Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
KezdőlapKezdőlap  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

 

 So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget..

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
Anonymous



So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Empty
TémanyitásTárgy: So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget..   So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Icon_minitimeSzomb. 15 Okt. 2016 - 17:28

tag: my girl
words: 793
notes: Lacey Sturm: Life screams/ruha
- Leteszem kisfiam… - jött a válasz a kihangosított készülékből, én meg ijedten ugrottam oda és kezdtem el hangosan kiabálni bele.
- Ne! Anya, nem teheted le! Vészhelyzet van! – ordítottam, mint a fába szorult féreg, mire csak a halk sóhajtás érkezett, én pedig az egészséges kezemmel emeltem a telefont a fülemhez és halkabban folytattam – Tényleg anya. Nagyon finomnak kell lennie és tudod, hogy soha életemben nem főztem, mert kiszolgáltál…
- Tudom… Biztos vagyok benne, hogy most minden szemetet megeszel, mert nem én rakom eléd az ételt – Erre csak elmosolyodtam, mert volt benne valami. Általában az egyetem után edzésre megyek, aztán a csapattal együtt ültünk be egy gyorsétterembe, ahol összekajáltunk mindenféle szemetet. Tény és való, talán nem kéne ezt csinálnunk, de hát megesik az ilyesmi… Sokukkal egy koleszban lakom, talán Haydenen kívül hárman nem költöztek be, szóval nagyrészt a gondoskodó szülők nem tudnak beleszólni az étkezési és egyéb szokásainkba. Ezért esik meg gyakran az is, hogy hazafelé valahogyan véletlenül hozzánk kerül egy üveg kesernyés nedű, amit aztán elszopogatunk valaki szobájában, reggel meg haldoklunk tőle… De pont ettől szép az egyetemi élet, nem?
- Fiam!! Most te tetted le? – zökkentett ki anya hangja a gondolatmenetemből, amitől egy picit meg is ráztam a fejem.
- Nem, itt vagyok – válaszoltam neki, aztán ismét kihangosítottam a telefont, és az instrukcióit követve főztem meg a húslevest és a zabkását. Közben folyamatosan bizonygattam anyának, hogy nem vagyok beteg, nem, a szobatársam sem az, nem, nem fogom elkapni tőle a dolgokat, mert nincs mit… De csak nem akarta megérteni, az istenért sem, szóval a végén elmondtam neki az igazat. Nem akartam So Eunről beszélni nekik, valahogy már a magán szférámnak találtam, hogy mi van a lányokkal, meg amúgy sincsen semmi említésre méltó egyelőre, szóval úgy voltam vele, hogy felesleges elmondani a dolgokat. Egyelőre én magam sem tudom hova tenni az egész helyzetet, de az biztos, hogy eléggé félek attól, hogy meg fog halni. Valahol úgy érzem, hogy amikor kiviszem a kórház védőburkából, akkor többet ártok neki, mint segítek, hiszen sokszor megbetegedik utána, pedig próbálok figyelni arra, hogy jól fel legyen öltözve, meg minden, de annyira gyenge az immunrendszere a betegsége miatt, hogy ez szinte lehetetlen feladat. Szoktam is tépelődni magamban, hogy vajon helyes-e, hogy mi lesz, ha egyszer arra megyek oda, hogy ő már nem él, hogy talán nem is kéne mennem. De aztán végül mindig nála kötök ki, és úgy mosolygok rá, mintha nem érdekelne, hogy beteg. Nem jó neki ha mindenki csak sajnálja és kímélni akarja, vagyis én megőrülnék tőle ha velem ezt csinálnák, és pontosan ezért nem hoztam fel neki soha, hogy mennyire szánalomra méltó a helyzete, holott megszakad a szívem amiért ilyen érte. Az biztos, hogy már közel kerültünk egymáshoz, különben nem gondolnék ilyeneket.
Fél kézzel, bénán csomagoltam be az ételt, aztán futottam a buszra, hogy odaérjek a látogatási idő előtt egy perccel, mert mindig ilyenkor érkezem, nem akarom, hogy megijedjen vagy valami. Út közben vettem neki egy szendvicset is, amiben csak egészséges dolgok voltak vízzel, mert tényleg nem tudtam, hogy mennyire lesz elviselhetetlen az, amit összekutyultam neki. Nem hibáztatnám azért sem, ha hozzá sem nyúlna, habár a kinézete elég jól sikerült, még én is meglepődtem. Soha életemben nem próbáltam főzni, de anyának néha segítettem vágni a zöldségeket, nekem pedig sikerült minden alkalommal elvágni az ujjamat, egyszer majdnem le is vágtam, szóval nekem igazán jobbat tenne, ha nem próbálkoznék. Viszont So Eun tuti unja már a kórházi kosztot, ami amúgy sem annyira jó, mint az otthon készített, ezért gondoltam megpróbálkozom.
Ahogy beértem a Hanguk kórház ajtaján már rutinosan indultam el előre meg sem állva az információs pultnál. Szerintem csukott szemmel is odatalálnék a szobájához, szóval nincsen szükségem arra, hogy valaki vezetgessen. A nővéreknek és orvosoknak is előre köszöntem, néhányan már ismernek arcról, hiszen majdnem minden nap beugrok hozzá. Puha, óvatos mozdulatokkal nyitottam ki a szobájának ajtaját, aztán először csak behajoltam hozzá mosolyogva.
- Szia. Látom szabad vagy most. – léptem be, aztán az ajtót is behajtottam, hogy ha valami gond van tudjak orvost keresni, de amúgy meg legyen nyugalmunk. Azonnal az ágyához sétáltam, és láttam rajta, hogy nincs jól, de azért a homlokára tettem a kezem, hogy megbizonyosodjak róla.
- Nem vagy valami jól – jegyeztem meg miközben kisimítottam a tincseit az arcából – Legközelebb valami jobbat találok ki neked a vidámparknál, jó? Ne haragudj.
A mosolyom bocsánatkérő volt, aztán a homlokáról a feje búbjára csúsztattam a tenyerem, hogy összeborzolhassam a tincseit.
- Na nem mintha ezzel kompenzálnálak, de tényleg sajnálom. – megemeltem a kezemet, amiben a zacskót tartottam – Viszont, hoztam neked enni.
Ezt ünnepélyes hangon jelentettem be neki, de szinte biztos voltam benne, hogy ennek ennyire nem kéne örülnöm. Perceken belül kiderül, hogy milyen lett, szóval… Csináljuk. Remélem nem mérgezem meg szegényt. Talán nem őt kellett volna tesztalanynak választanom a gyakorlatozásra, de… Legalább majd tudom, hogy mivel mérgezzek meg mindenkit, aki irritál.
- JENNA -
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Empty
TémanyitásTárgy: Re: So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget..   So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Icon_minitimeKedd 29 Nov. 2016 - 12:52

Your kiss is like an antidote
- Ajj, anyu, meeeeenj máááááár! – Minden erőmet bevetve tolom a még nálam is alacsonyabb, rövid hajú nőszemélyt az ajtó felé, de csak nem akar moccanni.  – Hyuk mindjárt itt lesz, és tudod, hogy zavarban van, hogyha te is itt ülsz. Kéééééérleeeek! – Nyavalygok a fülébe, ami úgy tűnik, hatásos, mert megmozdul, és a saját lábán kezd el kisétálni a szobából. Követem, nehogy meggondolja magát, és visszajöjjön véletlenül.
- Jó, de este még meglátogatlak, hozok neked friss pizsamát, meg bugyit meg…
- Rendben, gyere. Csak most menj. – Adom meg neki a végső lökést, amivel az ajtón kívül kerülhet. Még egy darabig integetek neki, míg el nem tűnik a folyosón, majd, mint egy villám húzom be az ajtót, és pördülök meg a tengelyem körül, és kapaszkodom is meg a falban. Nekidőlve, pár másodpercig lehunyom a szemem, és lélegzem. Ameddig még tehetem. Már egészen megszoktam, hogy nem tudok szédülés nélkül végigmenni a szobámon, már nem is idegesítem magam rajta. Úgysem lesz jobb, sosem fogok meggyógyulni, csak simán be kell látnom, hogy ennyi jutott nekem. Ezért van néha lelkiismeret-furdalásom, mikor Hyuk szombatonként háromszor is bejön, mert ezt meg azt hoz, amit szerinte szeretnék, vagy egész nap itt ül, itt tanul, itt nézi velem a sorozatát, vagy csak figyeli, ahogy tanulok. Elvégre annyira menő srác, biztos hatmilliószor jobbat is kaphatna nálam. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor nem is vagyok az övé, mert azon kívül, hogy én teljesen reménytelenül szerelmes vagyok belé… és néha elmegyünk randikra, sosem kért meg, hogy legyek a barátnője, vagy csókolt meg vagy bármi.
A szédülés elmúlik, és újult erővel vetem be magam a fürdőbe, hogy felmérjem, milyen szörnyűséggel állunk szemben. A bőröm a szokásosnál is sápadtabb, és az állandó láz miatt az orcáim vörössége olyan, mintha bohócsminket viselnék. Felsóhajtok, és megnyitva a csapot egy kis hideg vizet fröcskölök magamra. Jobban nem nézek ki tőle, de legalább egy csöppet élőbbnek érzem magam, ami már haladás. Két napja fekszem, ez az első nap, amikor nem kell infúzióra kötve léteznem egész nap, majd egy óra múlva kapom az újabb adagot, reggel kaptam egyet. A lázam se vészes, így akár járkálhatok is, de nem szeretem, hogy Hyuk előtt leszek rosszul. Olyankor mindig rosszul érzi magát, ami miatt én is, és lássuk be, egymás miatt rosszul érezni magunkat nem a legideálisabb kapcsolat.
Visszamászom az ágyba, a hajamat fésülgetve, amikor nyílik az ajtó, és újra elcsodálkozom, hogy egy ilyen mosolyú srác miért velem foglalkozik, miért nem az egészséges csinibabákkal?
- Szia! Egy óra múlva lesz csak vizit. – Nem is tudom, miért közlöm ezt vele, hiszen pontosan tudja, megtanult az összes vizitórát, ismeri az összes dokit. Tényleg, mit keres még itt? Figyelem, ahogy az ágyamhoz jön, és csak egy egészen picit jövök zavarba, ahogy rögtön a homlokomhoz ér, és úgy érzem, azonnal képes lennék lángra lobbanni. – Köszi, ez kellett már ma csak, hogy megtudjam nem nézek ki jól. – Nevetem el kicsit magam, de le is törlődik a mosoly az arcomról azonnal, amint összekócolja az előbb még tökéletesen gócmentes hajamat. Összehúzom magam, és ráncolva a szemöldököm nézek rá csúnyán,  de csak pár másodpercig. – Nincs semmi baj, tényleg. Nem tudhattad, hogy ez lesz. Az orvosok szerint amúgy sem olyan vészes, pár nap, és lemegy a lázam, már nem is nagyon érzem! – Nagy eséllyel minden szavammal jobban elültetem és locsolgatom benne a bűntudat magjait, emiatt pedig legszívesebben megtépném magam, de nem tehetem. Mint mondtam, most fésültem ki a hajam.
- Enni? Tudsz főzni? – Kikerekedik a szemem, ahogy a zacskóra nézek, és segítek neki felrakni a kis asztalkámat az ágyra, fél kézzel főzött nekem, megáll az agyam. Eddig mindig valami gyorsétteremből, vagy csak sima étteremből hozott enni, amiért rendkívül hálás voltam, mert a kórházi koszt… nos, finom, de nem az igazi. Kíváncsian szemlélgetem a zacskót, ami elém kerül, és kiséé bátortalanul veszem ki belőle a tálakat. Most vagy meghalok ételmérgezésben, és elmondhatom, hogyha az immunrendszerem nem nyírt ki akkor a gyomrom, vagy isteni lesz, és megeszem mindet.
TOM HARDY MADE ME THIS BRACELET
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Empty
TémanyitásTárgy: Re: So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget..   So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Icon_minitimeVas. 11 Dec. 2016 - 22:07

tag: my girl
words: nememlékszemhányszó. :c
notes: Lacey Sturm: Life screams/ruha
Igazából nem is tudom miért jutott eszembe az őrült ötlet, hogy én magam főzzek Eunie-nek ahelyett, hogy valamelyik lánnyal csináltattam volna meg azok közül, akik randira hívnak. Mert igen, vannak lányok az egyetemen, akik kedvelnek, de már közel egy hónapja egyikük iránt sem érdeklődöm. Magam sem tudom pontosan miért, de azt tudom, hogy nem lenne értelme letagadnom magam előtt a nyilvánvaló tényt: So Eun erősen szerepet játszik ebben a dologban. Van valami vonzó, valami tetszetős a törékenységében, ami miatt vele akarok lenni, meg akarom védeni, és mostohának érezném magam, ha más lányokkal mászkálnék randevúkra. Nem utolsó sorban a hülye is látja, hogy mennyire gyönyörű, szóval talán tetszik nekem, talán csak összezavart, még magam sem tudom biztosan, de nem tisztán barátok vagyunk, ez egy letagadhatatlan tény.
És talán pont ez is volt annak az oka, hogy nem mással csináltattam meg a kis koleszkonyhában a zabkását, hanem magam nekiálltam igénybe véve némi telefonos segítséget, ami ordítozással is járt, de nem számított, mert végre lehetőségem volt So Eun hasznára lenni. Minden alkalommal, amikor miattam betegedett meg, szörnyű bűntudat mardosott, amiről azt gondoltam, hogy belülről fog felemészteni, ha nem teszek valamit. Amúgy is lelkiismeretes vagyok, de azért egy… ennyire beteg lány életével játszadozni mégsem móka.
Út közben folyton azon járt az eszem, hogy ezzel biztosan nem tudom majd jóvátenni a dolgokat. Féltem volna a szüleivel találkozni és attól is, hogy haragudni fognak rám, ezért némiképp megkönnyebbülten nyitottam be hozzá. Talán halkan fel is lélegeztem, ami nem volt szép dolog, de jobban szerettem, amikor csak kettesben vagyunk. Sokkal meghittebbnek találtam azt a helyzetet, nem éreztem magam zavarban, nem kellett figyelnem minden lépésemre, hogy extra udvariasnak tűnjek. Valahogy így… Minden egyszerűbb volt.
- Király. – mosolyodtam el. Örültem neki, hogy így legalább volt lehetőségem az idővel kalkulálni, és a tetteimet is könnyebben irányítottam. Legalább tudom, hogy egy óráig minden belefér, aztán ha jön a doki, akkor el kell távolodnom.
- Az orvos lesz, akit nem szeretek, ugye? – morogtam az orrom alatt. Elég sok ilyen volt, szóval nem tudhatta szegény lány, hogy pontosan melyikre gondolok. Egyedül Yoon doktornővel voltam kibékülve, aki úgy ítélte meg, hogy talán jót tehet So Eun lelkének, ha nem folyton a szobában kuksol. Nem értem, hogy szegény eddig miért nem volt depressziós attól, hogy itt van egész nap szinte egyedül, leszámítva, ha a szülei, vagy én látogatjuk. Borzalmas lehet. Jómagam nagy rajongója vagyok a sportoknak, ezért elképzelni sem tudom hogyan bírnám ki, szóval minden tiszteletem a lányé.
- Miért csinálsz úgy, mintha nem tudnád, hogy mindig szép vagy? – csúszott ki a számon, és amit rájöttem, hogy ezt nem csak gondoltam, hanem kő kemény szavakba is öntöttem, kitágult szemekkel néztem rá, és zavart mosollyal kezdtem el babrálni a hajam. Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Talán nem kéne mindent a csinos kis orrára kötnöm, mert a végén még közölni fogja velem, hogy többet nem akar látni. Soha nem voltam az a nyomulós típus, és még magam sem tudtam pontosan, hogy ez a sajnálatom, amit félreértettem, vagy tényleg tetszik nekem a lány. Mármint egyértelműen tetszik, mert szép, de… Még soha nem volt szerelemből barátnőm, és szerintem a kilenc éves énem rajongása Ha Ji Wonért nem számít. Vagy igen?
Úgy tűnik a hajborzolás nem volt jó ötlet, ezért a kezemet is azonnal visszahúztam, és zavartan dünnyögtem neki egy bocsifélét. Fogalmam sincs, hogy miért viselkedek ennyire idétlenül a közelében, és a legijesztőbb az egészben az, hogy végig mosolygok. Tényleg úgy érzem magam tőle, mint egy idióta. Ezt csak tetézte, amikor megpillantottam az összevont szemöldökét. Egyszerűen nem bírtam ki, kirobbant belőlem a nevetés. Annyira aranyos amikor ezt csinálja.
- Bocsi – csíptem bele finoman az arcába – De egyszerűen nem lehet komolyan venni, amikor ezt csinálod. Túl tündérke vagy hozzá.
Te jó ég, mik ezek a jelzők? Egyáltalán nem lepne meg, ha zavarba jönne tőle, mert ez annyira rózsaszín, és csöpögős, hogy még engem is zavarba hoz, ezért úgy hallgatom tovább a szavait, hogy még véletlenül sem nézek a szemébe. Fura, nem szoktam idiótán viselkedni még akkor sem, ha egy lány szerelmet vall. Bár az is igaz, hogy So Eunhöz fogható lánnyal még soha sem találkoztam, és valahol mélyen érzem, hogy ez nem csak a betegsége és a törékenysége miatt van. Ő maga különleges.
- Akkor jó – mondtam neki és bólintottam is mellé egyet, de bizonytalan voltam. Akkor ez most tuti nem az én hibám? Mindegy. Majd egy picit később rágódok rajta, mondjuk, ha nem tudok rendesen válaszolni a vizsgakérdésekre. Akkor bőven lesz időm, de most nem szabad pazarolnom Eunie értékes perceit. Inkább azt kéne kitalálnom, hogy mit kéne felelnem a következő kérdésére. Nem akarok neki hazudni, de az sem fair, ha már rögtön elveszem a kedvét az ételtől. Lehet, hogy valami csoda folytán tényleg jól sikerült, és akkor kárba vész az erőfeszítésem, és a drága étel is.
- Hát… - kezdtem bele, és vagy fél percig gondolkoztam a megfelelő szón, ami a legjobban leírta a helyzetet – Próbálkoztam.
Igen. Talán ez fejezi ki tökéletesen azt, amivel a mai délután korai részét töltöttem. Talán jobbat tettem volna, ha inkább filmeket töltök le neki,vagy ilyesmi.
- De ha borzalmas nyugodtan köpd az arcomba – mosolyogtam rá, és oda is fordítottam felé a jobb orcám – Ide ni.
Tudtam, hogy úgyse tenné meg, de ha megismeri az igazi „főzőtehetségem”, akkor talán meg fogom érdemelni.
- JENNA -
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Empty
TémanyitásTárgy: Re: So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget..   So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget.. Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
So Eun&Hyuk ~ Remélem nem hoztam neked mérget..
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden && Hyuk
» Wang Min Hyuk

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: Special (f)-
Ugrás: