Yejun vs. Rinji ~ Akkor most marad, vagy menj?

Amikor reggel felkeltem, akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy a mai nap ilyen lesz. Tudtam, hogy be kell mennem táncolni egy picit, aztán jöhetek haza készülődni a srácok partijára, ezért meg boldog is voltam, hiszen már három napja kiválasztottam a ruhámat, ami visszafogott, mégis szexi, mert a piros szín kiemeli az egész ruhát, ami jótékonyan simul a bőrömhöz, így pontosan megmutatja az alakomat. Mégsem lóg ki belőle semmim, meg a hossza is rendben van, hiszen majdnem térdig ér. Biztos voltam benne, hogy Yejunnak is tetszene, ezért is akasztottam le azonnal, amikor megláttam, hogy még akciós is. Aztán áthívtam az ügynökség fodrászát meg sminkesét, akikkel amúgy jó barátságot ápolok, hogy kezdjenek valamit velem. Kaptam egy nem kirívó, mégis mutatós sminket, meg hullámokat az amúgy szög egyenes hajamba, szóval azt hiszem már készen is voltam. Egésznap nem nagyon találkoztam a srácokkal, szóval megírtam Yejunnak, hogy a bátyámmal megyek, vele majd ott találkozunk ha tiszta a terep. Igen, a kapcsolatunk az minden, csak nem nyilvános, amivel nagyjából őt akarjuk védeni, mert engem úgysem tudna bántani senki, hiszen a cég alá tartozom. Amúgy engem néha egy picit zavar a titkolózás, mert kifejezetten kényelmetlen, hogy nem mehetek el vele sehova anélkül, hogy ne kelljen az arcunkat takargatni, de ez van, most ennyi kellemetlenséget mindenki kibír meg el tud viselni, nem fogok belehalni a dologba az már biztos. Most már biztosra vettem, hogy ez az egész nem csak egy diákszerelem a kedvenc idolja iránt, amikor hűséget esküdtem néhányuknak, hogy aztán két nap után találjak egy új helyes oppát. Nem gondoltam volna, hogy Yejunnal el fog mélyülni a kapcsolatunk, de azt hiszem most már minden gond nélkül jelenthetem ki, hogy szeretem és azt hiszem ő is felhagyott a nők hajkurászásával amióta együtt vagyunk. Ez miatt tényleg aggódtam egy picit, szóval boldog vagyok amiért már nem olyan.
Amikor megérkeztem a partira, rögtön megtaláltam a pillantását, hiszen az őzike szemű fiút nem nehéz kiszúrni a tömegben. Csak halványan rámosolyogtam, ami annyit jelentett, hogy „szórakozz egy picit, majd találkozunk fél óra múlva”, ő pedig bólintott. Addig én is a táncosokkal beszélgettem, meg iszogattam, aztán amikor letelt az idő elnézést kértem tőlük és léptem. Keresni kezdtem a tekintetemmel, hogy hol lehet, de nem találtam, ezért gondoltam elindulok az emberek között. Annak ellenére, hogy ez csak egy céges parti, elég sokan eljöttek, még magam is meglepődtem rajta, így kénytelen voltam utat törni a tömegben magamnak, és akkor pillantottam meg a hátát, és szinte földbe gyökerezett a lábam. Éreztem ahogyan a poharat szorító ujjai szép lassan elgyengülnek, aztán már csak a csörömpölést hallottam, ahogyan az a földre esik. Remegni kezdett a kezem, és el akartam fordulni, be akartam csukni a szemem, de nem voltam rá képes, csak néztem, halkan suttogva a nevét és azt hiszem teljesen lefagytam az esettől. Rohadj meg Yejun!
Nem gondoltam volna, hogy meghallja amit mondok, de ő mégis megfordult és odajött hozzám, mire elszabadultak felettem az érzelmeim, és egy hatalmas pofont kevertem le neki, aminek a hangja visszhangzott az terembe. Lassan elcsendesedett az egész, és mindenki felénk fordult, de én nem akartam már tovább is tiszteletemet tenni a partin, egyszerűen csak fogtam magam, és otthagytam a helyet. Nem tudom, hogy hány újságíró lopakodott be a bulira, már nem is érdekelt. Megírhatják a szakításunkat, amivel a bandának botránya lesz, de most ez a legkisebb bajom. A bátyám és Ra Hael már úgyis lebuktak, miért ne történhetne meg velünk is a dolog?
Amint kiértem az épületből, leintettem egy taxit és hazáig folyamatosan fortyogtam magamban. Vajon mit ronthattam el? Vagy talán nem is hibáztam, csak ő ilyen… Tényleg nem tudom mit hittem, de annyira megalázó ez az egész. Legalább egy lánnyal csalt volna meg, aki sokkal szebb és bájosabb nálam, kedvesebb, tehetségesebb, egyszerűen csak jobb… De így nem értem ezt az egészet, de inkább nem is érdekel. Csak ki kell zárnom az életemből és akkor nem fog fájni.
Dühösen töröltem le a könnyeimet, aztán fizettem és öles léptekkel indultam meg a lakásom ajtajához. Néhányan felém fordultak és csodálkozva nézték, ahogyan a kulccsal babrálok, aztán egy férfi odajött, hogy segítsen, én meg hálásan pillantottam rá. Láttam rajta, hogy kérdezni akar, de nem, most nem voltam lelkizős vagy ismerkedős kedvemben, ezért csak megköszöntem a dolgot, és beszöktem az ajtón. Felrohantam a másodikra, aminek következtében sikerült megbotlanom és majdnem el is estem, de nem érdekelt. Amint berontottam a lakásomba, dühösen elkezdtem összeszedni az egy év alatt nálam felejtett cuccait, ami nagyjából kimerül abban, hogy ruhák, ajándékok, borotva… Nem is szórakoztam, tudtam, hogy utánam fog jönni, ezért nekiálltam kidobálni az ablakon a cuccait, hogy biztosra vehesse az álláspontomat az üggyel kapcsolatban. Utállak Min Yejun… És soha többé nem akarlak látni.


765 | Avenged Sevenfold - Carry on | ruha | Viselkedj.