WooHee & JiSeok & WooYong - Az igazság

---- We got different stars and stories. We got different nights and mornings -----

Kicsit úgy érzem magam, mintha zsákutcába kerültem volna, noha tudtam jól, hogy el fog jönni ez a pillanat. Van egy ikertestvérem és van egy szerelmem. Magától érthető, hogy be kell mutatnom őket egymásnak, mert mindketten szorosan kapcsolódnak hozzám, ők azok, akiket igazán szeretek. Ezzel az egésszel igazából semmi gond nem lenne, ha Wooheenak már az ötödik barátomat mutatnám be, csakhogy nem így van. Ismerte a régi barátnőimet, voltak akik tetszettek neki és voltak, akiknek a szemébe mondta, hogy le lehet lépni, mert szerinte nem hozzám való. Ez most úgy hangzik, mintha egyfolytában csak csajoztam volna az elmúlt tíz évemben, de azért nem ennyire komoly a helyzet, ellentétben a mai nappal. Nem annak ismer, aki valójában vagyok. Hiszem, hogy nem fog kikelni magából és megbántani engem, vagy esetleg JiSeokot, de nekem ennyi nem elég. Jó lenne, ha ők ketten kijönnének egymással. Nem csoda, hogy irtó ideges vagyok, miközben várom Wooheet az egyik bolt előtt. Két napja szervezem ezt a találkozót, JiSeok is tud róla, hogy mi fog történni és ha minden jól megy, akkor ő is a közeli parkban lesz, ahová a tesómat viszem. A lány bármelyik pillanatban megjöhet, én meg egyfolytában a telefonomat lesem, hogy mennyi az idő, netán valaki írt-e. Felpillantok a felhőkarcolók csúcsaihoz, nézem a felhőket, amik lassan úsznak az égbolton, majd visszanézek le és unalmamban a bolt üvegablakára akasztott plakátot olvasom. Le kéne nyugodnom, mert ha Woohee megérkezik, biztosan egyből észreveszi rajtam, hogy valami nem oké. Azt hiszem erről már le is mondhatok, ugyanis közeledik. Egy mosollyal felé fordulok és megölelem. Mindvégig próbálok teljesen közömbös lenni, de ez már annyira röhejes, hogy az ölelés után felhagyok minden bűvésztrükkel és hagyom, hagy érezze, hogy mennyire nagy pillanat ez nekem.
- Szia! Na, kész vagy találkozni vele? - kérdezem és ez meglehetősen lazán sikerült. Vajon kire számít? Egy festett szőke hosszúhajú lányra? Nem, az még véletlenül sem lenne az esetem. Bár tudja, hogy nem mérnök, szóval akár lehetne csitri is. Azt se tudom, hogy mi lenne a számára megfelelő barátnő, nem tudok kiigazodni rajta, viszont egy valamit sosem engedtem neki: kikértem a véleményét, bemutattam neki valahányszor az aktuális személyt, de sosem engedtem, hogy merőben megváltoztassa az érzéseimet. Hozzá hasonlóan én is szeretek a saját hibáimból tanulni és időnként - vagy néha gyakran is - utólag jövök rá, hogy lehet jobb lett volna rá hallgatni. Kettőnk közül még ő érezte meg ennek a nagyobb hatását, de arra a borzalmas éjszakára most nem szeretnék gondolni se. Tehát bármi is lesz JiSeokról a véleménye, az nem tud befolyásolni engem, legfeljebb szomorú leszek, hogy ők ketten esetleg nem jönnek ki jól. Reméljük nem így lesz.
- Figyelj, bármi is lesz, kérlek ne akadj ki nagyon  - mondom neki miközben elindulunk a park felé és próbálom felkészíteni, hogy lehet nem az általa gondolt személy fogja várni. Tán ezzel csak azt sejtetem vele, hogy egy irtó szexi idol, netán modell, vagy színésznő, pedig nem. Igaz, nekem JiSeok is szexi, de ez a tény már nem ide tartozik. Ami őt illeti, Jinek is meséltem kicsit a testvéremről, tudja, hogy erősebb személyiség nálam, de tulajdonképpen én sem tudom megmondai, hogy mire számíthat. Még mikor kezdtünk igazán jóban lenni, akkor mesélem JiSeoknak a történetünkről, így már nem titok számára sem, hogy a tesóm terhes és már nem otthon lakik velünk. Az egészet a saját nézőpontomból mondtam el, szóval Woohee sem akadhat ki, hogy miért osztom meg a vele történteket számára idegenekkel, bár kétségtelen, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, az elmúlt közel húsz évünk közös és teljesen részesei vagyunk a másik számtalan eseményeinek, egészen mostanáig. Immáron útjaink elváltak egymástól és külön szárnyakon repülünk. Sajnálom, hogy így alakult, de mondjuk sejteni lehetett, hogy el fog jönni ez az időpont és nagy valószínűséggel körülbelül mostanság, az egyetem alatt.
Minden egyes léptünkkel közelebb kerülünk a parkhoz, ezzel együtt pedig a pulzusom is rohamosan szökik felfelé. Kérdezgethetném a húgomat, hogy mi újság vele, de ez felesleges, mivel az elmúlt napokban rengeteget beszéltem vele, próbáltam kinyomozni, hogy milyen hangulatában van - mikorra kell szerveznem a találkozót - és mi történik vele, ezért gondolom butaság és tématerelés lenne megkérdeznem ismételten. Ha van valami, amiről nem tudnék, akkor feltételezem magától kezdene el róla beszélni, kettőnk közül mégis csak ő a beszédesebb és a csacsogóbb, kétségtelen, hogy remek bölcsész lesz belőle és aki ennek ellentétét meri állítani, azt én fogom a falba temetni. A parkhoz érve nézem, hátha meglátom JiSeok aranyos pofiját, de nem bukkan elő a bokrok közül. Sebaj. Egy kicsi fémkapu és máris a park területén vagyunk. Keresem a srácot és amikor meglátom, igyekszem nem feltűnően viselkedni, hogy az utolsó pillanatokig kétséges legyen, hogy a parkban ki is az a bizonyos személy. A focista persze tudja, hogy ki sétál az oldalamon, ellentétben Wooheevel, aki talán még csak nem is sejti, hogy aki mellett megállunk, az pont az a jó fej srác lesz, aki a szeme előtt van. Most ugrik a majom a vízbe. Nincs visszaút, de nem is akarok menekülni. Hamarosan kiderül, hogy mit fognak szólni egymáshoz.