Hyunjae xx Jiyeon - magic and spells

Felzaklatta lelki világomat az a tény, hogy a mai napon is az LHT érkezett stúdiónk négy fala közé. Kellemetlenül éreztem magamat a bőrömben, ha arra gondoltam, hogy talán ismét Skyler szolgájaként fogom végezni, és reménytelenül konstatáltam, hogy minden bizonnyal így fog történni, mivel valami megmagyarázhatatlan oknál fogva én vagyok az első olyan asszisztens, akit megtűr maga mellett. Megtűr. Így fogalmaztak.
- Téged megtűr maga mellett, úgyhogy valószínűleg, amíg velünk dolgoznak, addig te leszel a személyi asszisztense. Ma este elküldöm a jelentéseket az igazgatónak a mai nap történéseiről, és ő mondja majd meg a biztosat - magyarázta a koordinátor tegnap este, amikor az első nap után odamentem kérdezősködni a továbbiakról. Arcomon az öröm legcsekélyebb jeleit kereste tekintetével, és bizonyára nem találta meg őket, mivel azok sem az éjszaka folyamán, sem ma reggelre, de a stúdióba vezető utam alatt sem kerültek fel rám. Nem is kerülhettek volna, mert nem rendelkeztem velük. Skyler alamuszi módon használta ki végtelen odaadásomat, és semmit sem tehettem ellene. Bosszúsan trappoltam be az épületbe aznap reggel, és igyekeztem elkerülni munkatársnőimet, akik ádázul le akartak rám csapni, hogy mutassam be őket az idolnak. Hánynom kellett, az egésztől. Manapság semmi sem úgy történt, ahogy annak lennie kellett volna. Tudtam, hogy miért. Tudtam, hogy még mindig a pohárincidens miatt küldi rám a karma ezeket a szerencsétlen csapásokat. A tükrös módszer nem sikerült, a három és fél levelű lóhere minden szerencséjét elsikkasztotta az hiányzó fél levél. A patkó a párna alatt, a szerencseköveim, és a kamillafilter a kádban. Mind, mind, mind hiábavalók voltak. Bora, a legjobb barátnőm megint megkérdőjelezte a Biblia hatékonyságát, és azt mondta itt a bizonyíték arra, hogy a babonáim nem többek egyszerű kitalációnál. De én tudtam, hogy nem a Biblia hibája. Nem a varázslatok nem működnek. Én voltam az, aki rátöltött arra a rohadék pohárra, és most itt az ideje, hogy meg is igyam a levét annak, amit kitöltöttem.
Viszont az, hogy tisztában voltam saját hibámmal, nem jelenti azt, hogy nem utáltam az egészet.
- Viszlát! És még egyszer gratulálunk az eljegyzéshez - hallottam a koordinátor hangját a folyosóról, ahogy a stúdióban sétáltam, majd a szokványos meghajlás után elviharzott a másik irányba. A férfire pillantottam, akit maga mögött hagyott. Arca ismerősnek tűnt, de nem tudtam volna megmondani a nevét, vagy azt, hogy hol láttam már előtte.
Ösztönösen cselekedtem. Annál a megérzésemnél fogva tipegtem oda hozzá, hogyha már az én sorsom megpecsételődött egy véletlen folytán, mások Karmáját talán még megmenthetem a balsorstól.
- Szép napot! - hajoltam meg gyorsba, mintha a formalitás mind csak mellékes dolog lenne, gondolatban pedig megróttam magam, amiért ilyen tiszteletlenül támadok le egy ismeretlen embert. Persze nem először csináltam. Az egyetemen voltak olyanok, akik menekültek előlem, meg akik azt terjesztették, hogy valami bolond kuruzsló vagyok, aki folyamatosan teafüvekkel és szárított nővényekkel szórja tele az ember táskáját. Pedig sosem vettem fel azt a szörnyű szokást, hogy hittérítőként megpróbáljam felnyitni az emberek szemét. Nem voltam én Jehova tanúja. Én mindössze annyit tettem, hogy saját belátásom szerint, saját módszereimmel törődtem a körülöttem lévő emberekkel. Már azokkal, akik valamiért ezt váltották ki belőlem, és akiknek szükségük volt némi varázslatra. - Elnézést, de véletlenül kihallgattam az előző beszélgetést, illetve a mondat végét sikerült elkapnom. Először is én is gratulálnék az eljegyzéshez, másrészről pedig segíteni szeretnék - vágtam a dolgok közepébe, mielőtt még Skyler felbukkanhatott volna, bár ma valami oknál fogva később jött, mint a többiek, így a forgatás is jócskán eltolódott. Előre kaptam a hátamon pihenő táskát, kinyitottam, és matatni kezdtem benne. Először is a Bibliát kaptam ki barna fedelével, megsárgult lapjaival, és kutakodni kezdtem benne. Házasság. Házasság. Áhá, meg is van.
- Mm... - búgtam halkan, miközben végigfuttattam pillantásomat a lapokon. - Lényeg a lényeg, ha a házasságba lépők egyike balszerencsés Karmával lép az oltár elé, azzal az egész házasságot tönkre vághatja. Meg kell tisztítanunk a Karmádat, illetve rengeteg olyan feladat van, amit el kell végezned a házasságod előtti és utáni hónapokban - magyaráztam levegővétel nélkül, majd felsandítottam rá a lapokról, hogy megbizonyosodjak róla, nem hagyott faképnél. Megnyugodtam, és hirtelen elmosolyodtam. - Érdekel? - kérdeztem, bár kit akartam hülyíteni. Persze, hogy érdekli, ezen múlik a házassága sorsa!

Hozzá voltam szokva, hogy az emberek nem csupán elengedik a fülük mellett babonát hirdető szavaimat, de merően vissza is utasítják segítséget nyújtó kezemet. Hozzá voltam szokva azokhoz a megilletődött szempárokhoz, melyek folyamatosan azt súgták lelkesen felragyogó arcomnak, hogy bolond vagyok, és hogy vizsgáltassam ki magamat. Mégsem játszottam meg magamat sohasem. Hittem a Bibliában, a saját Bibliámban, abban, ami ugyanolyan bőrkötéses, mázsás súlyú vastagkötetes könyv volt, mint a Krisztusról szóló, címlapján az arany betűs Biblia felirattal, csak nem az Ó- és Újszövetség tanait hirdette, hanem családi varázsigéket, babonákat, feljegyzéseket tartalmazott.
Az előszót valamelyik régi, nagyon régi nagyanyám írta: "A más talán nem hisz Benne, s nem hisz Benned, Te mégis hidd tiszta szívvel hited, hogy Karmád tisztán tarthasd, hogy a más Karmáját, ki nem hiszi a Karmát, tisztán tarthasd, hogy kettőtök közül, hogy milliótok közül Te lehess az egy, aki látja, mit a másik nem hisz." Régies nyelvezetű volt, alig tudtam kibogozni, ez is már egy átírt verzió volt. De minden szavát tisztán hittem, kívülről fújtam. Az emberek többsége nem hitte a babonákat, nem hitte, hogy létezik szerencse és balszerencse, és hogy tetteink, vagy éppen nem tetteink mind hatással vannak a jövőnkre nézve. Mármint tekintek itt most a spirituális dolgokra, mint például, ha szárnyas húst eszel újév első napján, búcsút inthetsz a szerencsédnek. A babona a régi világ játékszere volt, vagyis az emberek így tartották, az akkori emberek kitaláltak dolgokat, amivel megmagyarázták környezetüket. Én, és a családom összes női felmenője arra lett nevelve, hogy bár a világból már kiveszett ez a hit, attól még ezek a dolgok megmaradtak, és olyasvalakinek kellett lennünk, akik nem engedik elveszni.
Mégis minden alkalommal elkeseredtem, mikor újabb süket fülre leltem. Ellenkezése lecsüggesztett. Baszódj meg, gondoltam. Miért kellett mindenkinek vaknak lennie körülöttem?
- Éppen dolgozom! - húztam ki magamat vakmerően, és a mellkasomhoz szorítottam a kis (bazinagy) könyvet. Féltettem, mindig úgy féltettem, ha valaki előtt megmutattam. - Éppen azon dolgozom, hogy szép házasság elé nézhess! - szögeztem le dacosan, szinte már-már mérgesen. Aztán sóhajtottam, pilláimat lehunytam, csak egy pillanatra. "... más Karmáját, ki nem hiszi a Karmát, tisztán tarthasd" Nem hitt benne. Inkább el kellett volna szomorítania, mint sem felidegesítenie. Szemhéjam felpattant, arcom megnyugvást talált. - Tudod, nagyon nehéz olyanoknak segíteni, akik ilyen lekezelő módon elküldenek. Meghallgathatnál, ez lenne a minimum, tekintve, mindketten emberek vagyunk, és bár nem tudom pontosan milyen pozícióban dolgozol, de munkatársak is - beszéltem még mindig próbálva feltárni azokat a homályos emlékeket, amik rávilágíthatnának rá, hogy mikor, és min is dolgoztunk mi együtt. Talán ő is újonc volt itt, mint én?
- A könyvtől meg ne ijedj meg ennyire - emeltem el mellkasomtól a kötetet, és megmutattam egy lapját. Éppen a gyógynövényes oldalon volt kinyitva, ahol különböző levelek voltak a lapokra préselve, és mellé írva, hogy milyen hatásai vannak ezeknek a csodanövényeknek. Persze nem sebek valódi sebek gyógyításáról szóltak a feljegyzések, inkább spirituális értelemben lévő megtisztulásról, vagy lelki sebek begyógyításáról volt itt szó. - Ez nem az a Biblia, aminek te gondolod. Ez a családom ereklyéje, tele van különböző törvényekkel, és szabályokkal, hogy mi hozza a szerencsédet, és mi hozza a szerencsétlenségedet. - Nem tudtam, miért mondom ezt el neki. De nem olyasvalaki volt, aki felhasználhatta volna ellenem ezt az információt. Valójában bárkinek bevallottam volna babonásságomat, ha az illető nem Skyler. Csak ő nem tudhatta, hogy ebben minden benne van, amit félek. - Nézd, én tudom, hogy nem hiszel benne. A legtöbb ember ma már nem hisz ilyesmiben, sajnos. De ha akarod, ha nem, én olyasvalaki vagyok, aki segíteni fog neked, még akkor is, hanem ismerjük egymást. Sokszor csináltam már ilyesmit, és a legtöbb ember, akinek szerencsetalizmánokat dugtam a táskájába, utólag még hálás lehet majd nekem - magyaráztam, és kedvesen rámosolyogtam. Valamiért eszement módon segíteni akartam neki. Szép fiú volt, bár én ezt nem vehettem észre, hiszen fiú bojkott alatt álltam, de ő el volt kötelezve egy nő iránt, aki bizonyára gyönyörű kellett, hogy legyen. Én pedig, ha már saját szerelmi életemen nem segíthettem, hiszen a Karmám megtiltotta, elhivatottan próbáltam másét tökéletessé tenni.
Nem érdekelt, mit válaszol. Elkezdtem tovább lapozgatni, mert most nem a növények kellettek. Megtaláltam a szükséges oldalt.
Házassági varázslatok, szerelmi törvények.