Hamamoto Ryuu & Park Minhee

Még mindig szokatlan volt számára, hogy egyedül lakott egy panellakásban, ami az egyetem idejére az otthonául szolgált a lánynak. Megszokta már azt, hogy a bátyái folyamatosan körülötte voltak, azt, hogy tettek-vettek, a díjaikkal dicsekedtek. Valamint azt is, hogy édesapjuk a nappaliban olvasta mindig az újságját egy bögre, forró tea mellett, miközben a háttérből a televízióból áramló hangok adták az egész látkép művészi aláfestését. Számára ez teljesen megszokott volt. Főleg, hogy amint elkezdett cseperedni, a házimunkák közül a mosás, mosogatás és a főzés teljes mértékben ráhárult, míg a takarítás, fűnyírás és a többi, a három férfi közt oszlott el. Talán még a teregetés is Minhee vállát nyomta, bár utálta a házimunkát, főleg a mosogatást. Ennek a szintű önállóságnak köszönheti azt, hogy belemert kezdeni az albérletes témába. De ez lehet személyiségének vadabbik oldalához is köthető, nem egy osztozkodó típus. Bármiről legyen szó, Minhee egy irigy dög. Nem is csodálom, két kunyerálós fiútestvérrel felnőni, ráadásul úgy, hogy ő volt mindig a legkisebb és a leggyengébb.
Mivel aznapeste semmi programja nem volt, egyelőre úgy nézett ki, hogy egy otthonülős programja lesz a lánynak. Persze, ezt rémunalmasnak tartotta, nem beszélve arról, hogy csak időpazarlásnak tartotta. Másik opciója a tanulás volt az aznap estére, de ezt hamar ki is dobta a fejében lévő lomtárba. Úgy érezte, hogy már a könyökén jöttek ki a bemagolt versek, szonettek és egy-egy komolyabb mű dialógusai. Baah, inkább elterült tanácstalanul. Párperces nyűglődés, fetrengés után végre kipattant egy ötlet a fejéből. Hogy felidézze a múltját, elmegy szórakozni, ám egyedül volt, se Eunji, se a srácok nem voltak ott, így érdekes lesz…- gondolta. Párpercig még unszolta magát, hogy felkeljen valahogy, végül sikerült megtennie az első lépést. Egyenesen a zuhanyzó felé vette az irányt, ahol gyorsan lecsapatta magát, és azt a rövid haját is megigazította. Ezt követte a hálószoba, ahol azonnal felöltözött, mindezt úgy, hogy a macskáját kerülgette. Szerencsétlen állat mindig láb alatt volt. Amióta ott lakott vagy háromszor rálépett a szőrmók farkára. Az állat bosszúból mindig Minhee lábának támadt, mintha az valami elvetemült, szőrtelen szörny lett volna öt fejjel, amiken egy-egy szem helyezkedett el. Igen, ezek voltak a lábujjai és a körmei.
Elköszönt a cicustól, majd a tárcáját felkapva bele is vetette magát a városi életbe. Büszke volt magára, amiért az albi mellett döntött, így nem volt megkötve a keze és nem volt takarodóhoz kötve. Igazából a lányt ismerve, biztos nem érne vissza akkorra. De ez mellékes.
Hamar talált egy egész pofás bárt, ahová rögtön be is tért. Füleit azonnal megcsapta az ott dübörgő zene, voltak, akik csak az asztaloknál ülve iszogattak, beszélgettek, egy-két alak még táncolt is az ott szóló dallamokra hangolódva. Ám Minhee inkább a bárpultot célozta bemagának, s ott egy martinit kért ki.  Amíg az italra várt, körmei a pulton kopogtak, jobb kezével pedig a fejét támasztotta, szemeit pedig a pultos mögötti italvitrinen legeltette.