HyunJae && Aileen

Négy óra szabadság.
És utána rohanhat is a következő órájára, mert miért is ne este hatra rakják be a tengeri akvárium gondozása előadást, amit még ki se lehet hagyni, mert katalógusos. És el lehet képzelni, hogy minden diák álma, hogy nyolcig bent üljön az előadóban, és hallgassa az öreg, már a nyugdíj határát súroló bácsikát, ahogy beszél a különböző akváriumok üvegének fajtáiról, szűrőberendezésekről, és arról, hogy milyen halat milyen hallal és növénnyel lehet csak együtt tartani, hogy szép, és lehetőleg sokáig megmaradó akváriuma legyen az embernek. Ilyenkor pedig az ember fia, vagy épp lánya igencsak találékony tud lenni, hogy elüsse az időt. Van aki alszik az órákon; ez mondjuk a rosszabbik eset, mert a nagy többség mellette még horkol is, azt meg még a tanár is meghallja annak ellenére, hogy Leen szerint már igazán elkélne neki egy rendes hallókészülék. A hallgatók másik fele viszont valamivel csendesebben üti el az idejét; van aki hordja magával a laptopját minden órára, van aki a telefonján játszik unaloműzésből, volt aki egy komplett rejtvény újságot visz mindig magával az előadásra. És van az ötödik csoport, akik valamilyen kreatív tevékenységgel ütik el az idejük. Ebbe a csoportba tartozik Aileen is. a füzete már tele van mindenféle firkálmnyokkal; na nem mintha olyan nagy tehetsége lenne hozzá, de azért nem is ragadt meg a pálcikaember szintnél.
És mit ad Isten... Ez a tanár sem hagyja, hogy a diákjai egészen véletlenül kialudják magukat az óraközi szüneteikben. Ugyan, minek is? Nem lehet kihagyni a beadandót sem, ami teljesen véletlenül erre az órára kell bevinni; három oldal papír alapon az akváriumok sókoncentrációjának fontosságáról. A legérdekfeszítőbb téma a világon, de komolyan. Leen el nem tudja képzelni, hogy hogy fog tudni három teljes oldalt írni erről. És még az sem segít rajta, hogy papíron kell benyújtani a tanárnak, kézzel írva. Mert az egy dolog, hogy így legalább valamennyire szét tudja húzni, és felnagyítani a betűket, de azzal még nem lesz meg egy alapjáraton fél oldalas irományból három; annyira még ez a lány sem ügyes. Még szerencse, hogy a tanár adott segítő olvasmányokat, amiket miért is ne, csak a könyvtárban lehet megtalálni. Igazság szerint még sosem volt az egyetem ezen részén, mióta itt van, hisz soha nem is kellett, nem volt miért, így az is időbe telt, mire megtalálta; és csupán csak kétszer tévedt el. Na de most hogy itt van, elhatározta, hogy többet fog ide is járni tanulni. Olyan csendes és nyugodt, biztos sokkal könnyebben lehet itt tanulni, mint például a koleszban. Mert ott bármennyire is próbálkozik, egy kész rémálom a tanulás. Főleg, mikor a szobaszomszédai úgy döntenek este tízkor, hogy minek tanulni vagy esetleg aludni, ha lehet ordibálva játszani is? Mert igen, elég gyakori az ilyen is. És ők az értelmes felnőtt egyetemisták. Na nem mintha Aileen jobb lenne náluk, de hát tudjátok, más szemében a szálkát is...
És meg is van a keresett könyv. Egy a baj; az éppenséggel a legfelső polcon van, és közel s távol nincs egy árva létra sem, vagy valami, amivel el tudná érni. Csak a székek, de hát azok meg elég instabilnak tűnnek ahhoz, hogy Leen bármelyikre is ráálljon. Márpedig kénytelen lesz, hisz az a néhány ember, aki itt tartózkodik nagyon mélyen bele vannak bújva a könyveikbe. A hozzá legközelebb eső széket meg is ragadja, hogy odavonszolja a polc alá. Egy pár pillanatig még habozik, de aztán az alsóbb polcokba kapaszkodva áll fel rá, hogy még egy kicsit nyújtózkodva elérhesse a könyvet. Nem tagadja, kicsit fél, hogy leesik, még a lába is remeg, amitől a szék csak még inkább billeg alatta. De már majdnem megvan, most már nem adja fel a  célegyenesben...
- Ezaz!! - örömében még a levegőbe is bokszol, amint ujjai közt tarthatja a könyvet. És ez épp elég, hogy végleg kibillenjen az egyensúlyából, és a mosoly lefagyjon az arcáról, ahogy kezeivel kalimpálva igyekszik visszanyerni azt. De nagy szerencsétlenségére nem sikerül, és már összeszorított szemekkel várja a közelebbi találkozást a földdel; ijedtébe még sikítani is elfelejt, ahogy igyekszik még utolsó mentsvárként megkapaszkodni valamiben.
És valami puha anyagot az ujjai közé is tud kapni. Mintha valaki ruhája lenne.