kurosawa yuuki

- Nyhhhrgghrhgh...
- ...
Valami koppan a földön; az ágynemű súrlódása halk szisszenés csak, aztán a macska nyávogása, mikor gazdája forgolódásának következményeképp nyekkenve landol a földön, majd sértődötten vonul arrébb. Nyomában lépések hallatszanak, aztán valaki egy hirtelen mozdulattal lerántja a takarót az ágyról és annak tulajdonosáról, majd lenyomja a csipogó ébresztőórát.
- Yuu, kelj fel!
- Ne, anyu, öt percet még...
- Yuu, az istenbe már, el fogunk késni!
Újabb öt perc nyöszörgés és kínlódás, mire a párnán szétterülő fekete lobonc tulajdonosát végre sikerül kirángatni az ágyból; Kurosawa Yuuki megjelenéséről egy The Walking Dead statisztára hajaz, még igazából sminkelni sem kéne túlságosan; szemei alatt sötét karikák, gyűrött inge gallérján mélyvörös csóknyom.
- Yuu, mi a jó francot csináltál te?
- ...dolgoztam.
- És a csóknyom?
- Be is jöttem neki, amíg le nem fogdosott.
Pár perc csend áll be közöttük, amit a lány kihasznál arra, hogy evakuálja magát a fürdőszobába; a falnak támaszkodva vonszolja el magát odáig és az ajtó becsapódik mögötte, mikor megrántja azt a kilincsnél fogva; magára hagyja a szőke szomszédját a hálószobájában, még visszaszólva neki, mielőtt beleereszkedett volna a forró vízzel teli kádba.
- Hyun?
- Hm?
- Szedd már le az öltönyöm a felső polcról.
- Minek?
- Mert én nem érek fel odáig.


Gyűrött ingek, laza nyakkendők, félvállra vetett zakók. A bárpultot támasztják; Yuuki kezében whiskys pohár, haja kócos lobonc formájában lóg a szemeibe. Mellette szőke hajú srác támaszkodik a pultnak; a táncparkettet figyelik, a hullámzó tömeget, az egymásnak simuló testeket.
- Az a vörös egész szép.
- Nem szeretem a vörösöket.
- A szőke sem rossz.
- Hát startolj rá.
- Legutóbb katasztrófa volt.
- Az legutóbb volt.
- Lehetetlen vagy, Hyun.
- Startolj rá.
- Nem emlékszel, miben egyeztünk meg? Bros before hoes. Amíg neked nincs senkid, nekem se lesz.
- Buta vagy.
- Bagoly mondja verébnek.
A whisky túl hamar fogy el mindkettejük poharában; másnap reggel az ébredés kellemetlen - egyikük se sejthette, hogy ha túl sokat fognak fészkelődni a kanapén, leesnek róla. És amikor felébredtek, a kanapéról a macska szánakozó pillantása sütött vissza rájuk, ami azt súgta: idióták.