Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Gi Na & Jin Seo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Oh Jin Seo
uni
uni
avatar

♠ Titulus : smartass
♠ Szak/Foglalkozás : gépészmérnök hallgató
♠ Hozzászólások : 4

TémanyitásTéma: Gi Na & Jin Seo    Hétf. Dec. 12 2016, 15:21

-N
e már, Lee Ji Hoon! Azt mondtad segítesz! – Baromira viszketett a fejem búbja, és nem tudtam megvakarni, mert mindkét kezemben kávé volt, és mindkét karomon két-két szatyor benne szendvicsekkel és doshirakkal. Úgy néztem az előttem lazán keresztbe font karokkal ülő unokatestvéremre, mintha az isten lenne, csak hogy megtegye, amit megígért.
- Meggondoltam magam.
Egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy a finoman elkészített latte-mat a nyakába zúdítsam-e, de aztán elvetettem az ötletet. Az egyik ok az volt, hogy ha én leöntöm kávéval, akkor valszeg ő is le fog önteni engem, és a másik kávét nem kockáztathatom. Úgyhogy csak megfordultam, és felé nyomtam a fenekem.
- Akkor legalább ezt ragaszd ki oda, ahova mutattam. Egy hétig én állom a kajád. És szervezek neked egy randit Shin Hye Rimmel. – Vigyorogva fordultam vissza, mert ez a mamlasz csillogó szemekkel kapta ki a farzsebemből a kis nyilakat ábrázoló lapocskákat. Terveztem valamit.. hetek óta tervezgettem, megfigyeltem megbizonyosodtam, és most végre ott állok, hogy fogalmam sincs, hogy fogom szájjal kipakolni a csoki drazsékat a kis nyilak alá egy kis borítékba. Mondjuk így belegondolva, ez így már eléggé hülyeségnek hangzik. És talán nem is kellene megcsinálnom, mert elég lenne ha odamennék hozzá, elhívnám randira, és...
Igen, itt a probléma. Hogy akárhányszor beszélni próbálok vele, elpirul, zavarba jön és elszalad, ettől meg úgy érzem magam, mint a szörnyeteg. A szépség és a szörnyetegből. Határozottan nem tetszik a szerep, meg nem is egészséges. Könyörgöm, ránéztetek már arra a lányra, mellette egy angyal is szörnyeteg lenne, csoda hát, ha randira akarom hívni, és csak magamnak akarom? Szeretném. Jó lenne.
Harminc perc eltelt, és már kezd kihűlni a kávé a pohárban, még úgy is, hogy elvileg tartja a hőt. Vagy nem vette észre az ebédlőben a táskájára ragasztott vattacukor rózsaszín post-it-et, vagy csak fél idejönni. Utóbbit is megérteném, én se lennék olyan bátor, hogy csak úgy kövessek a mindenféle nyilat, amik csüngenek a falakon… faszt nem! Türelmetlenül dobolok a kávéspohár oldalán, nekidőlve a harmadik emeleti erkély korlátjának, pont szemben az ajtóval. Ha így nem látom meg, hogy jön, akkor sehogy.  És jön. Picurka, törékeny, és meseszép. Vigyor kúszik az arcomra, ahogy felmarkolom a neki szánt kávét, és ahogy ide-oda nézeget – mert ez egy nagy terasz, csak hogy tisztázzuk, nem szúrhat ki egyből. – megindulok felé, hogy végre valahára szembesítsem és rendesen megrandiztassam.
- Kávét? – Toppanok elé hatalmas mosollyal az arcomon, és nyújtom felé a poharat, amin még a neve is rajta van. Meg egy szívecske. Nem én rajzoltam oda, dehooogy.



