, mert tényleg nem akarok zavarni, és nem tudom, hogy lelépne-e vagy valami. – Oké… köszönöm. –Arcomon őszinteség tükröződött, s a következő pillanatban már kezdtem volna bele a történetembe, de SeoHan megelőzött. Ismét csak bólintani tudtam, tényleg jól esne egy tea. Tekintetemmel követtem SeoHan-t, és figyeltem, ahogyan a konyhában tevékenykedik. Szívesen segítettem volna neki, de mire megmozdultam volna, már ott is volt előttem. – Köszönöm –néztem szemeibe, miközben elvettem a bögrét. Ujjaimat köré fontam, és hagytam, hogy átjárja a melegség. Sokat segített ezzel is, mert már nem is fáztam annyira, mint kint. Közben leült mellém, én pedig ösztönösen húzódtam kicsit közelebb hozzá, aztán fordultam felé teljes testemmel. Belekortyoltam a forró nedűbe, ami mondhatni végigégette a torkomat, de nem a szó szerinti értelemben. Szinte ki is vert a víz, olyan gyorsan melegített át, így muszáj volt ledobnom a sapkámat, és pulcsim cipzárját is lehúzni. Persze tekintetemet nem vettem le a másikról, hiszen mondani készültem neki valamit. – Akkor, ha felkészültél, elmondom a dolgokat. –Fogalmam sincs, hogy miért osztom meg idegenekkel az egészet, általában csak kihasználás lesz utána, mert azt mondják, mennyire sajnálják a dolgot, végül meg csak arra kellek neki. Végül is, neki én ajánlottam fel, hogy elmondom az egészet, legalább addig sem csendben nézzük egymást, ami valószínűleg egy idő után átmenne a kínos kategóriába. Bár mi tagadás, szemre méltó egy srác. Ha megkaptam tőle a jelet, nem haboztam belekezdeni a történetbe. – A családi helyzetem nem a legmegfelelőbb. Édesanyám elhunyt 13 éves koromban, apám pedig alkoholhoz nyúlt, meg engem hibáztatott. 14 voltam, mikor először megszöktem otthonról. Részegen jött haza, és ütlegelni kezdett. Szakadó esőbe rohantam ki, nem jött utánam. Gyakorlatilag azóta élek úgymond az utcán, mert csak aludni járok haza, ha épp sikerül. Legtöbbször odamegyek a házunkhoz, s ha látom, hogy nincs felkapcsolva a villany, akkor bemegyek, lefekszek, és alszok, de még azelőtt felkelek, hogy ő felébredne. Ha nincs szerencsém, mint ma, akkor az utcán éjszakázok, vagy valakinél, ha befogad. Volt olyan is, hogy későn keltem fel, apám megtalált… és összevert. Nehezen, de mindig meg tudtam lépni, különben most nem lennék itt, mert halálra vert volna. –Megálltam egy pillanatra. Hagytam, hogy feldolgozza a hallottakat, közben a teásbögrém alját néztem, mert már nem volt benne semmi. A szövegelés közben is csak a kortyolások miatt álltam meg, ezért fogyott el gyorsan. – A hajam meg azért színes, mert loptam festékeket, és befestettem. –Erre nem voltam büszke, mint sok másik lopásomra se, de az életben maradásért bármit megtettem volna. Talán ezért is hagytam anno annak a srácnak, hogy tegye, amit szeretne!? Ki tudja… SeoHan arcát fürkésztem közben, szerettem volna leolvasni, hogy mit gondol most rólam, szerettem volna megérinteni… amit meg is tettem. Jobb tenyerem tudom is én milyen okból került az arcára, de végigsimítottam rajta, majd visszaejtettem az ölembe. Azt hiszem kedvelem.
