Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Dom & Ahra ~ second meet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Yoo Ah Ra
uni
uni
avatar

♠ Titulus : dad's little daughter.
♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : tanárképző
♠ Előtörténet : that's it
♠ Hozzászólások : 4

TémanyitásTéma: Dom & Ahra ~ second meet   Szer. Feb. 15 2017, 21:24

anything that is beautiful, people want to break and you are beautiful, i'm afraid

Pár hete történt a találkozás azzal a különös fiúval, aki visszahozta nekem Ice-t, és valahogy még mindig nem ment ki a fejemből, és ez nem csak az arcvonásai miatt volt. Történt valami közöttünk határozottan, holott meg sem érintettük egymást, csak szemkontaktus alakult ki közöttünk. Tudom, hogy nem vagyok csúnya, és ő sem az – csak éppen úgy néz ki, mint egy modell, összevetve az arcát, a magasságát és a testalkatát – de ez holmi kevés ok ahhoz, hogy megmagyarázzam vele a tapasztalataimat. Ez nem olyan volt, erősen állíthatom, hiszen napi szinte találkozom nem csúnya emberekkel a másik nemből, amik egyáltalán nincsenek hatással rám. Valami azt súgta nekem, hogy nem akkor láttuk egymást utoljára, hiszen annyira… Annyira undorítóan csöpögős doramás volt az egész helyzet. Néztük egymást, mintha ismernénk a másikat, úgy pásztázta a tekintete az arcomat, mintha nem akarna elfelejteni, és én is ugyanezt tettem. Alapvetően a realizmus híve vagyok, ezért nem gondolnám, hogy az efajta csöpögős romantika létezik, de az a helyzet mégis annyira más volt. Mindennap úgy keltem fel, hogy talán ma megint találkozni fogok vele, ezért akaratlanul is, de egy picit többször frissítettem fel a sminkemet, és a hajamat sem rendeztem a megszokott kontyba, hanem leengedtem. Két teljes hétig hagytam, hogy az arcomba lógjon és idegesítsen, hátha újra fogom látni a dolog. Két hétig próbáltam egy picit csinosabban öltözködni és vettem egy olyan kabátot is, ami egy kicsit karcsúbbnak mutat, hiszen a kutyasétáltatós öltözékem minden volt, csak csinos nem. Arra jó a sima a farmer, a pufi mellény és a kapucnis pulcsi is. Ehhez képest kifejezetten szép ruhákat hodtam a napokban, amit maximum akkor veszek fel, ha a szaktársaimmal partizni megyek, ami mostanában egész ritkán esik meg, ugyanis a kistanár lettem egy általános iskolában, és kreatív feladatokat kell megoldatnom a diákokkal. Pont ezért kevesebbet járok órákra, viszont ma pont olyan napom van, amikor bent kell lennem.
Reggel, készülődés közben arra gondoltam, hogy talán a pink színű felsőmet kéne felvennem, amiben karcsúnak tűnök, de végül egy apró sóhaj kíséretében vetettem el az ötletet és választottam megint egy semleges árnyalatot. Minek? Nem kell ribancoskodnom, meg kicsípnem magam egy fiúnak, akivel talán soha többet nem találkozunk. Elég nagy ez a város, hogy elkerüljük egymást, és ha eddig így volt, akkor ezután sem lesz másképp. A sorsszerű találkozást meg talán beképzeltem, mert biztos régen volt már barátom, és nagyon fogni akarok egyet. Mondjuk ez az érzés eddig nem uralkodott el rajtam, de lehet mélyen bennem volt, csak nem vettem rla tudomást. Megtörténhetnek furcsa dolgok a világban, és ez sokkal reálisabb annál, hogy romantikusan vonzódni kezdtünk a másik iránt. Első látásra szerelem, meg hasonló ocsmány, nyálban tocsogó dolgok. Határozttan nem vagyok szerelmes.
Felkaptam a kabátomat, és már el is indultam az egyetem felé, ahol nagyrészt egymást követték az óráim egészen délig, és addig nem is ettem semmit, szóval éhesen, frusztráltan és a füzeteimet szorongatva próbáltam a folyosón utat törni magamnak, ami az én méreteimmel kifejezetten kihívásnak tűnt. Mindennek ellenére kitartó voltam, és közben még a kezemben tartott lapokat meg keménykötésű füzeteket is rendezgettem, egészen addig, amíg minden kiborult a kezemből és az összes amúgy nagyon vastag – van vagy ezer oldalas – inkább könyvnek mondható cuccok egy illető lábán landolt. Rögtön vörösödni kezdett az arcom, mert nem célom senkinek sem a lábujjait eltörni – ezzel az lehetne de komolyan, egyszer fejbevágtam vele egy srácot és teljesen elszédült – de nem tehetek róla, hogy tele a kezem, és nem tudok hova pakolni.
- Ne haragudj – mondom neki, és rögtön le is hajoltam a cuccért, amiből kicsúsztak a pszichológiajegyezeteim, meg minden más egyéb, hogy a fél folyosót beterítsék – Remélem van biztosításod. Ölni lehetne ezekkel.
Bocsánatkérő mosollyal néztem fel rá, aztán amikor megláttam az arcát, hirtelen ugyanaz az érzés kerített hatalmába, ami korábban. Ilyen nincs. Csak beképzelem, mert ma is eszembe jutott. Ahogyan az is, hogy micsoda elcseszett találkozó ez, hiszen amíg próbáltam valahogy kinézni, addig nem futottam belé, most meg igen, bár a hétvégi kutyasétáltalásnál ez is sokkal jobb fényben tűntet fel. Akkor érdekes módon nem voltam zavarban, mert túlságosan aggódtam Ice miatt.
- Ez vicces – álltam fel végül, amikor már minden a kezemben volt – Úgy néz ki tényleg ideje meghálálnom a szívességed. Éhen halok, szóval ha ráérsz meghívlak valamire a büféből.
Nem valami kecsegtető ajánlat, de remélem nem az a fajta, aki svédasztalos vacsorát várna amiért megtalálta a kutyám. Egy pulykás-salátás szedvics, vagy egy gyros megfelelő kompenzálásnak tűnik, főleg, mert az egyetemistáknak nincs sok ideje enni. Vártam, hogy válaszoljon valamit, és csak remélni mertem, hogy nem fogja elutasítani az ajánlatomat, hiszen talán egy picit éredekel, de csak mert megmentette a kutyámat, és nem tudom a nevét. És remélem ő is emlékszik rám, nem csak én rá.


776 | Fire Truck | ruha
BY MITZI


Forever, we are young.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yang Do Min
csere
csere
avatar

♠ Titulus : just another universe
♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : Zeneszerző
♠ Előtörténet : Snowflakes
♠ Hozzászólások : 3

TémanyitásTéma: Re: Dom & Ahra ~ second meet   Vas. Feb. 19 2017, 10:50

Come to me like when the moonlight turned on between you and I
Megannyi dalt írtam már és többségüket meg is vették különféle ügynökségek. Rádióban, koncerteken hallom vissza a szerzeményeimet és ez nagyon jó érzés, azonban minden egyes alkalommal van bennem egy kis csalódottság is. Amit megírok szöveget és dallamot, azt csupán én tudom teljesen átérezni, én vagyok tisztában azzal, hogy pontosan mit jelentenek a szavak. A zene általi érzelmeket, csupán én vagyok képes tökéletesen megérteni. De nem baj, ez mit sem vesz el a sikerből és bizonyára a hallgatókat is meg tudja érinteni a mondanivalóm. Vannak, akik meg akarják váltani a világot a dalszöveggel, én nem ilyen író vagyok. A saját tapasztalataimat és pillanatnyi állapotomat vetítem le a papírra és valószínű, hogy ettől érzem annyira személyesnek minden egyes darabot. 
Tanultam többféle hangszeren játszani, énekelni és kicsit táncolni is, mégsem lettem idol, vagy gyakornok. Szeretnék megmaradni közönséges átlagembernek, hiszen a nem ismertek között is rengeteg tehetség van, nálam jóval ügyesebbek. Azt hiszem, büszke lehetek arra, hogy sikerült kitartanom az elhatározásom mellett - hogy ne legyek híres - és nem hagytam, hogy az öcsém és sokan mások befolyásoljanak. 
A kaliforniai egyetemről átjöttem a seoulira, mivel úgy éreztem, hogy itt többet tudok tanulni, mint Amerikában és megismerhetem jobban a koreai zenei világot. Bár már nem ismeretlen számomra, mert szoktam hallgatni a helyi slágereket és dolgoztam is már helybeli zenészekkel, idolokkal, mégis a mesterképzés nagy előrelépés lehet számomra, valamint jobban megismerhetem az eredeti hazámat.  
Sok időt töltök az egyetem falai között, néha még akkor is itt tartózkodok, amikor nincs órám és noha közel van az albérletem és még csak lusta sem vagyok megtenni a távot. Szerintem csupán professzionalista vagyok és szabadidőmben a feladataimon és a hobbimon jár az eszem, azok elvégzésére pedig tökéletes az egyetem. 
Jócskán elmúlt dél, mikor vége egy háromórás tárgyamnak. Jól betábláztam magam, de arra viszont ügyeltem, hogy mindig legyen időm enni. Most sem szándékozom hazamenni, inkább veszek valamit a közeli étteremben, aztán jövök is vissza. Egy pénztárcával a farzsebemben indulok el kifelé. Haladok végig a folyosókon, közben pedig írok egy üzenetet az öcsémnek, hogy nem akar-e jönni enni, mert sokszor beszéltük, hogy keressük egymást ahelyett, hogy egyedül étkeznénk, ám ezúttal neki van dolga és ismételten nem jön össze a találkozás. Olvasom a válaszát, mikor megérzem, hogy egy nehéz könyv éle fúródik a lábfejembe. Hiába van cipő rajtam, fáj és biztosra veszem, hogy holnapra be fog lilulni. Arcom is megremeg egy pillanatra, majd a tettesre nézek és belém szorul a levegő. Ah Ra? A meglepettségtől elfeledkezek a fájdalomról és felelevenítem az első találkozásunkat. Leguggolok mellé és meglátom a könnyeit. Majd rám néz és azt hiszem, elvesztem a tekintetében. Az a pillanat él bennem még mindig és nem volt olyan nap azóta, hogy ne jutott volna eszembe. Nem véletlenül született pont róla egy dal. Most is akkor térek észhez, amikor ő már gondosan szedegeti össze az elejtett füzeteket. Bocsánatkérő hangja is azt bizonyítja, hogy csakis ő lehet. Hogy is felejthettem volna el? Pont mint anno, most is leereszkedek hozzá és segítek összeszedni a lapokat. Megérzem magamon a szemét, mire lassan ráemelem a tekintetem és megint ismétli magát a történelem. Nocsak, szóval tényleg alkalma adódott meghálálni nekem azt, hogy rábukkantam Ice-ra, igaz engem ez a része cseppet sem érdekel, a lánnyal ellentétben. Azonban jó ürügy arra, hogy miért kezdjünk el ismételten beszélgetni. Finoman elmosolyodtam, amiből rájöhet, hogy pontosan tudom, ő kicsoda. Az egyik füzetért épp egyszerre nyúlunk, ám neki sikerül előbb megfognia a lapot, míg én néhány pillanattal később érek oda és a borító helyett véletlenül Ah Ra kézfejének selymes bőrét érintem meg. Vissza akarom rántani a kezem, de nem megy, belemerülök a momentumba és egy érzés fut végig a testemen. Ismét szemeibe nézek és majd csak utána jövök rá, hogy lépni kéne valamit. Visszahúzom a kezem és az eltévesztett füzetre pillantok le miközben megköszörülöm a torkom zavaromban. Azt hiszem, ez most ciki volt. 
Visszaadom neki a könyveket, majd feláll és megjegyzi, hogy ez vicces. Azt feltételezem, hogy az iménti érintésre mordul fel, így érdeklődve, de egyben bűntudatosan állok fel én is. Bár nem kapok erre utaló magyarázatot, sőt elhív, hogy meghálálja nekem az múltkorit egy ebéd keretein belül. Elnevetem magam, mert vicces, hogy még mindig hálálkodni akar, mikor nem tettem semmit és nekem már rég nem erről szól ez a találkozás, ám legyen, mivel bármi is az indok, a kettő ok ugyanoda vezet, így hagyom és bólintok, hogy benne vagyok abban a bizonyos jutalomban. 
- Jól hangzik, legyen így. Viszont engedelmeddel lenne egy ajánlatom - szólalok meg végre és figyelem, hogy megijed-e ettől a hirtelen jött feltételemtől. - Nem kell meghívnod, majd fizetem én az ételt, cserébe azonban mesélsz magadról. - Nekem jobban megéri, ha az ebéd nem egy unalmas beszélgetés lesz, ami csak azért zajlik, mert megjutalmaz, hanem valóban alkalmam adódik megismerni őt, illetve Ah Ra-nak is engem. Ha jól tudom - és nem kutakodott utánam - akkor kettőnk közül ő az, aki kevesebbet tud rólam, elvégre még a nevemet sem árultam el. Sokan nem szeretnek magukról mesélni, én viszont pont erre kérem őt, természetesen miután leülünk majd.
Amennyiben elfogadja az ajánlatomat, elindulunk a büfé felé. Szóval felesleges volt a kabát, na mindegy. Leveszem és a karomban hordozom az épület hátralévő részében és időnként a lányra pillantok. 
- Ice azóta nem rosszalkodik? - kérdezem, mert érdekel, hogy a kutya máskor is elszalad-e a lánytól, vagy az csak egy különleges eset volt - nem is sejti a jászág, mennyire az. Persze, ha többször megtörténik, akkor el kell gondolkodni azok, hogy mit csinálhatnak rosszul, ugyanis egy boldog kutya ilyet nem csinál játékból. De bízok benne, hogy az csak véletlen volt. Hallgatom a válaszát, ám lassacskán megérkezünk a büféhez. 
923 words
Kész is van, én Cinderellám <3


There is more to life
than increasing its speed.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Dom & Ahra ~ second meet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Fire meet gasoline -[QuakeRider]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: EGYETEMI CAMPUS :: Főépület-
Ugrás: