Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kim Jae Sung
media
media


♠ Titulus : ►Narcistic Cannibal ◄
♠ Tartózkodási hely : Szöul
♠ Szak/Foglalkozás : Médiaszemélyiség
♠ Előtörténet : Olvashatsz :3
♠ Hozzászólások : 13

TémanyitásTéma: Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3   Szer. Nov. 09 2016, 18:47


Noona <3


- Mentem! – ordított vissza a dorm bejárati ajtajából, majd felhúzta maga elé az orvosi maszkját, sapkáját és napszemüvegét, hogy még véletlenül se vehessék észre az utcán. Be akart olvadni a tömegbe és nem volt szüksége arra, hogy néhány sasaeng kövesse és megpróbálja elrabolni, mert sajnos hallott már ilyenre példát, nem is egyet. Félelmetesnek találta, mikre nem képes egy-egy fan azért, hogy maga mellett tudhassa a bálványát. Gyakorlatilag úgy marakodtak néhányan a srácokért, mintha valami limitált szériás táblás csokik lennének, amikből a világon csak hét darab van és egyedül Szöulban találhatóak. Pont úgy viselkedtek.  Miután végzett az öltözködéssel, még egyszer megtapintotta a telefonját a zsebében, hogy a helyén volt-e s végül kilépett az ajtón. Nem figyelte, hogy érkezett-e valamelyik majomtól válasz arra, hogy ő épp távozni készült. Igazából nem is nagyon várta. Nem mintha haragba lettek volna, bár a múltkori balhé óta még mindig fájtak a hajhagymái, kicsit nagyobb erővel kapta hátra Jaesung fejét Sky, mint kellett volna, persze őt sem kell sajnálni, mert az ökle Sky szájába landolt, ezzel majdnem kiütve annak a fogait. Szóval igen, dúlt a szeretet. Azóta szerencsére minden a helyén van, Nico rendet rakott köztük, ami valljuk be, rájuk fért.
Ahogy kilépett az öcskös az utcára, azonnal megcsapta a firss levegő. Egy picit talán ácsorgott is ott, hogy megtöltse a tüdejét az őszi atmoszféra.  Ezután a legközelebbi buszmegállóba sietett, amihez már közeledett is az egyik helyi járatos busz. Arra felszállt, természetesen felmutatva a bérletét és hátul leült. Nem szerette a tömegközlekedést, mert némely embernek olyan sas szeme volt, hogy egy kilométerről kiszúrta a hangyafasznyi nagyságú nevét, ami az okmányára volt nyomtatva. Jaesung hamis adatokkal is akart már utazni, hogy ne bukjon le, természetesen elzavarták a francba a többiek, amikor felhozta ezt az ötletet, mert ezért talán ki is rúghatják a csapatból. Hamisítás. Nem semmi ötletek.
Néhány megállónyi buszozás után leszállt annál a kerületnél, ahol Jaeyeon lakott, ami tulajdonképpen a második otthona volt, vagy a harmadik, ha a családi házat is beleszámolja.
Zsebre vágott kezekkel baktatott a panelházhoz, ahol nem csengetett fel, csak a számkódot beírta és felment. Mivel úgy érezte, hogy hazament pár órácskára, így a kopogást is mellőzte természetesen és csak lenyomta a kilincset. A lakásba belépve néhány fotó ragadta meg a figyelmét, amelyek néhányán még ő is szerepelt. Mosoly húzódott az arcán, bár ez nem látszott a maszk miatt. Igazából Jaesung teljesen úgy nézett ki, mint valami rossz betörő. Maszk, sapka és szemüveg, vagyis bepárásodott szemüveg, ahogy a száján engedte ki az orrán beszippantott levegőt. Mielőtt levette volna a kabátját, először a sapkájától, az említett maszktól és szemüvegtől szabadult meg. Gyűlölte ezeket. Úgy érezte, hogy fojtogatták őt ezek a kiegészítők.
- Noona, megjöttem! – ekkor jutott végre elég levegőhöz a maszk után, hogy megszólaljon. Egyelőre nem ment beljebb, mert még a bakancsát akarta lehámozni magáról. Hosszú percekig tartó kifűzés, rengeteg erőfeszítést igényelt Jaesung szerint. Úgy gondolta, ennyi idő alatt simán ráolvasta volna Voldemortra a gyilkos átkot. De nem, neki bakancsot kellett kifűznie. Kínjába már leült a földre is, hogy ne mutogassa a tomporát a fényképeknek. Kiskorában azt hitte, hogy a fotókon lévők szemei követték őt és figyelték. Azt hitte, hogy a halott nagymamája így figyelte őt a mennyországból. Már akkor is élénk fantáziával rendelkezett Jaesung.