Your simple smile can lighten the darkest places.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ahn Gi Na
uni
uni
avatar

♠ Titulus : Sea of the moonlight
♠ Tartózkodási hely : SZNE
♠ Szak/Foglalkozás : számviteli ügyintéző
♠ Előtörténet : agn
♠ Hozzászólások : 5

TémanyitásTéma: Re: Gi Na & Jin Seo    Kedd. Dec. 13 2016, 22:18

IF YOU DO
Annak ellenére, hogy megint az volt az ebéd, amit ki nem állhatok, valamiért mégis úgy döntöttem, hogy leszaladok, és azt fogom enni, mert legalább egészséges és garantáltan kalóriamentes. Az utóbbi időben egy picit átértékeltem magam is, és az Oh Jin Seo iránt érzett rajongásom és törődésem, de nagyjából mindig ugyanoda jutottam: felesleges fáradozás. Kedves velem, mert nem értettem az anyagot, de ennyi, gondolom másnak is szívesen elmagyarázná, mert ő… Ő van ennyire rendes, nem? Én meg csak egy lány vagyok a sok közül, aki csillogó szemekkel figyeli, és mivel vannak nálam csinosabb rajongói is – bár nem szívesen sorolnám magam közéjük – gondolom egyszer sem fordult meg a fejében, hogy bármit is kezdjen velem. Mostanában már az sem érdekel, hogy a kedvenc fehér pulcsimat viseljem az órán. Amióta lebuktam a kávés dologgal, próbálom a lehető legmesszebb kerülni, pont ezért vagyok most is itt, rengeteg a diák, könnyű elvegyülni.
Már éppen arra készültem, hogy fintorogva bekapom az undorítónak kinéző darabot, amikor megrezzent a telefonom a táskámba, és odanyúltam, hogy kivegyem. Ekkor pillantottam meg a kedvenc színű post-it cédulámat rajta, és éreztem, hogy liftezni kezd a gyomrom. Akkor most két lehetőség van: ez vagy Ő, vagy valaki ugyanannyira béna, mint én, és képtelen elém állni. Ez utóbbit aranyosnak találtam, de közben azért szomorúnak is, hiszen ameddig Oh Jin Seo él és lélegzik, addig képtelen leszek másra ránézni. Talán a kíváncsi természetem miatt hagytam ott azonnal az ebédem érintetlenül, és követtem a cédula utasítását, majd az apró nyilakat a falakon, amiket sorban szedtem össze, nehogy más ellopja előlem a lehetőséget. Hiszen ha tényleg Ő az… Akkor talán nem tart szánalmas rajongónak. Nekem pedig már ennyi elég, nem akarom, hogy a tömegbe soroljon, mint ahogy a többi lánnyal is teszi.
Azért titkon egy picit reménykedtem benne, hogy nem Ő lesz az, mert nem tudtam volna mit mondani. Ez be is bizonyosodott amint felértem a tetőre, és fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne mondanom neki, csak vörös arccal néztem rá, és magamban átkozódtam, amiért nem öltöztem fel csinosabban. Szerencsére ő szólalt meg először, így megmentett attól, hogy valami butaságot mondjak. Zavartan elmosolyodtam, a hajamat a fülem mögé tűrtem, és odaléptem hozzá, de ehhez össze kellett szednem minden bátorságom. Annyira édesen kínált, most nem szúrhatom el.
- Köszönöm – mondtam, aztán elvettem tőle, és kíváncsi pillantásokkal fürkésztem az arcát, aztán a kezemben tartott papírpoharat. A szívecske láttán csak még vörösebb lettem. Olyan aranyos.
- Hogy vagy? – bukott ki belőlem az első kérdés, ami még viszonylag normálisnak mondható, de aztán utána rögtön tovább kellett kotyognom, és elszúrnom mindent: - Akkor nem tartasz hülye.. Libának, mint Han Yoonát? Bár te nem így mondtad, de érted…
Amint kimondtam már rögtön meg is bántam a szavaimat, mert azért lehetne annyi eszem, hogy ennyire nyíltan nem vallom be, hogy amúgy odáig vagyok érte.

ruhácska | Astro - Hide&Seek



Mirrors should think longer before they reflect.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oh Jin Seo
uni
uni
avatar

♠ Titulus : smartass
♠ Szak/Foglalkozás : gépészmérnök hallgató
♠ Hozzászólások : 4