Olyan tiszta a szemének csillogása... Ez a gondolat járt a fejemben, amikor átvette tőlem a bögrét, és a szemembe nézett. Nem igazán értettem én sem, hogy miért pont ezt a következtetést vontam le magamnak, amikor a szemeibe tekintettem. Talán tetszik, vagy nem tudom. Elvetettem ezt a gondolatot, és inkább helyet foglaltam mellette. S amint érzékelte ezt, közelebb is húzódott hozzám. Ránéztem, de nem tettem szóvá, mivel nem zavart. Ha neki így kényelmesebb, akkor nincs ellenemre. De vajon tényleg csak emiatt nem zavart? - Persze, mondhatod. - már el is felejtettem, miért is ültünk le beszélgetni, olyannyira máson gondolkodtam. A tea pedig nemcsak felmelegített, de kellemesen ellazított is; figyeltem, ahogy szürcsölgeti, és próbáltam vele szinkronban lenni, hogy a szürcsöléseim által keletkezett zaj ne zavarjon be, hogy rendesen hallhassam őt. Nem mondanám, hogy elborzasztott a története, mivel volt alkalmam megismerni az ilyesfajta embereket is, mint amilyen az édesapja volt. S bár én apám haláláig a lehető legnagyobb szeretetben éltem, sőt! Még miután ő meghalt, anyám továbbra is próbálta fenntartani azt a burkot, amibe már a legelejétől be akartak zárni. Nem tudtam teljesen átérezni, amit átélt. Viszont ugyanazt tette, mint amit én is: túlélt. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy a szememben egy idegenből "bajtársá" váljon. - Sajnálom, ami történt...- szólaltam meg végül, betartva az együttérzők etikettjét. De jól tudtam, hogy bizony a sajnálattal nem megy sokra az ember. - És mik a terveid a jövőre nézve? Mármint... Sajnálatos, ami a múltban történt, és részvétem is édesanyád haláláért, de ahhoz, hogy megtanuld nem tragédiaként, hanem megméretettésként felfogni, kell lennie valami motivációnak, nem? - néztem rá, csupa kedvességet próbálva sugározni magamból... Ami elég szokatlan volt. Mert, mint mondtam, nemigen volt olyan ember az ismerőseim közül, akivel egy ilyen témáról tudtam volna beszélgetni. Így én is csak kóstolgattam a kialakult helyzet hangulatát. Miután már egy ideje nézegette az üres bögréjét, megszólaltam volna, ám már csak azt érzékeltem, ahogy végigsimít az arcomon. Csak egy szempillantásnyi ideig tartott az egész, de mégis teljes értetlenség kongott agyamban, oda-vissza járva abban. Keze már nem hideg érzést hagyott maga után, mint a nemrégiben tapasztaltkor, amikor megfogtam átfagyott kezét, hanem kifejezetten jól eső melegség ért arcbőrömhöz; emiatt a várt reakcióm sem az volt, mint amit elképzeltem. Semmi negatív érzelem nem volt bennem, nem volt ellenszenves cselekedete, mégcsak egy apró nemtetszésemként megnyilvánuló arcrándulásom sem volt. Csak... nem értettem, honnan jött ez neki. Mielőtt még kínossá vált volna kővé válásom, egy egész aprót köszörültem torkomon. - Ahhoz képest, hogy loptad a színeket, egész jól fest. - bámultam haját, dicsérve munkáját. Letettem üres bögrémet a kis dohányzóasztalra, mivel már nem láttam értelmét a kezemben tartásának.
Lehet, hogy túl sokáig időztem tekintetének mélyében, mert kicsit zavartan fogtam meg a bögrét, ami majdnem ki is csúszott az ujjaim közöl. Szerencsére erősen markoltam, nem akartam még azzal is ártani, ha kiömlik a földre. Közben megadta a jelet, ezért elmeséltem neki a történetemet. Vagyis csak azt a dolgot belőle, hogy miért is kerültem úgymond az utcára. Sokan mondták, hogyha van ház, ahol lakhatok, akkor nem vagyok utcagyerek, de én annak vallom magam. Kicsit másabb, mint teljesen hajléktalanként, de majdnem ugyanaz a kettő. Időközben a pulcsimat is levettem, amit a háttámlára tettem. Sajnálata jól esett, annak ellenére is, hogy ezzel nem tud megváltoztatni semmit sem. Mégis a tudat, hogy együtt érez, mosolyt csalt az arcomra. – Túlélni. –Ez volt a legegyszerűbb válasz, amit adhattam a kérdésére, de tudtam, hogy ez nem lesz elég. Mégis ezt mondtam, némi idő nyerve magamnak, még végigpörgettem a fejemben a lehetőségeket, na meg magam sem tudom, hogy mi motivál. – Egyelőre nincs sok lehetőségem, mert még nem vagyok nagykorú. Ha fel is jelentem az apámat, és lesittelik, nem lesz gyámom, és nem tudom mi lenne velem. A házból meg nem tudom kitetetni, mert a édesanyám végrendelete szerint, nagykorúságomig ott lakhat. S mivel 17 vagyok, ez még odébb lesz egy kicsit –húztam el a számat a mondandóm végére. Én lennék a legboldogabb, ha tudnék lépni apám ellen, de a lehetőségeim korlátozottak sajnos. A feljelentéssel meg tényleg nem érnék el semmit, vagyis olyat, ami számomra jó lenne, mert ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor még hiszek abban, hogy megváltozik. Nincs más rokonom rajta kívül, és szeretem is… Igen, annak ellenére, hogy ver, ha otthon talál, vagy miatta kényszerülök úgy élni, mint egy csöves. Az apám, és szeretem. Csak ezt senki nem tudja, még ő sem, mert mikor meglátom, kezem ökölbe szorul. Olyankor a düh uralkodik rajtam, és nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy az egyik verése után rágyújtom a házat, de akkor tényleg az utcán kellene laknom. A gondolataimból, a kezem mozdulata zökkentett ki. Fogalmam sincs, hogy miért simítottam SeoHan arcára, de mintha leblokkolt volna a srác. Bevallom, hogy tetszett a reakciója, és talán még kicsit közelebb is húzódtam hozzá. Felhúzott térdem óvatosan tettem combjára, reménykedve, hogy nem zavarja nagyon, de szerintem úgy is szólni fog, ha igen. – Köszönöm. lassan kezd kikopni, szóval majd meg kell újítanom. –Csak azt nem tudom, hogy honnan szedek festéket, mert ahonnan ezt az adagot loptam, az a hely sajnos bezárt. Elég lepukkadt környéken volt az üzlet, talán emiatt nem is törődtek azzal, hogy valaki megfújt egy-két dolgot. Fejemet közben oldalra billentettem, tekintetemet SeoHan-ra emeltem. Vonzó arca van, nem tehetek róla, ne meg persze nem csak az ejtett rabul. Csak most volt időm jobban szemügyre venni az egész alakját, mert bánt vacogva már megtettem, az mégsem volt ugyanaz. Aztán nem is tudom mi motivált, mikor bal kezemmel megfogtam az övét, és ujjaimat összefontam vele. Talán ki fogom akasztani, és mindent tönkreteszek ezzel, de ameddig csak lehet, gyengéden fogom a kezét. Hüvelykujjammal finom simításokat teszek kézfején, közben lábamat leejtve a földre, eltűntettem azt a távolságot is, ami elválasztott mellőle. Bátortalan voltam, de tekintetem szemei és ajkai között cikáztak. Furcsa egy helyzet ez, de elragadott a lénye, és nem hagyott szabadulni… s nem is akartam.
Csak kis idő elteltével vettem észre, hogy az eddig rajta levő pulcsija már a kanapé háttámláján pihent. Ugyan nem volt sok jelentősége ennek az észrevételemnek, mégis azt figyeltem egy ideig. Akkor néztem vissza rá, amikor arcizmai ellágyulva húzódtak mosolyra. Csak figyeltem őt, és hallgattam hangját, ami úgy hatott rám, mintha még egy bögre teát szürcsölgettem volna mellette. Aztán megválaszolta kérdésemet, és pontosan azt hallottam vissza, amit gondoltam. Szóval túlélni... Nos, eddig mindig úgy gondoltam, hogy a világban minden embernek van egy olyan pont az életében, amikor túl kell élnie valamit: egy unalmas órát, halál körüli élményt, vagy egy egész életet. Ha belegondolunk a dolgokba, és egy kicsivel széles körűbb rálátást bocsájtunk a világ felé, akkor észrevehetjük, hogy nagyon sok ember küzd a túlélésért. De az még mindig egyéntől függ, hogy hogyan is tesszük ezt. Nincsen tehát lehetősége, és emellett még kiskorú is... Kiskorú? Pedig karakteres arca után nem gondoltam volna, hogy még nem töltötte be a tizennyolcat. - Hát akkor üdvözöllek a "túlélők csapatában", ugyanis én is ezt teszem.- dőltem hátra, mutatóujjammal pedig lábamon doboltam. - De ha feljelentenéd az apádat, akkor bizonyára akadna egy rokonod, aki befogadna.- habár erre nem látok sok esélyt, hogy egyáltalán van-e rokona. Ha volna neki, akkor most nem lenne itt. De azért erre rá szerettem volna jönni. Egyre jobban érdekelt ő maga, meg akartam ismerni őt. S bár volt ez az előbbi megmozdulása, amikor megsimogatta az arcomat, amitől bevallom, kicsit sikerült megrémítenie, vagy tudom is én... Csak furcsa volt hirteleniből a közelsége, mint ahogy most is. Lenéztem lábára, ami az enyémen talált helyet magának, de nem szólaltam meg. Fogalmam sincs, mit gondoljak. Ha nagyon őszintének kellene lennem, akkor azt mondanám, hogy mélyen, a bensőmben úgy éreztem, hogy tetszik is, de olyan kavargó érzéseim voltak abban a pillanatban; mint egy nagy katyvasz, amiből próbálsz kiemelni egyet, amit megérthetnél. És ez még mindig nem volt elegendő katyvasz, hiszen ezután megfogta kezemet, és összekulcsolta az övével. Érzékeltem, hogy engem néz, meg akarja tudni, hogy mit gondolok, míg én döbbenten, kitágult szemekkel néztem hol a kezünkre, hol rá; egyre közelebb húzódott, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy stabilan állok-e a földön, vagy mindjárt kicsúszik alólam a talaj, úgy elhagyva, mint kóldust a jó élet. Ezek a kavargó érzések pedig csak kiélesedtek bennem, tanácstalan voltam, egy pillanatig még levegőt sem mertem venni. Rosszabb voltam, mint egy fulldokló, partra vetett hal, aki próbál küzdeni, hogy visszakerülhessen a biztonságos vízbe, az otthonába. A hazámban olyan iskolába jártam, ahol csak fiúk voltak, mert ennek így volt megszabva a rendje. Lányok a lányok között, fiúk pedig a fiúkkal. Ezért nem volt újdonság számomra, olyan jeleneteket látni a mosdóban, amik egyenesen megrémítettek; ahogy két fiú egymáshoz bújva, forrón csókolják egymást. Féltem, mert nem akartam belekeveredni egy ilyenbe sem, mivel tudtam, ha a tanárok rájönnek, nagyon nagy büntetés lesz az ára. De miután fül- és szemtanúja voltam a történteknek, valami éledezni kezdett bennem. Nem tudtam meghatározni, pontosan mi is, de tudtam, hogy az a nap valamit megváltoztatott bennem. És végül ebben igazam is volt... Ugyanis hagytam magam, hogy az egyik csoporttársam megcsókoljon, és hozzám érjen. Nem volt szexuális jellege, ezt már nem engedtem meg neki. Először azt hittem, hogy amiatt hagytam, mert kíváncsi voltam, milyen érzés, amikor a saját nemeddel történik meg az első csókod. Aztán a kíváncsiságom átment valami egészen másba. Már nem csak ez az egyetlen hajtóerőm volt, hanem tetszett is; szerettem azt a bizsergető érzést, ami akkor átjárta a testemet. És ugyanezt éreztem most is. Talán szerettem volna megtenni, meglépni azt a lépést, ami lerítt róla, hogy várja, tegyem meg. De... végül mást tettem. - SungMin... - lehunytam a szememet egy pillanatra, miután pedig kinyitottam, próbáltam határozott lenni. - Elmondanám, hogy nem várok el tőled semmilyen - emeltem ki, hangsúlyozva ezt a szót, - fizetséget az itt létedért. Talán más elvárna ezt tőled, de én nem. Nem szeretném, ha olyasmit tennél, ami nincs ínyedre. - fogtam meg vállát, és gyengéden megpaskoltam, végig csillogó szemeibe nézve. Még mindig ugyanolyan közel volt hozzám, de már nem éreztem olyan kőszobornak magam, mint ezelőtt. Tényleg nem vártam el tőle semmit, habár jóképű volt, és tetszett is, amit láttam rajta és benne, de nem szerettem volna kihasználni; nem akartam egy lenni azok közül, akik kihasználták ezt a fiút.
Úgy látszik, hogy a válaszom nem nagyon lepte meg, de ezen nem kellene nagyon csodálkoznom. Elvégre mindenki azt mondaná, hogy túléli a világot, mert nincs sok választása. Nekem sincs egyelőre, a nagykorúságomig van még idő, azalatt pedig igyekezni fogok eldönteni, hogy mit is kezdjek majd az életemmel. – Van ilyen csapat? De várj… te is, szóval…? –Nem akartam tapintatlan lenni, ezért elharaptam a mondat végén. Van, aki nem szeret a múltjáról beszélni, de ezt SeoHan-ról nem tudom. Ha véletlen belekezd, meghallgatom, de erőltetni nem fogom. – Ha lenne, nem kértem volna tőled segítséget. Vagy lehet, hogy van valahol nagyon messze, ami ugyanaz, mintha nem lenne. –Apa rokonait tudom, hogy elhunytak, édesanya pedig nem mondta, hogy lenne valakije. A nagyszülők is elhunytak, pedig szerettem a mama főztjeit, de ez van. Még kis pisis koromban történt, nem a napokban, hogy legalább kis időre meghúzhattam volna magam. A beszélgetés lezárását csend követte. Kicsit közelebb másztam hozzá, eléggé bele az intimzónájába is, és láttam is rajta, hogy feszengett. Kezét viszont görcsösen fogtam, nem akartam elengedni, és tekintetem csupán cikázott szemei és ajkai között. Az is csak azért, mert látni akartam íriszeit, de azt is tudni akartam, hogy mikor szólal már meg. Persze, ameddig ezt nem tette meg, addig kiélveztem ezt a közelséget, de végül csak megszólalt. Nem várt szavakat mondott, de ha külső szemlélőként nézem az egészet, tényleg olyan, mintha tenni akarnék valamit. Jól néz ki, meg helyes srác, de ha megtörténne a dolog, többet nem találkoznék vele. Azt pedig nem szeretném, mert már most azt érzem, hogy fontos nekem. – Tudom, de nem mondtam még el valamit, s mondanám, hogy olyanra úgy sem veszel rá, amit nem szeretnék, de azzal hazudnék. –A kényszerítésre való ellenkezésemet, már rég elvesztettem, mikor hagytam annak a srácnak, hogy tegye, amit akar. Sokkal jobban jártam, hogy nem álltam ellen, mert bár fájt, és rosszul esett, azt mondta, hogy ezzel csak jobban jártam. Ha ellenkeztem volna, még agyon is vert volna előtte, szóval a kényszer nagyúr tud lenni. – Először is, nem lépnék magamtól… másodszor meg… –nyeltem egy nagyot, mielőtt belekezdtem volna az egészbe. – Tudod… mint mondtam, apám vert, ha otthon talált, és hát azóta nem igazán kaptam úgymond szeretetet. Vagyis nem is kaphatok idegenektől, de megnyugtat, ha valakinek foghatom a kezét, vagy ölel, vagy hasonló. Igénylem a testi kontaktust. Azt hiszem ez a legjobb magyarázat rá, de sajnálom, ha túlságosan belemásztam az intimzónádba. –Beszéd közben elengedtem a kezét, és arrébb húzódtam. Ezt amúgy se mondtam még el senkinek sem, mert igazából nem is volt kinek. SeoHan az első, aki tudja, és nem bánom. Sokkal könnyebb így, és nyugodtabb is vagyok, mert kimondtam a dolgokat.
Érdeklődött irántam, és ennek szót is adott. Ami egyrészről jól esett, de másfelől egy kis félelemmel járt együtt ez az érzés. Nem volt egy átlagosnak nevezhető múltam, amit nem lehetett csak úgy kitárni valaki előtt… legalábbis nekem nem ment. - Gondolom már feltűnt a kissé furcsa, kevert akcentusom.- néztem rá, megeresztve felé egy félmosolyt. Biztos vagyok benne, hogy észrevette, emiatt simán gondolhat akár külföldinek is; és ami azt illeti, nem is tévedne sokat. - Ez azért van, mert észak-koreai vagyok. De hat évet Kínában éltem, mivel az anyám oda szöktetett át, így a kínai akcentus is megmaradt a beszédemben.- tartottam rövid beszámolót. Sok esetben jobb, ha az ember nem tudja az igazságot, és élvezi a tudatlanság ízét.- Még az itteni nyelvvel is meggyűlik a bajom… Sok angolból átvett szót nem értek.- gyűrögettem zavartan felsőm szegélyét, amiből minden ilyen mozdulatkor kibújt egy-egy szál anyag. Volt már pár ilyen kínos helyzetem, amikor egy kávézóban vagy cukrászdában rendeltem egy furcsa nevű kávét, ami történetesen a hangul jól ismert írásával volt feltűntetve, viszont egy angol szót ábrázolt. Ilyen helyzetben alkalmaztam a “hülye turista, csak mutogatni tud” tervemet.- Oké, ez jogosan hangzott. - bólintottam, mikor elmondta, hogy nem tud más rokonáról az apján kívül. Ezt is teljes mértékben meg tudtam érteni. Én sem tudtam arról, hogy maradtak-e rokonaim a hazámban, vagy esetleg a világban valahol. Kiskoromban sosem látogattunk senki ilyet, igaz, ez ugyanígy fordítva is kiesett a mindennapi életünkből. Úgy mondanám, hogy mindenki el volt foglalva a saját maga dolgával; csak ünnep napokon volt alkalmunk kiszakadni a magunk faragott mókuskerékdiliből. Kínában ugyan ott maradtak azok, akik befogadtak, és őket is megszerettem, de ugyanakkor tudatában vagyok annak, hogy sosem fogják tudni pótolni a család üresen maradt helyét a szívemben. Miután elengedte a kezemet és arrébb húzódott, nem éreztem már én sem magam olyan feszélyezetten; a testtartásom is ellazult, nem ültem olyan görcsösen. Felhúztam mindkét lábamat a kanapéra, és törökülésbe helyeztem magam. Végül is… Logikus, amit mond. Vágyik a szeretetre, mert az apja bántalmazza és fájdalmat okoz neki, és az elszenvedett kárt pedig mások szeretetével próbálja enyhíteni. - Nem haragszom emiatt, csak… kicsit furcsa volt. - néztem rá egy pillanat erejéig, csak hogy figyeljem a reakcióját. Kimondatlanul is rájöttem, mire célzott azalatt, hogy igényli a testi kontaktust, amit a legtöbb esetben idegenektől kapott meg… Nos, mindenkinek más jelent a szeretet.- Csak szerettem volna, hogy tudd, én tényleg nem kérek semmit tőled. Csak annyit, hogy ne ölj meg majd álmomban, mert holnap ki kell takarítanom a macskás néni lakását. - simítottam végig óvatosan karján, ezzel azt sugallva felé, hogy ne bánkódjon annyira tettén. De egyben próbáltam elviccelni a dolgot, ami elég bénán jött ki. Ezt is még gyakorolnom kellene, mint ahogy sokminden mást. A karórámra néztem, ami éjfél tizenkettő óra ötven percet mutatott. Váratlanul ütött pofán a felismerés, hogy bizony kissé eltelt az idő. Már az időérzékem is vacakol. De nem bántam. Hiszen végre nem az alvászavarom miatt ülök a kanapén, magam elé meredve. - Későre jár már. - álltam fel, nyújtózkodva. Kezembe vettem a két bögrét, és a konyhapulthoz sétáltam.- Ha szeretnél megtisztálkodni, akkor még talán akad néhány a méretedhez passzoló ruhám. - folytattam előbbi gondolatomat, szemébe nézve ajánlottam fel neki a fürdőm szolgáltatásait.
Az én történetem azt hiszem lezárult ott, mikor megmondtam neki, hogy nem tudtam kihez menni, ezért vagyok az utcán. Előtte még elhangzott pár dolog, amire nem reagáltam, mert egyelőre nem dolgoztam még fel. Azt viszont észrevettem, hogy gyűrögeti a felsője szélét, s annak szálai megadják magukat. Talán a féltés miatt, de megfogtam a kezét, hogy ne tegye. Aztán, hogy ne tűnjön úgy, hogy nem figyeltem az előző szavaira, összeszedtem a gondolataimat, s megszólaltam. – Feltűnt, hogy akcentusod van, de igazából engem nem zavart. Megértettelek, s ha nem tudnám, hogy a diktatúrából szöktél, azt mondanám, hogy szerencsés vagy, amiért több országban is jártál. Én a városon kívülre se jutottam még, nem hogy a határon túlra. Örülök, hogy élsz, és annak is, hogy összehozott veled a sors. –Hallottam egy s mást arról, hogy milyenek az északi szomszédjaink, és még a gondolatától is kirázott a hideg. Azt nem tudom, és nem is fogom kiszedni SeoHan-ból, hogyan jutott ki onnan, de nem is érdekel. A sors idevezette, és én hálás vagyok, amiért belebotlottam. Megkedveltem, szeretnék sok időt vele tölteni, ameddig ki nem kergetem a világból a túlzott ragaszkodásommal, és nagyon hálás vagyok annak a bizonyos sorsnak, hogy összehozott vele. A beszélgetésünk után, kínos és félreérthető helyzetbe kevertem magamat. Mikor elengedtem, és elhúzódtam tőle, láttam rajta a megnyugvás jeleit. Felhúzta a lábát, törökülésbe helyezkedett és én még arrébb ültem, hogy véletlen se érintkezzek vele. Nem akartam újra abba az állapotba hozni, mint az előbb. Karomat ért simítása, és szavai viszont engem is megnyugtattak, hogy nem tettem semmi rosszat, és picit közelebb ültem. Vagyis ugyanúgy, mint az elhúzódásom előtt voltam. – Sajnálom, és ne értsd félre, nem azt a fajta kontaktust igénylem. Csupán, ha már valaki ölel, az is sokat számít és segít is. Dehogy foglak megölni, és izé… esetleg segíthetek? Már mint kitakarítani a cicás néninél. –Ha ennyit tudok segíteni, legalább hamarabb végez. Meg persze, úgy sem lesz semmi dolgom, szóval időm, mint a tenger. Nem lesz akadály, és ezt SeoHan is láthatja rajtam. Aztán felkelt, és nyújtózkodni kezdett. Pofátlanul legeltettem rajta a szemeimet, és remélhetőleg nem látta ezt a cselekedetemet, meg azt sem, hogy végig őt néztem, még kiment a konyhába. Csak szavai zökkentettek ki, és zavartságomat egy mosollyal próbáltam leplezni. – Köszönöm, és ha tényleg nem nagy baj, akkor… elfogadom. Még mindig úgy érzem, hogy kicsit át vagyok fagyva. Ígérem, hogy nem sok meleg vizet fogok használni. –S ez így is lesz, mert nem szeretném még a számláját is pörgetni. Így is az életemet köszönhetem neki, mert a mai éjszaka tuti megfagytam volna. Felkeltem én is, és indultam volna meg, de az első lépésnél felszisszentem a fájdalomtól. Elfelejtettem, hogy belerúgtam a hordóba, ami megégethette a lábamat, így azonnal leguggoltam, és a fájós, lüktető részre szorítottam a kezemet. – Vagyis inkább lehet itt maradok, mert moccanni se tudok… –és huppantam a földre, és könnyel telt szemekkel néztem a plafont. Ügyes vagy SungMin, csak így tovább. A végén tényleg megölöd magad a hülyeségeid miatt.
Iszonyatos megnyugvást éreztem szavai hallatán, ezt pedig felmelegedett keze csak még inkább fokozta bennem. Nem tudnám körülírni azt az érzést, ami akkor átjárt, mikor ránéztem a mellettem ülő fiúra. Azt sem tudom, hogy normális-e ilyet érezni csupán pár óra ismerettség után; de elindult bennem egy valami, amit kötődésnek lehetne a legjobban definiálni. Miután pedig lezajlottak bennem ezek a gondolatok, felálltam a helyemről, és a konyhapulthoz sétáltam. - Ezt én sem tudtam volna jobban megfogalmazni... azt hiszem. -adtam végül jelét annak, hogy nem némultam meg. - Igazából, nem tudom, mennyit tud a világ a hazámról, de nem olyan rossz ott már a helyzet, mint a kilencvenes években. - úgy éreztem, ezt muszáj volt valamiért elmondanom, mert eddigi itt létem során, ilyen témáról aligha tudtam valakivel társalogni. De nem is szerettem volna belefolyni a politikába, csak úgy megemlítésképp szántam.- Persze, még mindig jobb itt, vagy bárhol. Hiszen akkor mi értelme lett volna a szökésemnek.- sokkal inkább gondolkodtam hangosan, mint beszélgettem vele. Ne untasd a baromságaiddal, Seohan... Beletúrtam virítóan fekete hajamba, és próbáltam inkább más irányba terelni szétfolyt gondolataimat.- Ah, ne haragudj. Kissé elkalandoztam. - néztem rá bocsánatkérően, enyhe szájrendítéssel, miközben végignéztem a konyhapult tetején. Talán tényleg szerencsésnek mondhatnám magam, amiért esélyem volt más ország világát is megismerni, átélni, átvenni egy másfajta mókuskerékformát, amit az ottaniak mindennapi életét jelentette. Kínában jöttem rá arra is, hogy mennyire szeretek különböző helyeken barangolni, társsal vagy anélkül, de mindig nagy örömmel töltött el az új, ismeretlen területek megfoghatatlanul bizonytalan varázsa. Ha netalán tényleg létezik a lélekvándorlás, azért fogok imádkozni, hogy a következő életemben kalandor lehessek, akinek a lába előtt ott van a felfedezésre váró világ. - Ne aggódj, most már kevésbe értem félre az előbbit, hogy magyarázatot adtál rá. - kedvesen pillantottam felé, mialatt azt mérlegeltem magamban, hogy van-e itthon ehető étel. Lehet ő is éhes.- Ha szeretnél, és nincs más dolgod, akkor felhívom a főnököm, és szólok neki, hogy te is beszállsz. - nem tudtam volna biztosan azt mondani, hogy tényleg segíteni szeretett volna, vagy csak valahogyan vissza szerette volna fizetni a segítségemet. Ugyan nekem mindegy, melyik variáns volt a célja vele, mindenesetre örömmel töltött el már csak a gondolat is, hogy nem egyedül kell végigszenvednem a macskák utáni feltakarítást; tényleg, mindent jobban szerettem ennél. Azt hiszem, mióta odajártam felkaparni a mocskot, kialakult a macskaszőrre való allergiám... Bár, azt el kell ismernem, hogy nem mindig volt az a néni olyan goromba, sőt! Olyan alkalomról is tehetek tanúbizonyságot, amikor megkínált teával vagy sütivel. De még mielőtt túlzottan megszoktam volna kedvességét, valami megváltozott benne. Arra gondoltam akkoriban, hogy talán történt vele valami olyan, ami ennyire megmásította a jellemét. Végül erre a mai napig nem találtam megfejtést, de lehet, nem kellene beleütnöm az orromat az engem nem érintő dolgokba. Időközben elfogadta a meleg zuhany ajánlatát, amit csak egy fejbiccentéssel intéztem el. A hűtőhöz lépkedtem, amit kinyitottam, és szemeimet az ehető kaja keresésére fogtam be. Ha mégsem lenne semmi, akkor marad a minden helyzetet megmentő ramen. Ez az a klasszikus, ami minden háztartásban megtalálható, valahol a polc leghátuljában. Fájdalmas szisszenésre lettem figyelmes. - Hm? - emelkedtem fel megrökönyödésemből, majd hátranézrem rá... A földön ült, lábfejét fogta kezével, tekintetét pedig a plafonra szegezte. Mi a fene...? Becsaptam a hütőajtót, és összeráncolt szemöldökkel mentem oda hozzá, letérdeltem elé, hogy viszonylag egymagasságban legyünk egymással. - Az égés...? Valamit kezdenünk kellene ezzel. - simítottam rá kezére, ami még mindig görcsösen szorult lábára, majd ráfogtam és elhúztam onnan. Nem akartam szenvedni látni, ezért agyam azonnali pörgésbe kezdett, felvetve elém az esetleges intézkedést, amit tehetnék érte. Vajon eddig is így fájt neki, csak elrejtette előlem? Vagy csak a megmozdulásával járt együtt a fájdalom? Aggódva néztem rá, miközben megfeledkeztem a kezéről, amit még mindig szorongattam...
– Hogy őszinte legyek, én csak a hallottakra tudok támaszkodni. Habár szeretek magam meggyőződni a dolgokról, jelen helyzetben mégsem tehetem meg. Viszont megszöktél, vagyis valamiért nem volt olyan jó ott, de hagyjuk is a témát, mert nem szeretnék semmilyen régi sebedet felszaggatni. Az meg nem baj, hogy elkalandoztál, szeretem hallgatni a dolgokat. –Hallgatni sokkal jobb, mint beszélni, vagyis nekem mindegy, hogy melyik szerepet kell a magaménak tudni. Jobb esetben a hallgatás amúgy is előnyösebb és biztonságosabb, de szerintem SeoHan-tól nem kell tartanom, hogy felhasználná a dolgokat ellenem. Elvégre, ha bántani akarna, már megtehette volna: azzal, ha kint hagy az utcán megfagyni. S mégis befogadott, és semmi hátsószándéka nincs, ráadásul nagyon jól el is beszélgetünk. Az, hogy segíteni szeretnék neki a takarításban, természetes. Így legalább én is viszonzom a szívességét, na meg több kéz gyorsabban végez, s talán lesz kedve utána sétálni valamerre. Vagyis fájós lábban nem hiszem, hogy segíteni tudok neki, nem még utána elkalandozni valamerre. Annyira belemerültem a beszélgetésbe, hogy csak akkor járt át újra az égető fájdalom, mikor felkeltem a helyemről és meg akartam indulni a fürdő felé. Ehelyett a földre ültem, és csak a lábamat szorítottam, mintha az enyhítene rajta. SeoHan is nézett egy nagyot, de hamarosan előttem térdelt. Könnyes szemekkel néztem rá, majd hagytam, hogy elhúzza a kezemet a lábamról. Szavaira nyeltem egyet, de nem jött ki semmi a torkomon. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene most mondjak. – Azt hiszem igen, de nem tudom, hogy menyire sérült meg. Kórházba nem mehetek vele… nincs pénzem az ellátásra… –Azt viszont nem fogadom el, ha esetleg felajánlja, hogy majd fedezi a költségeket. Nem, az túl sok lenne, és annyi pénzt soha az életben nem tudnék előkeríteni, hogy visszaadjam, s ekkora szívességhez még nem ismerjük eléggé egymást. Hogy a kezemet fogta mindvégig, addig fel sem tűnt, még le nem akartam venni a zoknimat. kicsit zavartan húztam ki ujjai közül a kezemet, s óvatosan vettem le a lábamról a ruhadarabot. – Ez elég csúnya, és fáj is. Remélem, hogy holnapra jobb lesz. –Eléggé vörös volt, mintha tényleg megégett volna, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha elmúlt az égető érzés. Nagyon remélem, hogy nem szenvedtem komolyabb sérülést, csupán a hirtelen hőfok lehet az oka. Nem tudom, az viszont nagyon is jól esett, hogy SeoHan még mindig ott van mellettem, és kezem közben újra az övét kereste, s ha hagyta, akkor megfogtam. Most valahogy tusolni se akarok eljutni, mellette sokkal jobb, és amúgy is kellene kezdeni valamit a lábammal. A kérdés az, hogy mit.
Az oldal dizájnja és tartalma az adminok munkájának gyümölcse, így azok a Seoulmate tulajdonát képezik. Egyéb képek a google-ról származnak. Az SZNE kitalált egyetem, semmilyen koreai felsőoktatási intézményhez nincs közünk, az oldal célja csupán szórakoztatást szolgál.
Kezdőlap 
Tárgy: SeoHan && Sung Min ~ SeoHan lakása 
Vas. 9 Okt. 2016 - 10:39