Minden fiatal valójában költő, amiképpen minden költő is lényegében örökfiatal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Jae Yeon
media
media


♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : SZNE Grafikusművész Szak / Youtuber
♠ Előtörténet : 10 Random Facts About Me


♠ Hozzászólások : 6

TémanyitásTéma: Re: Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3   Csüt. Nov. 10 2016, 20:50

i can't help but pull the earth


Finoman behunytam szemeimet és próbáltam ellazítani minden egyes porcikámat. Egyre jobban azon voltam, hogy kikapcsoljam érzékszerveimet és teljesen átadjam magamat a forró fürdő nyújtotta élvezeteknek. Én bolond megpróbálkoztam azzal a kósza ötlettel, hogy most az egyszer nem hozok magammal semmiféle elektronikai eszközt sem pedig könyvet a fürdőszobába. Óriási hiba volt. Talán a legnagyobb, amit a napokban elkövettem. Azt hittem majd jól ellazulok és mélázgatok, miközben kicsit elrugaszkodom a technika béklyóitól, ami már oly régóta függésben tart.

Talán az első időszakban ez is volt. Élveztem saját magam társaságát miközben furcsábbnál furcsább gondolatok cikáztak a fejemben mindenfélével kapcsolatban. Aztán a fordulat valahol a tizedik perc után következhetett be. Onnantól kezdve indult leejtőnek az én kis relaxációs próbálkozásom. Hirtelen elkezdett zavarni a helyiségben uralkodó csend, a forró víz, a nappaliból beszűrődő halk tv zaja egyszerűen minden.

Feltápászkodtam ülő pozícióba majd karjaimat a kád szélére helyezve próbáltam valami pihenéshez hasonló tevékenységet űzni miközben a fürdőszobacsempét fixíroztam a nagy habdarabok mögül. Az időérzékemet már rég elvesztettem. Az egyetlen bizonyíték arra, hogy nem napok óta tespedtem unatkozva a kádban az volt, hogy még a bőröm nem ázott le a csontjaimról.

- Oké ezt már nem bírom. – mondtam ki hangosan olyan keserves hangon mintha valakitől engedélyt kellett volna kérnem, hogy elhagyhassam a kádat. Szépen komfortosan kikászálódtam onnan és felvettem köntösömet, hajamat pedig egy törölközőbe csavartam. Kiérvén a nappaliba tekintetem rögtön a faliórára tévedt és nyílként hasított belém a tény, hogy durván húsz percet tudtam csak eltölteni kicsit a világtól elvonulva anélkül, hogy ne ölt volna meg az egyhangúság. Ez a remeteélet és meditációs dolog sem nekem való, de legalább megpróbáltam. Gyorsan magamra kaptam a kanapéra előre kihelyezett ruháimat, de a hajammal nem volt kedvem mit kezdeni ezért becsavarva hagytam.

Most már a világ friss híreivel informálódva a szociális médián keresztül és fülhallgatóval a fülemben tartottam a számomra legkedvesebb részére a lakásnak. A munkaasztalomhoz érvén kényelmesen helyet foglaltam majd a hegynyi üres papírlapkupac tetejéről egyet levettem és még mielőtt ceruzát ragadtam volna elindítottam az inspiráció nevezetű lejátszáslistámat. Konkrét elképzelésem nem volt arról, hogy mit is akarok pontosan a papírra vetni, de rendszerint az ihlet mindig az első vonal meghúzása után jött.


A körülöttem lévő világ szinte teljesen megszűnt létezni a számomra. Legalábbis arra az időintervallumra, amíg firkálgattam. Hirtelenjében arra eszméltem, hogy a zenelista a végére ért már az isten tudja mikor ezért eltávolítottam a fülhallgatókat, amikor is apró zajokra lettem figyelmes a bejárati ajtó irányából. Mivel háziállatom nem volt és tudtommal szellem lakótáraim sem ezért teljesen megvoltam arról bizonyosodva, hogy csakis Jae Sung jöhetett látogatóba. Már beszéltük a napokban, hogyha lesz ideje jó szokásához híven majd átjön és csapunk egy testvérnapot.

Izgatottan pattantam fel majd az időközben már megszáradt hajamról eltávolítottam a törölközőt és a székre dobtam. Mint a villám már szaladtam is amikor meghallottam hangját és egy szó nélkül a nyakába ugrottam. Hosszas ölelgetése után picit eltávolodtam, hogy jól szemügyre vehessem.

- Tudom, hogy nem olyan rég találkoztunk, de esküszöm te már megint fogytál azóta. Eszel te rendesen?- méregettem aggódva és mint valami jó nagymamához illően megtapogattam és csipkedtem az arcát.


around me to make my bed




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Jae Sung
media
media


♠ Titulus : ►Narcistic Cannibal ◄
♠ Tartózkodási hely : Szöul
♠ Szak/Foglalkozás : Médiaszemélyiség
♠ Előtörténet : Olvashatsz :3
♠ Hozzászólások : 13

TémanyitásTéma: Re: Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3   Csüt. Nov. 10 2016, 23:05


Noona<3


Gyűlölte, hogy ennyire sűrű volt a napirendje. Átlagosan hét, félnyolc körül már kelnie kellett, hogy elkészüljön, megreggelizzen aztán irány a stúdió a többiekkel, ahol órákon át táncolnak, új dalokat gyakorolnak, illetve vesznek fel. Jó, kapnak szünetet, ahol kicsit kifújhatják magukat, így tiszta fejjel képesek folytatni tovább a munkát. Ha olyan van, akkor a próbák után jön egy zuhany, aztán tévéműsorokban való szereplés vagy apróbb, egy-egy alkalmas koncerteket adnak szintén egy talk-show keretein belül, mint sztárvendégek. Vagy van, amikor fotózásra mennek, mert kellenek új, aktuális képek a jelenleg készülő albumukhoz, valamint a main dalokhoz készülő photoshothoz. De Jaesung akarta ezt így, ezért nem is panaszkodott. Komolyan összetette a két kezét, amiért ő az LHT tagja lehetett, még ha kisebb nehézségeik adódnak néha. De ez mindenhol így van, szóval semmi rendkívüli nem volt ebben.
Szerencsére, aznap kapott egy kis szabadidőt, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja a nővérét, több okból is. Már napokkal ezelőtt beígérte neki a találkát, csak egyszerűen mindig volt valami kötelező jellegű programja, amit természetesen nem ő intézett be magának. Ha Jaesungon állt volna a döntés joga, szinte tuti biztos, hogy egész nap videojátékozna, és nyálas sorozatokat nézne valami koreai Huán Pábló Korte Mijjó Águsztó Migel Gonzáleszről, hogyan hódítja meg a szintén koreai Máricshujjt. Igen, pont ezt tenné.
Viszonylag észrevétlenül csordogált el Jaeyeonhoz, ahová annyira természetesen ment fel, mint aki csak haza megy. Tulajdonképpen oda ment. Kíváncsi volt, vajon miket alkotott mostanában az ő szeretett nővére. Imádta a rajzait, annyira csodálta, hogy ekkora tehetsége volt a képzőművészethez. Jaesung is szeretett volna úgy rajzolni, de sajnos a pálcikaember is meghaladta a képességeit és még azt is eltolta. Igazából, sosem rajongott tiszta szívvel a rajzolásért, nem is vonzotta, neki bőven elég volt a nővére munkáira csorgatni a nyálát. No, meg a videók. Szabadidejében ezeket böngészte, ő volt az egyik elsőszámú feliratkozója Jaeyeonnak.
Jókedvűen toppant be a lakásba, azonnal be is szólt, hogy megérkezett. Nyitva volt az ajtó, tehát biztosan otthon volt a lány. Eztán a padlóra kuporodva elkezdett pankrátorként harcolni a bakancsával, aminek az eredménye egy kétfordulós mérkőzés után kettő-nullos győzelem a szőke javára. Épp, hogy felállt a földről, máris érkezett az energialöket a nyakába. Jaesung automatikusan visszaölelt, sőt meg is emelte testvérét. Az eltávolodást követően a kabátját is levette, a fogasra is felakasztotta, ahogy Yeont hallgatta.
- Most kicsit stresszes időszakom van az új album megjelenése miatt – visszafordult a nővérével szembe- De nyugi, noona. Eszek rendesen és hamarosan vége – ez nem volt teljesen igaz, mármint a rendesen evés. Csak diétás kajákat kaptak és azokból is csak annyit, hogy ne legyenek éhesek, de teljesen jól ne is lakjanak. Különben az alakjuk nem lesz tökélete. Aztán a stressz… Ha pöfékelt volna, a napi két doboz, simán elszívódott volna. Viszont abban már nem füllentett, hogy hamarosan végeznek, hisz rohamosan közeledett a leadási dátum, egyre jobban kezdett mindenki begolyózni, köztünk Jaesung is. Ezért is jön egyenesen a nővéréhez, hogy lenyugodjon. Ilyenkor újra kölyökként érzi magát és elfelejti minden gondját, baját.
- Szóval ne aggódj, de a csipkedés mááár fáj – nyöszörögte grimaszolva, ahogy elhúzta az arcát Yeon ujjaitól. – Inkább muti, miket rajzoltál, noona – akárcsak egy elefánt csorda, úgy kezdett el dübörögve rohanni, szó szerint rohanni a dolgozószoba irányába ahol megállt az asztal előtt. Egyelőre nem nyúlt semmihez.
- Mekkora kupi van az asztalodon– beszélt az, aki az alsógatyáját a szoba közepén hagyja és a takarításra úgy tekintet, mint valami halálosan fertőző vírusra. Persze vigyorgott, mint a tejbe tök, látszott rajta, hogy nem gondolta komolyan és csak szemtelenkedett, ahogy ezt egy jó testvérhez illő.


Minden fiatal valójában költő, amiképpen minden költő is lényegében örökfiatal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Jae Yeon
media
media


♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : SZNE Grafikusművész Szak / Youtuber
♠ Előtörténet : 10 Random Facts About Me


♠ Hozzászólások : 6

TémanyitásTéma: Re: Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3   Szomb. Nov. 19 2016, 21:05

i can't help but pull the earth


Mivel én már digitális bennszülöttnek számítok ezért igen hamar csődöt mondott a technika nélküli kis pihengetésem. De legalább megtudtam, hogy még negyed óráig sem tudok nyugton maradni anélkül, hogy ne érezzek erős kényszert arra, hogy valamit tevékenykedjek. Talán az egyedüli esetek, amikor a fenekemen tudok maradni huzamosabb ideig az, amikor sorozatot nézek, vagy éppenséggel rajzolok mivel az egyetemi előadásokat is csak-csak, hogy kibírom. Máskülönben fészkelődök és nyugtalankodok. Visszagondolva nagyon sajnálom azt a szerencsétlen flótást aki mellettem ült a repülőn amikor Amerikába utaztam mivel körülbelül óránként jártam a mosdóba csak, hogy megmozgassam a lábaimat. Pont középen ültem és amilyen szerencsétlen voltam természetesen valamilyen indoknál fogva pont nálam nem működött az ülésbe szerelt kis tévészerű készülék. Hiába szóltam az arra járó légi utaskísérőnek ő nem tudott vele mit kezdeni. Szóval kicsivel több mint tizennégy óra tömény unalommal teli út állt csak előttem. Viszont valószínűleg annyira kiakaszthattam már az ablak melletti ülésen helyet foglaló idős hölgyet, hogy négy óra elteltével finoman felajánlotta, hogy van nála altató és szívesen ad. Ecsetelte, hogy ő nem szeret repüléskor vele élni mert sok rémhírt hallani, hogy annyira ki tudja ütni egyes esetekben az embert, hogy arra sem kel fel az illetékes hogyha zuhan a gép. De mivel már szinte megbolondultam az unalomtól és még az út jelentős része vissza volt ezért elfogattam a gyógyszert ami hatott is rendesen. A másik oldalamon lévő fiatal hölgy ébresztett fel amikor már sikeresen landoltunk.

Visszaemlékezésemen jót derültem és fejemen a törölközőturbánnal foglaltam helyet a munkaasztalomnál. Ha már úgyis eszembe jutott ez a kínos kis történet ceruzát ragadtam, hogy megrajzoljam egy repülőgép ablakának a vázlatát és az onnan kitekintve elénk terülő látványt. Művészlélekként tudom tanúsítani, hogy az ihlet bárhonnan és bármikor jöhet de mindig lenyűgöz a képzettársítás hatalma. Érdekes, ahogyan az unalmas kádban üléstől eljutottam az amerikai utazásig gondolatban csak úgy hipp és hopp. Az alapvonalak befejezése után a vízfesték palettámért nyúltam, hogy azzal fojtassam tovább a munkálatot. Nem titkolom talán ez volt az egyik kedvenc alkotási módszerem. Teljesen beszippantott az aprólékos kis festegetés egy időre de amit meghallottam, hogy valószínűleg Jaesung toppant be az ajtón mint egy kiskutya aki nem látta a gazdáját már egy éve rohantam, hogy üdvözölhessem jó testvérhez méltóan.

Jól megcsipkedtem és agyonszorongattam szegényként csak, hogy érezze a törődést és szeretetet fizikailag is. Majd válaszát hallva a kérdésemre, hogy eszik e rendesen kissé elkomorodtam. Jól tudtam, hogy szigorúan vannak fogva és szinte egy nap mind a huszonnégy órájában keményen dolgoznak azon, hogy egyre sikeresebbek és sikeresebbek legyenek minél szélesebb körökbe ami mellett nagyon el tud veszni a rendes étkezés fontossága. Ezért is voltam azon minden áldott alkalommal amikor együtt töltöttünk legalább egy kis időt, hogy evésre bírjam. Már éppen azon voltam, hogy kinyissam a számat és felajánljam az ételrendelés lehetőségét amikor már mint akit puskából lőttek ki rohant célegyenesen a dolgozó felé.

Beletelt néhány értetlen pislogásba amíg eljutott a tudatomig, hogy mit szeretne majd szaporán szedtem utána a lábaimat ügyelve arra, hogy ne csússzak el a parkettán. Majd a helyiségbe érvén az asztal előtt ácsorgó Jaesung mellé álltam és a fiú bal vállára könyökölve szemléltem az otthagyott őskáoszt.

- A sikeres munka mindig nagy mocsokkal jár. De akár ez lehetne egy profi bérgyilkos mottója is jobban belegondolva.- vontam meg a vállamat mosolyogva. – Egyébként is kíváncsi lennék, hogy ti fiúk együtt milyen atomrobbanás utáni disztópikus birodalmat varázsoltok a dormotokból.

Tudtam, hogy kisöcsikém nem a takarítási szenvedélyéről híres. Őszintén szólva meggyőződésem, hogy a szobája most is úgy néz ki mint ahova betörtek és mindent a földre szórtak. Finoman megkócoltam a haját majd egyet előre lépve felemeltem büszkén legújabb alkotásomat és a kezébe adtam nem fűzve hozzá különösebb kommentárt.

-Tetszik?
-néztem fürkészve tekintetét.- De a lényegre visszatérvén rendeljek valamit? Vagy főzzek?- tettem fel az életbevágóan fontos kérdést.







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kim Jae Sung
media
media


♠ Titulus : ►Narcistic Cannibal ◄
♠ Tartózkodási hely : Szöul
♠ Szak/Foglalkozás : Médiaszemélyiség
♠ Előtörténet : Olvashatsz :3
♠ Hozzászólások : 13

TémanyitásTéma: Re: Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3   Kedd. Dec. 20 2016, 19:19


Noona <3


Csipkodás, már megint a csipkodás, amikor az apró körmöcskék belevájódnak Jaesung puha pofijába. Érezte a szeretet, mert tényleg örült neki, hogy volt még aki őt várta, viszont néha már fájt neki. Olyan érzés kapta el, mint amikor a nagyanyjuk kergette őket kiskorukba és mindig a kertben bújtak el az almafára felmászva. Tudták, hogy a mama nem tudott utánuk menni, így cselezték ki. Nem akarta hozzávágni Yeonhoz, hogy olyan, mint a nagymamájuk, mert attól tartott, hogy feltüzeli ezzel a lányt és mindig csak a csipkodással fogja kínozni, ha valami hülyeséget csinál vagy mond. Úgy eloldalazott a lánytól, mintha valami Mátrix filmszerűben tért volna ki a golyók elől, rögtön a dolgozó felé robogott. Célegyenesen trappolt be a helyiségbe és meg is állt az asztalnál, ahová egy atombomba becsapott. Huncut vigyorral meg is jegyezte, hogy kupleráj volt ott.
- Halloooood, ha ne adj’ Isten nem futnék be és te is befejeznéd a videózást, legyünk bérgyilkos cég, mennyit kereshetnénk rajta és még kupit is hagyhatunk, naaaaa? – könyökével bökdösni kezdte vigyorogva a nővérét, szeretett fantáziálni még mai napig gyerekes dolgokról. Úgy gondolta, hogy rövid ideig élnek, és azt a rövid időt ki kell használni azzal, hogy mókás dolgokat csinálnak.
- Fú, hát azt ne tudd meg. Jisoo és Yejun-hyung mindig otthagyják a szennyest az ágyukon vagy a szoba közepén. Nem ágyaznak be és még sorolhatnám. A többieket inkább nem említem, mert még a végén kapok a fejemre – Természetesen saját magáról nem beszélt, hogy néha elfelejti kivinni a tálcát és a tányért, amiről zabált vagy a nála is gyakran előforduló szennyes és ágyazás történetét. Nem, magát a legjobb fénybe igyekszik feltűntetni, bár felesleges, mert a testvére pontosan tudta, mennyire is nemtörődöm Sungi a takarítás terén.
- Azért néha porszívózok, de csak ha kell – tette még hozzá. Erre egy kócolást kapott, szőke tincsei szálltak a levegőben, ahogy Yeon ujjai közé úsztak és kuszálódtak. Amikor elengedte, nem igazította meg az öcskös a frizuráját, annyira nem hatotta meg a borzos tincsek, ezt is mosolyogva hagyta a lánynak.
- Azt a ku….. – csuklott el a hangja, amikor megpillantotta a kész rajzot. Tudta, hogy nagyon tehetséges a nővére, de mindig elképedt a művein – Hallod, én ezt elviszem magammal, ez rohadt jól néz ki. Add nekem, lééééégysziiiiiii~ - letette az asztalra a festményt és azonnal odabújt macskamódjára a testvéréhez és hízelegni kezdett neki, hátha megkapja az áhított zsákmányát. – Naaa, tudom, hogy szereCCCC! – kihangsúlyozta a végét szándékosan, a lány puhítása érdekében.
- Szeretném, ha főznél, de akkor nem tudunk eleget együtt lógni és nekem vissza kell majd mennem néhány órán belül, mert lesz még egy koraesti skálázás és táncpróba vacsora előtt, de még nem biztos. Úgyhogy rendeljünk pizzát! Úgyis olyan rég ettem már olyat! Ez lesz a mi kis titkunk. – biggyesztette le az ajkait, bár a dörgölőzés még koránt sem ért véget- Nem eresztelek, nem-nem! Itt maradok a nyakadon! – és ha Jaeyeon elindult telefonálni vagy valami, Jaesung szorosan hozzásimulva, ölelve őt topogott utána, mint egy óvodás, aki nem hagyta szabadon mozogni az anyját. Kiskorában is egy levakarhatatlan dög volt néha, ha rájött az öt perc.

502 szó || MADTOWN - YOLO


Minden fiatal valójában költő, amiképpen minden költő is lényegében örökfiatal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kim Jaeyeon és Jaesung - Megyek és zaklatlak <3
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: SZÖUL VÁROSA :: Lakások-
Ugrás: