Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Leader & Maknae ~ RVT dorm

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hope Y. Yeo
media
media
avatar

♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : Idol (RVT)
♠ Előtörténet : Tollvonások...
♠ Hozzászólások : 51

TémanyitásTéma: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Hétf. Dec. 19 2016, 20:38

Az éjszakai skypeolás Taeyang-hyunggal nagyon jól esett. Igaz, hogy már hulla fáradt voltam, de nem tudtam aludni, és ő sem, ezért is beszélgettünk, aminek az lett a vége, hogy kisírtam –szó szerint– a hazajövetelét. Önző és bunkó dolog a szüleivel szemben, de egyszerűen szükségem van rá, és amúgy sem maradhat ott örökké. Majd valahogyan kárpótolom őket is, de most mással kell foglalkoznom. Mégpedig azzal, hogy fogadjam Hyung-ot. Viszonylag keveset aludtam, nélküle amúgy se tudtam volna sokáig megtenni, szóval korán keltem. Fogalmam sincs, hogy mikor fog elindulni, bár kértem, hogy szóljon róla, mégis az állapoton miatt több időre van szükségem minden tervem végrehajtásához. Kimásztam az ágyából, nyújtózkodtam egyet és közben végigpörgettem a fejemben, hogy mit is kell tennem. Az első dolog a szobánk kitakarítása volt, így gyorsan neki is álltam. Gyorsan… képletesen mondva gyorsan, de megcsináltam az ágyat, felporszívóztam és kiszellőztettem.
Mindezek után a nappalit is rendbetettem valamennyire, utána pedig a konyha lett a főhadiszállásom. Annyiszor csinált már nekem reggelit, hogy itt volt az ideje annak, hogy viszonozzam neki. Nem vagyok egy konyhatündér, de bevetem minden tudásomat, hogy valami finomat összehozzak. Először a rántotta ugrott be, de az kihűlve nem olyan jó már, és még mindig nem tudom, hogy mikor fog megjönni. Egy biztos: kelleni fog kávé és tea is, szóval mind a kettőt fel is tettem főni, és ameddig azok készültek, a hűtőt támadtam be. Kinyitottam, és kerestem mindenféle hozzávalót, amiből egy jó kis reggeli készülhet. Mindenféle zöldséget kihalásztam, meg sonkaszeletet is, tejszínt… Biztos reggelit fogok én készíteni belőle, nem éppen ebédet? Hát… majd kiderül, hogy milyen lesz. Letettem mindent a pultra, előkaptam a vágódeszkát és alapos tisztítás után elkezdtem felvágni a gombát. Remélhetőleg jól fog passzolni a többi alapanyaggal, és nem fog gondot okozni. Amint ezzel megvoltam, beletettem egy tálba, öntöttem rá szója szószt, kicsit összekevertem és félretéve hagytam állni. A sonkaszeleteket apró kockára vágtam, kivéve párat, mert jó kis ötletet találtam ki. Igazából egy rögtönzött recept lesz, és talán nem pont Taeyang-hyungon kellene kísérleteznem, de már belevágtam, innen nincs visszaút. Amint befejeztem azt is, egy serpenyőbe tettem. Hozzáadtam némi olajt és pirítani kezdtem. Ha már jónak láttam, hozzáadtam a gombát is, hogy összeálljon a kettő. Párt perc után pedig nyakon öntöttem tejszínnel, szigorúan laktózmentessel, mert nem akarok a kórházban kikötni. Amint összeállt az étel, levettem a tűzről, és innentől jött a kreatív része. Ezzel viszont megvárom majd Taeyang-hyungot, hiszen úgy lesz a jó. Addig még elővettem két kisebb cipót, amit tegnap vettem még a boltban. Levágtam a tetejüket, és kiszedtem a belsejüket, amivel nem tudom mi lesz, vagyis de. Apró kockákra tépkedtem, és egy üres serpenyőben gyorsan megpirítottam, majd hozzáadtam a gombás-sonkás-tejszínes finomsághoz. A kóstolás után még ízesítettem amivel kellett, sajtot reszeltem és minden készen is volt… Vagyis még meg kellett terítenem, de az is seperc alatt megvolt. Most már csak Hyung kellett, és a többit majd akkor elintézem. Addig is leültem az asztalhoz, és türelmesen vártam, hogy betoppanjon.


It always hurts more to have and lose than to not have in the first place.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jung Tae Yang
media
media
avatar

♠ Titulus : burning moon
♠ Előtörténet : a tragedy
♠ Hozzászólások : 34

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Szer. Dec. 21 2016, 12:12

I can write the saddest lines tonight

Az éjszakai skype-olás épp annyi jót tesz, mint rosszat. Igaz, Taeyang utána hamar és viszonylag békésen tér nyugovóra, mosolyogva, mert láthatta Hope arcát, hallhatta a hangját és a nevetését. Így könnyebb volt elhinni, hogy élni nem olyan nehéz, és még vár rájuk valami. Ám szokásához híven korán, hajnalban kel, ezért még cseppet sem érzi elég ébernek és kialvottnak magát ahhoz, hogy végigvezessen egy több mint ötórás utat plusz-mínusz a forgalmi fennakadások. Azonban az anyaféle mennyei kávé csodákra képes. Az édesanyja sosem volt hajlandó elárulni, mivel készíti, vagyis csak annyit súgott, hogy „szeretettel”, de ezen Taeyang csak mosolyogni szokott. Szinte észre sem veszi, de ő is gyakran használja ezt a kifogást a tagokkal szemben, ha esetleg dicsérik a főztjét és rákérdeznek, hogyan csinálta.
Taeyang ismét gyermeknek érzi magát a szülői házban, hiszen csak tizenhat volt, amikor elment otthonról, hogy a fővárosban valóra váltsa az álmait. Alig fiatalabb, mint most Hope. Csak egy gyerek. Ám az idolévek mindenkit megkeményítenek, nincs is jobb példa náluk. Őt senki sem látta sírni a baleset óta (ha nem számítjuk a videóhívás közben elhullajtott könnyeket), mert erősnek kellett lennie, elvégre is a leader, az alapkő. Talán úgy tűnhet külső szemlélőnek, hogy őt nem rázták meg annyira a történtek, de senki sem tud a zuhany alatti zokogásáról, hogy csak akkor itatja az egereket, amikor senki sem látja.
Amikor reggeli után megtöri a csendet, és kijelenti, hogy visszamegy Szöulban, a döntését az apja morogva fogadja, de az édesanyja csendje és lágy mosolya megnyugtató. Az anyai ölelés, amit kap, melengeti a lelkét, de igazán akkor törik el a mécses, amikor az asszony a hátát simogatva azt mondja, hogy megérti, hogy ilyen időkben a fiúk mellett a helye. Aztán csak sír, percekig abba sem tudja hagyni, ahogyan arról motyog, ez milyen igazságtalan, hogy nem ezt érdemelték, és mégis ő hogyan lenne képes ezek után egy csapat élére állni. Csak sír és kiad mindent magából, amit megindított benne a Hope-pal való beszélgetése, miközben az anyja úgy tartja a karjaiban, mint régen.
Időbe telik, míg lenyugszik, de valahogy jobban érzi magát, és egy fokkal nyugodtabb szívvel kezd el pakolni. Amikor búcsúzik, az anyja megígérteti vele, hogy még a comeback előtt visszalátogat. Lehetőleg Hopie-val, mire Taeyang játékosan rákérdez, hogy csaknem maknae-biased, mire a nő felnevet. A csak neki készített rizssütit is elrakatja vele (mert "annak a gyereknek van most a legtöbb szüksége energiára"), majd szélnek ereszti a fiát.
Taeyang a csapat groupchatjébe megírja, hogy indul vissza, majd addig nézi azt a kis házat a visszapillantó tükörben, míg el nem tűnik a szeme elől. Az út gond nélkül telik, a kilométerek peregnek, a kopárabb vidékből lassan városias jelleget öltenek a falvak. Nagyjából egy órára Szöultól megakad a kocsisor, mert a következő kijáratnál felborult egy kocsi. Taeyang emlékei azonnal feltörnek arról a bizonyos estéről, és görcsösen szorítja a kormányt, mialatt lépésben haladnak. Így végül egy órával később ér a dormba, mint számolta, de reméli, nem hozta a szívbajt Hope-ra. Előre lehetetlen volt megmondani, meddig fog tartani a dugó, nem tudta megírni.
- Megjöttem - kiáltja a bőröndjét maga után húzva, és amint átlépi a küszöböt, isteni illatok csapják meg, mire felszalad a szemöldöke. Ez igazán nem jellemző. Ha ő nem főz, a többiek általában megelégednek az instant rámennel vagy a rendelt pizzával is.
Gyorsan ledobja a kabátját, lerúgja magáról a cipőt, és a poggyászát maga mögött hagyva beljebb merészkedik a jól ismert házban a konyhával összekötött étkező felé.
- Hope? - kérdi, ahogyan bedugja a fejét az ajtón, és amint meglátja a fiút, széles mosoly kúszik az arcára. Igaz, alig pár napja, hogy látta, de rettenetesen hiányzott neki, és a tudat, hogy ott van egy karnyújtásnyira tőle, felbecsülhetetlen.
- Hope! - szólítja meg vegyes érzelmekkel, melybe vegyül öröm, megkönnyebbülés és még valami más is, amit nem tud hová tenni. Anélkül, hogy átgondolná, odarobog hozzá, és ha addig a fiatalabb nem emelkedett volna fel ültéből, akkor felhúzza, hogy szorosan átölelhesse, de közben ügyel rá, hogy a másik testsúlyának egy része is ránehezedjen és a gyógyuló bordasérüléseinek se okozzon fájdalmat.
Jó újra otthon lenni.
♪ tag: hopie <3
♫ szeretettel kisütve :3


revolution.
“I LOVE YOU WITHOUT KNOWING HOW, OR WHEN, OR FROM WHERE. I LOVE YOU STRAIGHTFORWARDLY, WITHOUT COMPLEXITIES OR PRIDE; SO I LOVE YOU BECAUSE I KNOW NO OTHER WAY OF LOVING.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hope Y. Yeo
media
media
avatar

♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : Idol (RVT)
♠ Előtörténet : Tollvonások...
♠ Hozzászólások : 51

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Szomb. Dec. 31 2016, 18:36

Számtalan gondolat átfutott az agyamon, és vegyes érzéseim is voltak egy dologgal kapcsolatban. Taeyang-hyung meghívott magukhoz, de vajon ezekután jó ötlet lesz elmennem vele a szüleihez? Hiszen elrángattam otthonról, mikor neki is szüksége lett volna rájuk, hogy feltöltődhessen… Ehelyett kisírtam, hogy jöjjön vissza hozzám, mert önző módon csak magamnak akartam. Fura… vagy nem? Akarva-akaratlanul is azon kattog az agyam, hogy mit fognak majd szólni hozzá a szülei? Jobban mondva az édesapja, mert tőle így látatlanban is tartok egy kicsit. Az édesanyja biztosan egy kedves teremtés, elvégre nem csinált volna nekem külön rizssütit. Ujjaimmal csak doboltam az éjjeliszekrényen, de ez abban a pillanatban abba is maradt, mikor jelzett a telefonom. Meglestem, hogy ki írt, és megkönnyebbülve láttam, hogy a leader már indult is vissza.
Elég messze lakik, de ameddig úton van, én is kihasználtam az időt. A takarítás után nekiláttam a főzésnek, amit egy rögtönzött recept ihletett. Nagyon reméltem, hogy semmit nem rontottam el, és legalább ehető lesz. A legrosszabb esetben Taeyang-hyung főz valami ehetőt, ez meg landol a kukában. A főzés közben és után is folyamatosan az órát néztem, és számoltam a perceket. Nagyjából tudom, hogy mennyi idő, mire ideér, és minden egyes többlet perc után emelkedett a pulzusom. Aggódtam, már-már nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam és megkérdezzem mégis merre jár már. Ám nyugtattam magam, hogy minden a legnagyobb rendben van, és mindjárt betoppan. Egy óra késéssel körülbelül már kattant is a zár. Szívemről hatalmas kő esett le, mikor meghallottam Taeyang-hyung hangját. Arcomra széles mosoly került, és már tápászkodtam is fel a székről, hogy meginduljak köszönteni. Ezzel viszont elkéstem, mert mire az ajtó felé fordultam, ő már előttem volt, és húzott magához.
– Hyung! –Csukott szemekkel bújtam a karjai közé, és szívtam be mélyen az illatát. Hiába érzem a szobában, a párnáján, a takaróján, valahogy sokkal megnyugtatóbb, ha ő róla érzem a finom illatot. Megnyugvás közepette pihentettem kezeimet a hátán, szívem dobbant egyet, majd megint… kihagyott egy ütemet; dobbant kettőt; kihagyott egy ütemet és folyamatosan gyorsult és gyorsult, hogy szinte kiszakadt a mellkasomból. Leírhatatlan érzés volt újra ölelni Őt. – Már azt hittem bajod esett, és hívni akartalak, hogy hol a fenében vagy. Ülj le, remélem éhes vagy, mert készültem egy kis meglepetéssel. –Nehezen szakadtam el tőle, de muszáj volt megtennem, hiszen tálalnom kellett. Ha Hyung leült, akkor a pulthoz sétáltam és nekiláttam az étel további készítésének. A két cipó aljába tettem egy-egy egészben maradt sonkaszeletet, egy szedőkanál segítségével meg a kis gombás-sonkás finomságból pakoltam bele. Még ezek előtt beizzítottam a sütőt is, szóval az is jó meleg, így nem maradt más hátra, mint a sajt rászórása az étel tetejére, és betenni a sütőben. A kis ügyeskedésem után visszaültem Hyung mellé. – Ameddig készül, mesélj: hogy reagáltak a szüleid, amiért elrángattalak tőlük? –Muszáj tudnom, mert így legalább felkészülhetek mindenre, amikor meglátogatom Taeyang-hyung szüleit.


It always hurts more to have and lose than to not have in the first place.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jung Tae Yang
media
media
avatar

♠ Titulus : burning moon
♠ Előtörténet : a tragedy
♠ Hozzászólások : 34

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Pént. Jan. 06 2017, 22:01

I can write the saddest lines tonight

Az otthon relatív fogalom. Taeyang hamar megtanulta, hogy az otthont nem maga a hely, hanem az emberek teszik.
Amikor tizenéves fejjel nekivágott a nagyvilágnak, és kiverekedte magát abból a lepukkant halászfaluból, ahol nevelkedett, Szöul minden színes csodájára tátott szájjal bámult, de nem érezte otthon magát. A kezdeti nehézségek és idegenkedés, a dialektusa miatti kiközösítés hamar borús felhőkkel vonta be az addig makulátlan kék eget. Aztán a Nap kisütött, ahogyan sorban megjelentek az életében a fiúk, de a szívébe költöző reményt a későbbi színpadi nevéhez hűen Younghim hozta. Akkor gyerek volt még, most is szinte még az, és mégis képes volt Taeyang számára otthonná varázsolni egy elsötétült helyet. Az idősebb fiú szereti azt hinni, hogy ő is segített annyit a másikon, mint amennyit a fiatalabb tett érte olyan figyelmes apróságokkal, mint hogy nem nézett rá furán csak azért, mert erős déli akcentussal beszélt. Talán maga sincs tisztában vele, hogy mennyit jelentett neki, és nem csak emiatt. Az együtt töltött évek csak hozzátettek ehhez, és mára Taeyang két otthont érez a magáénak: a szülői házat messze lent délen és azt a szűkös kis dormot Szöul szívében.
Ezért Taeyang úgy érzi, hogy otthonról hazaérkezett, amint belép a bejárati ajtón, és a helyiségben minden egyszerre szívmelengetően és szívfájdítóan ismerős. Amikor elment, a múlt emlékei folyamatosan kísértették, de most, hogy visszatért, már csak örül, hogy itthon lehet. Mert ez azt jelenti, hogy megint láthatja Hopie-t. Vicces, nem? Hogy míg nem ismersz valakit, könnyedén éled a napjaidat nélküle, de aztán túlságosan hozzászoksz a jelenlétéhez, és már aludni sem tudsz miatta? Pár külön töltött nap pedig éveknek érződik! Bámulatos mennyire szubjektív az időérzékelés. Az idősebb fiú talán ezért is nem tudja megmondani, hogy túl sokáig vagy túl kevés ideig ölelik egymást a fiatalabbal, mert akkor csak arra gondol, hogy de jó újra látni!
- Sajnálom, hogy nem szóltam, de azt hittem, rövidebb lesz a dugó a bekötő sztrádán – szabadkozik a leader elhúzva a száját, és inkább nem említi, hogy egy felborult autót és mentők tömkelegét látta útközben. Az csak oktalanul felzaklatná Hope-ot, ezért inkább meghagyja abban a kimondatlan hitében, hogy csak útburkolás miatt a fél sávos közlekedés lassult le. Elvégre is miért gondolna bárki is rögtön a legrosszabbra?
- Nocsak, ennyire komolyan vetted, amit a konyhatündérségről mondtam? Szerencséd, mert farkaséhes vagyok és ennek isteni az illata! – jegyzi meg széles vigyorral az arcán, miután kiengedi a karjai közül a fiút, és az a konyhapulthoz lép, hogy az ebéden dolgozzon. A sült szalonna jellegzetes aromája még száll a levegőben, de már a cipó és mártás láttán is összefut az idősebb szájában a nyál. Mindig is jóevő volt, szinte mindent megeszik, de ha nem így lenne, akkor is biztosra venné, hogy amit Hope főz neki, az csak jó lehet.
Mialatt a fiú az utolsó műveleteket végzi, Taeyang le sem veszi róla a szemét. Készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban ugorjon, ha a másik összecsuklana vagy bármi baja lenne, hiszen igazán nem kellett volna miatta megerőltetnie magát. Ám aggódása ellenére nem szól egy szót sem, mert melegséggel tölti el a lelkét, hogy a fiú meg akarta lepni, és tényleg sikerült is neki, hiszen nem éppen konyhában való jártasságáról híres. Taeyangnak legalábbis csak nagyritkán sikerült becsalogatnia maga mellé a konyhába. Ezidáig legalábbis.
- Apa nem mondott semmit, de ő már csak ilyen. Ha ott leszel nálunk, és elhív magával halászni, mondj igen, és onnantól kezdve a legjobb barátjának fog tekinteni – meséli Hope kérdésére, és halk nevetés szakad ki belőle, ahogyan a magának való édesapjáról beszél. A férfi nem a szavak embere, de nagy szíve van, nem véletlen szereti annyira a csupaszív édesanyja is. Bár ő mindenkit szeret. – Anya meg azt mondta, hogy itt nagyobb szükség van rám, és mindentudóan megpaskolta a vállamat. Ó… mielőtt elfelejtem: a rizssüti! Egy pillanat.
Taeyang mesterien vált témát, mielőtt túlságosan maga alá temetné annak emléke, hogy az anyai ölelésben kiszakadtak belőle a rég bent tartott könnyek. Nem akar sírni, főleg nem most, hogy végre otthon van, és Hope még főzött is rá! Ez örömre ad okot, nem könnyekre! Ezért ígéretéhez híven félpercen belül megfordul az előszobában hagyott bőröndje és a kis étkező között, hogy a maknae elé rakhassa a gondosan becsomagolt desszertet, majd egy jókedvű, felszabadult mosollyal visszaül mellé.
- Szerintem rejtsd el a szobánkban, mielőtt Taejong megjön és lecsap rá.
♪ tag: hopie <3
♫ boldog új évet utólag is! ^^


revolution.
“I LOVE YOU WITHOUT KNOWING HOW, OR WHEN, OR FROM WHERE. I LOVE YOU STRAIGHTFORWARDLY, WITHOUT COMPLEXITIES OR PRIDE; SO I LOVE YOU BECAUSE I KNOW NO OTHER WAY OF LOVING.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hope Y. Yeo
media
media
avatar

♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : Idol (RVT)
♠ Előtörténet : Tollvonások...
♠ Hozzászólások : 51

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Hétf. Jan. 16 2017, 12:52

Nehéz a felejtés. Nehéz az újrakezdés. Talán segítene az is, ha új helyre költöznénk, és nem ebben a dormban lennénk. A kihalt folyosó, lezárt szobák, és érintetlen helyek csak nehezebbé teszik az ember számára, hogy tovább lépjen. Mégis, ha erre kerülne a sor, ragaszkodnék ahhoz, hogy itt maradjunk. Talán nem kéne, de a megannyi emlék –amik között van jó, és rossz; édes és keserű is– visszatart, és jobb ez így. A többiek, akiket elragadott tőlünk a sors, sokkal közelebb vannak a szívemhez, mintha nem lennék a dormban. Az új hely idegen lenne… A mostanit is félig annak éreztem, mikor egyedül maradtam. Ám a sok rosszban vannak jó dolgok is. Mint például az a személy, aki nem is olyan rég toppant be az ajtón. Az illető, akinek mellkasán pihentettem a fejem, aki úgy ölelt magához, mint még soha. Az időérzékem ilyen pillanatokban totálisan elveszett, és ha megtehetném, nem szakadnék el soha többet Hyung karjai közül.
– Az a lényeg, hogy épségben ideértél. Utálom a dugókat, és nem te tehetsz arról, hogy belekeveredtél. Meg nem is baj, hogy vezetés közben nem telefonozól. Akkor sokkal mérgesebb lennék. Örülök, hogy itthon vagy Hyung. –Mert ugyebár, ha az ember nem az útra figyel, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy balesetet szenved. Azt meg már tényleg nem bírnám megemészteni, ha Őt is elveszíteném. Valószínűleg az RVT végét jelentené, ha a Leader is meghal, hiszen én képtelen lennék nélküle színpadra állni, bár a többieket nem tudom. Ebbe inkább nem akarok belegondolni, mert csak jobban fájdítanám a szívemet.
– Tudod… annyi jót kaptam már tőled, hogy úgy gondoltam, ideje törlesztenem, és ezzel a kis szívességgel kezdem. Még teát és kávét is főztem, meg őszinte leszek: a recept nagyon is rögtönzött, szóval, ha nem ízlik, akkor őszintén mond meg és többet nem fogok ilyet készíteni. –Annak meg az lenne a vége, hogy neki kellene főzni valamit, úgy meg nem lenne igazságos az egész meglepetés hadműveletem. Vagy rendelnénk, ami szintén nem lenne ugyanaz, esetleg elmennénk valahova enni. A kockázat viszont nagy lenne, hiszen bárki megláthatna minket, ráadásul Taeyang-hyung már így is levezetett szinte fél napot, nem szeretném még ezzel is terhelni. Így aztán imádkoztam, hogy az íze is legalább olyan jó legyen, mint az illata. A két említett italt letettem az asztalra, miután a finomságokat a sütőbe tettem. Egyikből sem töltöttem, habár jól tudom, hogy Hyung hogyan fogyassza őket, azt viszont nem tudtam, hogy melyiket szeretne most inni. Így ráhagytam a választás jogát, és addig is feltettem neki azt a kérdést, aminek a válaszától kicsit tartottam.
– Jó, de soha nem halásztam még. Hagyjam azt is, hogy megtanítson, vagy megtanítasz te, hogy ne égjek le előtte? –Betondzsungel lakóként soha nem kellett ilyesmivel foglalkoznom, meg ha őszinte akarok lenni, soha nem is lett volna rá alkalmam. A cseperedésem nem tette lehetővé, aztán meg jöttek a gyakornoki évek, majd a debütálás és a baleset… most meg már a jelennél tartunk, úgyhogy ne ítéljen el senki azért, amiért nem tudok halászni. S valahogy jobban értékelném, ha nem az apjától kellene megtanulnom, mert tartok tőle, akármennyire is megnyugtatnak Taeyang-hyung szavai.
– Igazán jószívű az anyukád. –Nem sok szülő engedné el a fiát a történtek után, de Hyung anyukája mégis megtette. Ráadásul küldött nekem rizssütit is, amiért a leader máris kiment. Addig én is kivettem az ételt a sütőből, és a cipő tetejét félbevágva szúrtam bele az ételbe. Az illata tényleg isteni, már csak az ízére vagyok kíváncsi. Még terítettem, mikor visszaért a konyhába, mert hát seperc alatt átszelte a távolságot. A megjegyzésére viszont muszáj volt eleresztenem egy vigyort, de nem most fogom felvinni a szobánkba.
– Felviszem majd, csak előbb együnk. A jutalmat viszont te zsebeled be anyukád helyett. –Abban a pillanatban tettem le az utolsó evőeszközt is az asztalra, és léptem oda hozzá, hogy megölelhessem, és egy apró puszit nyomhassak az arcára. Természetesen az édesanyja is meg fogja majd kapni, de most ő van itt, neki jár ki a jutalom. Meg azért is, amiért elhozta nekem. – Evés után mit szólnál, ha felmennénk a szobánkba, és dolgoznánk egy új számon? –Talán furcsa kérdés tőlem, de lassan muszáj lesz nekikezdeni, mert idő kérdése, és újra a színpadon lehetünk. Igaz… a menedzserváltás miatt megint csúszhat a dolog, de ez még a jövő titka. Ismét nehezen engedtem el, és ültem le a székre, hogy aztán mosolyogva nézhessek rá. – Jó étvágyat.


It always hurts more to have and lose than to not have in the first place.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jung Tae Yang
media
media
avatar

♠ Titulus : burning moon
♠ Előtörténet : a tragedy
♠ Hozzászólások : 34

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Hétf. Jan. 23 2017, 22:03

I can write the saddest lines tonight

Taeyang magabiztos sofőr. Annak ellenére, hogy mindösszesen három-négy év tapasztalat áll mögötte, sosem félt, amikor ő vagy más vezetett. Egészen a balesetig. Ott abban a pillanatban az egész élete megváltozott. Most ha az autópályákra gondol, görcsös szorítást érez a nyaka körül, és sznte rosszul van, ha másnál van a kormány. Nem mintha a sofőrjük hibájának gondolta volna a balesetet, hiszen az az volt: csak egy baleset, senki sem tehetett róla. Azonban azóta ha mennie kellett valahova szívesebben ült volán mögé , minthogy kiadja az irányítást a kezéből. Nyugodtabb, ha tudja, hogy rajta múlik az, hogy épségben a céljához ér-e vagy sem. Az más kérdés, hogy ugyanezt érezné-e, ha a többieket kellene vinnie.
- Én is így gondoltam – bólint a leader, amikor szóba kerül a telefonozás vezetés közben. Esze ágában sincs még ilyesmivel veszélyeztetni bárki életét. A komor témát a hátuk mögött hagyva a fiú arcára halvány mosoly varázsolódik, és még az elképzeltnél is jobb érzés Hope köszöntő szavait hallani. – S örülök, hogy itthon vagyok.
Igen, itthon. Bűntudat nélkül is kimondhatja, és a honvágya is csökken. Tényleg jó érzés itt lenni, még ha a falak kísértetektől színesek is.
- De hisz az mind csak egy jó hyung dolga. Nem tartozol cserébe semmivel – csóválja meg a fejét a fiú, de a mosolya meghatott, és maga sem érti miért pang úgy a mellkasa, mintha hazudna. Hát nem az ő feladata idősebbként és ne felejtsük el leaderként, hogy gondoskodjon a többiekről? Hogy hagyja, hogy a másik a vállán sírja ki magát, mellette legyen, amikor a kezeléseire megy és meggyőzze, hogy mennyire csodálatos emberi lény? Az is, hogy trainee-koruk óta főz mindükre, betakargatja, ha didereg éjszaka vagy megfogja a kezét, ha látja rajta, hogy ez kell neki. Ez normális, nem? Minden bandának meg van a maga „anya-karaktere”, az ezzel jár, nem? De vajon ugyanígy viselkedne akkor is, ha Taejongról vagy Yejunról lenne szó?
Hopie tovább sürgölődik, a sütőbe teszi a kész művet, aminek egyre zamatosabb az illata, addig ő tölt magának egy csészével a kikészített kedvenc japán zöld teájából, mert nem akarja, hogy a kávé kesernyés íze bármennyit is rontson a készülő fogás ízén, mert aminek ilyen jó az illata, az lehetetlen, hogy rossz legyen.
- Hát ahogy gondolod – vigyorodik el a gondolatra, hogy a fiatalabb belement a halászós ötletébe. Igazából még sosem jutott eszébe, hogy elmehetnének együtt egy kicsit nyugiban halászni vagy horgászni. A sűrű trainee és idolévek alatt ez valahogy meg sem fordult a fejében, és abszurdnak is tűnt egy szöulinak ilyesmit mondani. Pedig Taeyang számára otthon a tenger is, annyi időt töltött régebben a parton, hogy a tenyere is durva lett a sok fizikai munkától. Van még aminek ma is a nyomát viseli. – Ha van kedved, leugorhatunk egyik nap ide a közeli tengerpartra. Bár már én is eléggé beporosodtam, úgyhogy nem biztos, hogy sokat tudok tanítani. De ha már az eszközök nevét és néhány technikát megtanulsz, máris előrébb vagy.
Fura? Nem fura? Taeyang maga sem tudja, hova tegye ezt az érzést, hogy a többi fiút kihagyva kettesben tervezgetnek újabb programot a legfiatalabbal: előbb a családlátogatás, most meg ez. De ez is normális, nem? Elvégre is egyszerre a legjobb barátja meg olyan kicsit mintha az öccse lenne… vagy valami olyasmi.
- Igen, az – bólint mosolyogva az édesanyja említésére, mert tényleg semmi rosszat nem tudna mondani a nőről, aki szülte és felnevelte. Ám az említésére eszébe jut a rizssüti és mire visszaér, már a terül-terülj asztalkán van a mennyei lakoma. Reagálni sincs ideje, a következő dolog, ami feltűnik neki, hogy Hope egy puszit nyom az arcára, és hirtelen azt se tudja, mit kezdjen magával. Persze nem először történt már ilyen, tévéshowkban imádnak ilyeneket csináltatni velük, de itt nincs semmi külső kényszer, csak… csak ők ketten. Taeyang nem tudja, mit gondoljon erről, de nem panaszkodik 1) mert Hope mindig is közvetlen volt 2) jólesett.
- Remek ötlet! Úgyis van pár kezdeményem – lelkesedik a fiú a dalírás felvetésére, és kifejezetten örül, amiért a másik hozta azt fel, mert ő soha nem erőltette volna, nehogy úgy érezze, hogy siettetni akarja. Már legszívesebben menne is, de a gyomra korgása emlékezteti rá, hogy bizony enni kéne, úgyhogy ő is leül, jó étvágyat kíván asztaltársaságának, majd egy ételkritikus lassúságával nekiesik a főételnek. A szósz csak úgy olvad a szájában, míg a bekapott cipódarabok roppannak, és az ízlelőszerve táncot jár örömében. Hümmögve nyeli le az ételt.
- Nocsak, egy sztárszakács veszett el benned? Ez nagyon jó! Ügyes vagy, Hopie! – mosolyodik rá büszkén és hálásan, mert neki köszönhetően isteni ebédben lehet része valami rendelt katyvasz helyett. De persze a konyhai tapasztalata csak nem hagyja nyugodni: - Esetleg legközelebb egy kicsit több sót is rakhatnál benne, látszik, hogy nem vagy szerelmes. De egyébként isteni.
A nevetése kissé kínos, ahogyan felhozza a mondást, miszerint akkor sós egy étel, ha szerelmes a szakács, de most épp az ellenkezője a helyzet. Maga sem tudja, miért, de ez megkönnyebbültséggel tölti el, és jólesően eszik tovább.
♪ tag: hopie <3
♫ szeretettel kisütve :3


revolution.
“I LOVE YOU WITHOUT KNOWING HOW, OR WHEN, OR FROM WHERE. I LOVE YOU STRAIGHTFORWARDLY, WITHOUT COMPLEXITIES OR PRIDE; SO I LOVE YOU BECAUSE I KNOW NO OTHER WAY OF LOVING.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hope Y. Yeo
media
media
avatar

♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : Idol (RVT)
♠ Előtörténet : Tollvonások...
♠ Hozzászólások : 51

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Csüt. Feb. 02 2017, 10:27

Itthon… vagy otthon…? A kezdetben idegennek és szokatlannak tűnő hely, mostanra a második otthonom lett. Furcsa volt megosztanom mással a szobámat, de ha ma már bánnám, ha az illető nem lenne velem. Ő, akit egy pillanatig elfelejtettem elereszteni, miután örömömben felpattantam a helyemről, és hozzábújva üdvözöltem. Ő, akit talán egy kicsivel jobban féltek, mint a többieket, de persze mindegyik társamat ugyanúgy félteném, ha egy hosszú útról érnének haza. Csak most Taeyang-hyung volt, aki messziről érkezett vissza a dormba, ezért szerintem érthető az, hogy a féltésem kicsit magasabb hangsúlyt kapott irányába véve. Még úgy nem is lett volna igazán gond, ha mondjuk tömegközlekedéssel érkezik, és nem vezet, de mivel az utóbbi eset történt meg, ráadásul dugóba is keveredett, a szívem elég hevesen kalapált, mikor nem érkezett meg időben. Sok minden megfordult a fejemben, mégis bíztam abban, hogy nem lesz gond és a telefont se vettem a kezeim közé, hogy azon keresztül zaklassam. Még jó is, mert mind a ketten arra jutottunk, hogy nem szabad a volán mögött a technikai eszközzel foglalkozni, még egy pillanat erejéig sem.
– Néha viszont a jó hyung is megérdemel egy kis meglepetést és törődést. –Akármit is mond, szerintem ez a helyénvaló dolog. Sok mindent köszönhetek neki, és ez az ebéd a legkevesebb dolog, amit tehetek érte. Ha belegondolok, hogy ő hányszor főzött ránk, vagy hányszor hallgatta végig a nyavalygásomat, nyugtatott meg az éjszaka kellős közepén, mikor rémálmom volt… tényleg egy ebéd a legkevesebb az egész meghálálásáért. Csak ő tudja pontosan, hogy mennyit is szenvedtem, hiszem ő mondta el nekem az egész tragédia legszörnyűbb hírét; ő volt az, aki végig mellettem volt –ha a családomat nem számoljuk, akkor tényleg, hiszen a többi tag nem velem van egy szobában, ők ebből a szempontból kevesebbet szenvedtek miattam… azt hiszem– és fogta a kezemet, hogy megemésszem az egészet. Talán ezért is természetes számomra az, hogy több időt töltök el Taeyang-hyung társaságában, mint a többiekében, pedig a banda másik felét is ugyanúgy kedvelem, mint a leadert. Jó, talán mégsem, mert valami kis érzelemkavalkád mindig szórakozik velem, és a szobatárs társaságában érzem, hogy a szívem is sokkal jobban szokott kalapálni. Mint most is, csak igyekeztem kevésbé kimutatni ennek a jelét, mert féltem, hogyha rákérdez, nem tudtam volna megmagyarázni. Idegességem azonban nyomban elszállt, mikor a felvetésemre számomra pozitívan felelt. – Benne vagyok. A következő vizsgálat két nap múlva lesz, esetleg utána le is ugorhatnánk. Mondjuk kicsit hideg van hozzá, de nem érdekel. A fő, hogy veled lehetek. –Kicsit vörösebb is lett az arcszínem a végére, mert későn realizáltam, hogy mit is mondtam. Nem is az érdekelt, hogy majd halászni tanulok, hanem az, hogy a leader lesz a tanárom. Fura, nem? Ezért is örültem annak, hogy nem bízta az apjára a tanításomat, és azt hiszem ez a fő ok arra, hogy féltem. Vagyis ezt értsétek úgy, hogy attól tartottam, így kevesebb időt lehetek Taeyang-hyung mellett, és nem lehettem volna vele olyan közvetlen, mint most. A puszi, amit édesanyja helyett zsebelt be, mutatja azt is, hogy mennyire kedvelem őt. Egy kicsit megijedtem, hogy valami rosszat tettem, mert a meglepettség jeleit láttam a szobatársamon. Ismer már jól, bár a kamerák miatt többször szórakoztunk már így, most semmi nem késztetett arra, –a szeretetem és a hálámon kívül– arcon csókoljam. Aztán lehuppantam a helyemre, és jó étvágyat kívánva kezdtem neki a fogásomnak. Vagyis először csak azt figyeltem, hogy Hyung nekikezdett, és kicsit félve néztem, hogyan is fog neki ízleni. Amint láttam rajta, hogy jóízűen falatozik, megkönnyebbültem kezdtem neki én is a fogásnak. Először a cipódarabkák közül vettem egyet a számba, és a roppanossága máris magával ragadott. A kis mártás-szósz féle finomságot csak utána kóstoltam meg, és azt is ugyanolyan mámorral fogyasztottam el, mint a „tányért”, amiben tálaltam.
– A kezdemények mindig jók, csak akkor fejezzünk be egyet-kettőt. –Időközben kiment a fejemből a zenélés, annyival magával ragadtak az ízek, de most gyorsan reagáltam a szavaira, mielőtt meghallgattam volna a kritikát. Mosolyogva bólogattam a javaslatára, és kuncogtam is egy kicsit. Valóban nem vagyok szerelmes, vagy csak nem annyira, hogy sós legyen az étel. – Azért nem mondanám, hogy egy sztárszakács veszett el bennem. Ő inkább itt ül velem szemben, és én csupán ellestem néhány dolgot, amikor a konyhába tevékenykedett. A szerelem pedig messze elkerül engem, meg az idolok világában ez egy kicsit nehézkes is lenne, nem? –Apró, őszinte és nyílt bók, amit egyáltalán nem realizáltam, mikor kimondtam a szavakat. Ám nem hazudtam, mert mindig is így volt. Mikor Taeyang a konyhában volt, legtöbbször elkerültem a helyiséget, mint a többi RVT tag is. Csak nehezen tudott rávenni arra, hogy becsaljon, de olyankor mindig árgus szemekkel figyeltem a mozdulatait, és lestem el a technikákat. Az meg, hogy nem vagyok szerelmes, és hogy ez, úgymond a mi világunkban nehéz, szintén igaz. Vagyis én legalábbis így érzem, na meg persze nem is nagyon mozdultam ki az elmúlt hónapokban, így aztán pláne nulla a szerelmi életem. Tökéletesen jó így nekem, meg még fiatal is vagyok én az ilyesmihez, és nekem amúgy is a srácok most az elsők. Nem hagynám őket cserben… nem, most hogy lassan felépülök, tuti nem. S valami azt súgja legbelül, hogyha randizni kezdenék valakivel… Taeyang-hyung mérges lenne rám, és én őt nem szeretném senki miatt elhanyagolni.


It always hurts more to have and lose than to not have in the first place.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jung Tae Yang
media
media
avatar

♠ Titulus : burning moon
♠ Előtörténet : a tragedy
♠ Hozzászólások : 34

TémanyitásTéma: Re: Leader & Maknae ~ RVT dorm   Pént. Feb. 10 2017, 16:12

I can write the saddest lines tonight

Amikor éveken keresztül minden napodat ugyanazokkal az emberekkel töltöd, bármennyire is tagadod, egy kicsit a családod lesznek, nem? Közel engeded őket a szívedhez és az ő sorsukat is a sajátodon viseled. A dorm pedig ahol a napjaid nagy részét töltöd, ha éppen nem próbatermek és stúdiók bezártságában, az otthon melegével ölel körbe. Legalábbis jobb esetben. Taeyang is tisztában van vele, hogy az ipar nagyon brutális tud lenni, és mivel idegeneket csupán a külsejük, a megfelelő concept vagy a tehetségük alapján raknak össze, néha egészen botrányos különbségeik miatt egyszerűen nem jönnek ki a tagok. Az RVT szerencsésnek mondhatta magát, mert bár a tagok közt voltak jobb és kevésbé jó barátok, de mind támogatták egymás karrierjét, és tudták, hogy csak együtt érhetik el az álmaikat. Ám az elmúlt hetekben, hónapokban ez az „együtt” egészen más színezetet vett fel így, hogy csak négyen maradtak. A többiek hiánya pangó ürességgel nehezedik a leader mellkasára, amitől néha lélegezni sem tud.
Kivéve amikor Hope közelében van. A fiatal fiú bár megtört és érzékeny a témára, olyan kisugárzás birtokában van, ami erőt ad Taeyangnak ahhoz, hogy folytassa a megkezdett útján. Az, hogy látja mosolyogni, járni és zenélni, mindennél nagyobb löketet ad neki, hogy elhiggye, igenis érdemes a veszteségek után élni. Még ha olyanokról van is szó, mint az övék. Ám Hope szokásos természete ide vagy oda, arra a puszira igazán nem számított, és maga sem érti, miért viselkedik ilyen gyermeteg módon. Elvégre is nem olyan, mintha a srác szájon csókolta volna! Csak hát na… Gyorsan megrázza a fejét, és elmosolyodik, nehogy a maknae azt higgye, valami rosszat tett, hiszen igazából nem is tett semmit, csak az idősebb agya nem tud lekattanni az értetlenkedésről.
- Ha te mondod – felel végül széles mosollyal, és jókedvűen helyezkedik el az asztalnál, hogy kivárja a meglepetés többi részét, vagyis magát az ebédet. Közben azonban a halászásra terelődik a szó, ami rengeteg gyermekkori emléket idéz fel Taeyangban, hiszen utoljára akkor járt rendszeresen a tengerhez. Már biztosan berozsdásodott, és szégyent hozna az apjára, de annyira azért még emlékezett, hogy az alapokat megtanítsa a fiatalabb fiúnak. S az biztos, hogy ő türelmesebb tanár is, mint az apja, aki világéletében csak a tengert ismerte, és elképzelhetetlennek tartja, hogy létezzenek olyanok, akik sokáig messze bírnak élni ettől a természeti csodától. Meglepődne, ha tudná, hány szöuli még csak nem is vágyik a vízhez.
- Nekem megfelel, ha úgy érzed, már elég jóval vagy egy ilyen fizikai erőpróbához. De csak akkor – erősködik, hiszen nem hajlandó semmilyen kockázatot sem vállalni, hogyha a másik egészségéről van szó. Nem akarja még csak a lehetőségét sem erősíteni annak, hogy lassabban gyógyuljon. Vagy bármi hasonló. - A hideg miatt pedig fölösleges aggódni, majd beülünk egy jó kis leveses helyre utána, hogy felmelegedjünk.
Taeyang inkább magának bólint magyarázat közben, mint bárki másnak, de nem kerüli el a figyelmét, ahogyan az imént Hope fogalmazott: a lényeg hogy vele legyen. Furcsa, nem? Háromszázhatvanöt napból nagyjából háromszázhatvanat együtt töltenek és ahelyett hogy már elegük lenne egymásból mégis inkább szívesen vannak egymás társaságában. Sőt, erre példa a mostani is: alig volt otthon Taeyang néhány napot, de máris vissza kellett jönnie, mert mint egy erős mágnes valami – valaki – visszahúzta ide.
- Az jó lenne – biccent a srác, hiszen alig várja már, hogy megint együtt zenéljenek, arra úgyis olyan régen volt már példa. A baleset óta mindenki kicsit magába zárkózott vagy éppen a zene volt az utolsó, ami érdekelte ilyen állapotok közt. Bár Taeyang vérében benne van a zenélhetnék, hiába írta ki magából a sok fájdalmat, a sebek újra és újra felszakadtak. Jó lenne most már valami reménytelibbet írni. Talán Hope-pal együtt menni fog, és nem csak a művészneve miatt.
Közben a fiú nekiáll fogásnak, aminek mint kiderül, nem csak az illata isteni, hanem az íze is. A megfelelően harmonizáló fűszerezést ízlelve, csak jólesően tud hümmögni, és természetesen a szóbeli dicséret sem maradhatott el, hiszen a fiatalabb fiú tényleg kitett magáért. Remek munkát végzett.
- Azért ne vigyük túlzásba – neveti el magát Taeyang szégyenlősen, ahogyan a másik finoman utalt arra, hogy bizony inkább ő lenne a sztárszakács. Ó, dehogyis! Viszont kétségkívül jólesett neki a bók, és erről a széles mosolya is árulkodik. Ám a szerelmes téma talán már nem olyan okos tőle, mégsem bírja magában tartani a véleményét: - Vagy talán csak a negatív hozzáállásod miatt kerül el. Nem véletlen van annyi botrány meg azok a pletykák az élő show-k díszleteiben. Mi is emberek vagyunk, nem várhatják el tőlünk, hogy ne érezzünk. Nehézkes, igen, de nem lehetetlen.
A srácnak fogalma sincs, miért is mondja ezt pontosan. Nem mintha ő szerelmes lenne vagy az idol-évek alatt bármivel is próbálkozott volna. A testi frusztráltság levezetésére hosszú ideje már csak saját magára számíthat. Utoljára a gyakornok évek alatt hagyta, hogy egy pillanatig abba a tévhitbe rángassa magát, hogy szerelmes, de a pillanat nyomtalanul elszállt, akár a füst az éjszakában.
♪ tag: hopie <3
♫ szeretettel kisütve :3


revolution.
“I LOVE YOU WITHOUT KNOWING HOW, OR WHEN, OR FROM WHERE. I LOVE YOU STRAIGHTFORWARDLY, WITHOUT COMPLEXITIES OR PRIDE; SO I LOVE YOU BECAUSE I KNOW NO OTHER WAY OF LOVING.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Leader & Maknae ~ RVT dorm
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: SZÖUL VÁROSA :: Lakások-
Ugrás: