Aileen & Kanata ~ international student day

Neki nem is szabadna ekkora tömegbe mennie. Na persze nem azért mert valami közveszélyes fenevad lenne, talán épp ellenkezőleg. A tömeg van rá nagy veszéllyel. Mert hát mint tudjuk, Aileen Blaire Campbell üvegcsontú, és még az életénél is jobban kell vigyáznia a testi épségére. Pontosabban a testi épsége egyenlő az életével, hisz ki tudja; egy rossz mozdulat, egy nagyobb esés és jobb esetben az egészségének, rosszabb esetben pedig akár az életének is annyi. Szóval neki a legjobb lenne, ha egész nap csak a szobájában ücsörögne és várná, hogy véget érjen ez a nap is. De hát a baleset veszélye mikor is akadályozta meg Leent abban, hogy azt csinálja, amihez épp kedve tartja? Na hát igen, úgy nagyjából soha. Épp ezért volt már élete során nem egyszer eltörve a karja is meg a lába, és igazából csodálkozik is, hogy eddig még semmi komolyabb dolog nem történt vele.
Igazság szerint kicsit meglepte, hogy a skót autentikus ruháját, amit még az anyja varrt neki néhány éve valami folklórfesztiválra otthon. Nem emlékezett rá, hogy ezt is bepakolta, de most kifejezetten jól jön neki. Igaz, nyáron, mikor pakolta a bőröndjét, szinte csak bedobált mindent a hatalmas táskába, nem is nézte, hogy mi az, amit eltesz. Így kerülhetett a szekrény mélyéről a bőrönd aljába ez a ruhadarab is. És így legalább nem kellett hazaírnia, hogy legyenek szívesen megreptetni a hagyományos skót öltözetét emiatt az egy nap miatt. Mindenki jól jár, nem? Igaz, a szülei igen furcsán néztek rá, mikor elújságolta nekik az egyik esti skype beszélgetés alkalmával, hogy hogy lesz ez a valami, és mivel a cserediákok jelenlétére kiváltképp számítanak, ő is részt fog venni rajta. Persze a szülők nem fogadták ezt kitörő örömmel, és ismét csak a hibákat és a lehetséges veszélyforrásokat keresték, hogy vajon mikor, hol és mitől fog Aileen lesérülni ezen a napon. De hát ennyi nem elég, hogy találjon valami kibúvót az egész alól, sőt... talán még csak jobban várta az egészet.
Van már egy jópár angol ismerőse is az egyetemen, ők keresték fel, és mivel hogy más skót nincs, így külön skót standot teljesen felesleges összetákolni. De kap egy kis sarkot magának a sok angol cucc között, ahol a saját népének kultúráját is bemutathatja az angolon kívül. Mert hát az egy dolog, hogy a kettő egy országként működik már... nagyon rég óta, de még Aileent is úgy nevelték, hogy skótként tekintsen magára és ne britként. Ezért is veszi gyakran magára, mikor leangolozzák - mert igen, volt már ilyenre is példa nem is egyszer. Na de most... Most megmutathatja, hogy mennyire más is Skócia, mint Anglia... Mondjuk kifejezetten örül annak, hogy lány; mert ha most itt kéne állnia a kiltben egész nap, minden bizonnyal elsüllyedne szégyenében. Nem is érti, hogy otthon a férfiak hogy képesek télen nyáron azt viselni. Mármint csak az idősebbek. A nagyapja például ha nem valami fontosabb találkozóra ment be a városba, mindig azt a szoknyát hordta; télen nyáron, esőben napsütésben és szélviharban. Egyszerűen mindig. És nagyon nem értette, hogy hogy bírja ki, és hogy bírták ki évszázadokig a pasik. Jó, persze, ez egy hagyomány, ami már a kezdetek óta jelen van, és teljesen magától értetődő, és normális, hogy a férfiak is szoknyát hordanak. Modern fejjel gondolkozva azonban a lány fejében egyszerűen nem fér össze a rövid szoknya, és a férfiak szőrös lábának a látványa.
Egyszer csak azon kapja magát, hogy mindenki eltűnt körülöte. Mármint az angolok. Ő még nagy türelemmel rendezgette az ételeket, picike zászlócskákat és minden egyéb doglot, amit csak össze tudtak szedni angol ismerőseivel, mikor a brit zászló egyik sarka egyszerűen csak leesik. Körbe is néz, keresve azt a magas - és jóképű, de ez esetünkben teljesen elhanyagolható tény - angolt, hogy megkérje, rakja már vissza azt a szerencsétlenséget, de sehol senki. És nem is tudja, mikor tűnt el mellőle mindenki. Bár mintha rémlene neki valami, hogy az egyik lány mondta neki, hogy elmennek és körül néznek, mert már most jó nagy a tömeg, és ők mindent látni akarnak. És hát tényleg elmentek, őt meg itt hagyták, mert valakinek mégis ügyelnie kéne a standra is. Így hát kénytelen maga elvállalni a zászló helyrepofozásának feladatát. csak hát az egy alig 160 centis lánynak nem épp a legkönnyebb feladat. De nem adja fel, még lábujjhegyre is áll, és nyújtózkodik, és csak fohászkodik, hogy hirtelen nőjön legalább tizenöt centit. De hát a megnyúlás nem jön; valaki más viszont igen.
- Ooohogyaza... - és itt jön egy olyan csinos mondatocska, amit még az angolul gyönyörűségesen tudó japán diák sem ért, hisz skót nyelven van; és talán jobb is, hogy nem tudja, mit mond a lány. Talán ez az egyik előnye, ha valakinek gyakorlatilag két anyanyelve van. Mert az egy dolog, hogy az angol a hivatalos nyelv, csak épp sokan elfelejtik, hogy ott van még a skótok saját anyanyelve is. Na Aileen ezt nem felejtette el. Olyannyira, hogy néha még az angol beszédében is használ gael ragokat és jelzőket ha nagyon nem figyel.
- Öhm... bocsi... Tényleg segítenél? Ezt... oda fel kéne akasztani - pislog a srácra hatalmas barna szemeivel, míg egy széles vigyor is kiül az arcára. És most lassabban is beszél a szokottnál, hisz érdekében áll, hogy a másik is megértse amit mond. Az pedig úgy nem megy, ha keveri a skótot az angollal.