park sanni

Ismeritek a igazi klisés sorozatokat? Persze, most mondhatnátok, hogy “na, itt a kis szegény lány, reklámozza magát, sajnáljuk meg és adakozzunk”, de nem ez a célom. Tulajdonképpen, én nem is szeretem őket. De az a nagy helyzet, hogy nem tudom másképp leírni az életemet jelen pillanatban. Minden túl kilátástalan és hihetetlen.

Alapkoncepció


Sosem voltunk gazdagok, de azért apa hentesboltja egészen jól el tudott minket látni, minden nap került az asztalra finom étel, meleg étel, sőt, ha jók voltunk még csokit is kaptunk. Az egyenruhánk mindig tiszta volt, meleg ágyban aludtunk. Az, hogy nem szerettek az iskolában, mert más voltam, mint az átlag, vékonyabb, csendesebb, szorgalmasabb, az nem a szüleimen múlt.  


A konfliktus – A klisé


Az viszont, hogy Apa berúgott, mikor megtudta Anya betegségét, emiatt balesetet okozott, és meghalt, csak és kizárólag rajta múlt. Élhettem volna az átlagos 18 évesek életét, lehettem volna szerelmes – voltam is -, bulizhattam volna, nem mintha annyi barátom lett volna, de ez változtatható volt még akkor. Az öcsém akkor volt hat éves, tudatlan kis tökfilkó, előtte az élet. Anya még bírta valameddig, még tanulhattam valameddig, de két év múlva az állapota rosszabbodott. 4 éve van kómában, négy éve dolgozom ki a belem, hogy fizetni tudjam az ellátását.


A tetőpont


A díjátadó  után három hónapig nem kell törődni anya kórházi számláival. A díjátadó  után három hónap alatt egész évre bevásárolok ruhákból. Az idei díjátadó fájdalmas. Nem állhatok elé azzal a szöveggel, hogy „Szeretlek.... mindig szerettelek. Mióta gimnázium első évében nekem adtad az esernyődet, holott mindenki tudta, utálsz megázni. Mióta megszerezted nekem az utolsó fetával töltött karikát a büféből, pedig kellett volna buszra a pénz. Szeretlek! Szeretlek, te idióta! „. Nem lenne fair. Vele szemben nem.



A befejezést még nem tudom. Nem vagy tisztában azzal, milyen is egy igazi klisékkel  dráma, akkor isten hozott az életemben, ez minden csak nem élvezhető.

... to be continued