TémanyitásTéma: Re: Gi Na & Jin Seo    Vas. Jan. 08 2017, 17:13

I
gazából egy kicsit féltem. Féltem, hogy nem lesz elég bátorsága kijönni, és nem csak, hogy nem lesz, de még csak nem is fog onnantól hozzámszólni, még annyit se, mint amennyit eddig. Az a helyzet, hogy amennyire kedvelem ezt a lányt, annyira még senkit nem kedveltem, és ez is megriaszt. Mert mi van akkor, ha ő is lyanná válik, mint az összes többi, féltékeny, ragaszkodó libává, akik nem hagynak még csak lélegezni se egyedül. Pont amiatt nincs barátnőm, mióta egyetemista vagyok, mert elegem lett, hogy gimnáziumban nem szólhattam senkihez mert az aktuális barátnőm utána kipécézte, és bántotta. Pedig nekem sok barátom van, akik lányok, akikkel semmit nem akarunk egymástól, de mégis jól kijövünk.
És ahogy megpillantom, ahogy kinytja az ajtót, ahogy eres a szemeivel, minden aggodalmam eltűnik. Talán csak nem szabad nélküle maradnom, és nem fogok agyalni. Mert ő tényleg angyali, tényleg a legédesebb lán, akivel valaha találkoztam, és nem fogom elrontani azzal, hogy már elítélem, mikor még csak randizni se jött el velem. Úgyhogy inkább elé is pattanok, és nyújtom felé a kávét a szivecskével, ami még mindig nem tudom, hogy került oda – persze, hogy más színű tollal van írva mint a neve, egyből leeshet neki. – és le sem tudném vakarni a vigyort a képemről.
- Csodásan, most hogy már látlak. – Belekortyolok a kávémba, hogy leplezzem a saját zavarom is, amiért képes vagyok ennyire béna csajozós szöveget bevetni, és mellé lépve, finoman a hátához érvetolom meg kicsit, hogy induljon el a korláthoz, mert különben sosem eszünk, és én nem ebédeltem.  – Gyere, van itt egy kis meglepetés neked.
Nem tudom mennyire illik meglepetésnek nevezni a kaját, mert hát még csak nem is én csináltam, de isten ments, hogy én a konyhába kerüljek, anya dobta össze mindet, én csak dirigáltam, hogy mit hova tegyen, meg milyen formára vágja, és ne úgy kenje a vajat, mert úgy puklis marad, ami a gyomrodban igazá nem számít, meg a szendvicsben se, mert úgyse látszik, de azt akartm, hogy minden tökéletes legyen.
- Nem. – Nem bírtam ki, elnevettem magam, miközbenlenyomtam a padra, amint a kis dobozok várták türelmesen, hogy megmutassák kincseiket. Nem is tudom már, mikor beszéltem neki az exbarátnőmről, aki még miindig azt hiszi, hogy ő  a nekem teremtett lány, és követ mindenhová, de az hogy így megjegyezte, igazán aranyos. – Egyáltalán nem tartalak annak, sőt.. – Borzolom meg kicsit a haját, talán tovább is tartva a kezem a fején, mint kellene. Milyen puha a haja... – Hoztam egy pár szendvicset, meg doshirakot, remélem éhes vagy. Úgy tudom, utálod a mai ebédet, ezért gondoltam megleplek. – Megvakarom a takrómat, és várakozva nézek rá, miközbe felé nyújtom az egyik kis halványzöld dobozt, amiben a szenvdicsek pihennek, anya által gondolsan háromszögre vágva, frissen.




Your simple smile can lighten the darkest places.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ahn Gi Na
uni
uni
avatar

♠ Titulus : Sea of the moonlight
♠ Tartózkodási hely : SZNE
♠ Szak/Foglalkozás : számviteli ügyintéző
♠ Előtörténet : agn
♠ Hozzászólások : 5

TémanyitásTéma: Re: Gi Na & Jin Seo    Csüt. Jan. 12 2017, 13:36

IF YOU DO
Ha tudtam volna, hogy Oh Jin Seo az, aki keres engem, akkor talán el sem jövök. Minden egyes lány hülyének hinne emiatt, ha ezt így kijelenteném, hiszen ő az egyik legnépszerűbb srác az egyetemen, és nem kevesen rajonganak érte, viszont én nem vagyok olyan, mint ők. Nem kacérkodok vele, hanem inkább zavarba jövök minden egyes szavától, a kávés incidens óta, pedig igyekszem a lehető legjobban kerülni, még az órára sem jártam be, ami közös, ez pedig baj. Ha Bona megtudná, tuti nem örülne neki, ugyanis a jövő héten lesz a vizsgám, és egy szót sem tudok.
És talán szerencsémre – vagy szerencsétlenségemre, ki tudja – neki volt annyi lélekjelenléte, hogy megszólítson, ezért már nem mehetek el. Udvariatlanság lenne, én pedig ellenzem az olyan viselkedést, szóval odaléptem. Na nem mintha amúgy nem léptem volna oda…
A kezembe adott szívecskés poharan jót mosolyogtam, meg az arcszínem is enyhén rózsaszínesben játszott, ami egészen vörösbe ment át attól, amit mondott.
- Hát… ez igazán kedves tőled – bólintottam és a nyelvembe haraptam, nehogy rögtön egy vallomással folytassam, miszerint hiányzott az éjfekete tekintete, meg a pillantása, amivel vizslatott. Figyeltem ahogyan a kávéjába kortyol, és én is így tettem, mert elég kínosan indlt el a beszélgetésünk. Örömmel indultam meg a korlát felé, és talán még azt is figyelmen kívül tudtam hagyni, hogy hozzám ért. Nem nagy dolog, már a puha bőre is ért az enyémhez, amikor magyarázott és kivette a kezemből a ceruzámat.
- Szeretem a meglepetéseket – talán kicsit túl lelkes volt a hangom, olyan lehettem, mint egy kislány, akinek cukorkát ad az anyukája. Gondolatban jól hasba rúgtam magam, amiért ennyire durván hülyét csinálok magamból.
Kissé megnyugodtam, amikor nem nézett teljesen hülyének és válaszolt a kérdésemre is. Ezt mindig szerettem benne, egyenes választ adott a dolgokra, nem köntörfalazott soha.
- Akkor megnyugodtam. Már féltem, hogy… - itt egy picit megakadtam, mert a hajborzolástól, meg az érintésétől teljesen elvesztem. Mire is gondoltam pár perccel ezelőtt – Hogy majd más fog neked kávét vinni.
Túl későn jutott el a tudatomig amit mondtam, és hálát adtam az égnek, amiért háttal voltam neki. Nem láthatta az arcom, ami vörösebb volt, mint bármikor. Mióta beszélek neki ilyen marhaságokat? Picit legyezgetni kezdtem a bőröm, hogy a pír elmúljon, aztán amikor csak enyhe rózsaszín árnyalatban játszott –amit talán nem vesz észre – akkor megfordultam.
- Nahát, ez nagyon cuki tőled – mosolyodtam el, és szemlélni kezdtem a kezembe adott dobozkának a tartalmát – Tényleg utálom a mai ebédet. Ez a legjobb meglepetés a mai nap folyamán! Te csináltad őket?
Most már egyáltalán nem érdekelt, ha túl lelkesnek tűntem, tényleg jól esett, hogy gondolt rám, és még mindig figyelmes velem, szóval extrán boldog vagyok. Rögtön ki is vettem egy kis szendvicset, hogy megkóstolhassam, gondolom érdekli a véleményem.
- Húú, ez nagyon finom! – mondtam, miután lenyeltem a falatot. – A vizsgák után át kell jönnöd és csinálnunk kell még ilyet! Megünnepelni a… Sikeres vizsgád.
Merthogy én meg fogok bukni az tuti… De legalább legyen egy okom, hogy láthassam, mielőtt Ahn Bona kivégez.

ruhácska | Mamamoo - Aah Opp



Mirrors should think longer before they reflect.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Gi Na & Jin Seo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: EGYETEMI CAMPUS :: Főépület-
Ugrás: