Hyun Jae & Jae Jin

- De mondom hogy én vagyok Ahn Jae Jin!! Miért nem hiszed el, te barom?!?? - és szinte már idegesen ordítja le minden félelemérzet nélkül a még nála is egy fejjel magasabb - pedig ez azért igen nehéz feladat, tekintve, hogy Jinnie az átlaghoz képest egy óriás - és legalább háromszor szélesebb izomkolosszus fejét a helyéről. Legalábbis próbálkozott vele; de amint felpillant rá, és meglátja a szemében megvillanó haragot, és a türelmetlenséget, jobbnak látja visszavonulót fújni, így kissé behúzva a nyakát emeli fel a kezét védekezőleg, hogy ha esetleg lendülne az izomagyú karja, legalább az arcát védeni tudja; mert hát mégiscsak az arcából él ő is, és ha valaki összeveri, akkor kinek fog tetszeni. Persze... a családja biztos így is elfogadja majd, na de Minnie...? Elásná magát szégyenében, ha összevert képpel kéne elé állnia. Igaz, régi barátok már, szinte cecsemő koruk óta ismerik egymást, és biztos meg fogja érteni, hogy neki, a pálcikaemberkének esélye sem volt a hústorony ellen. De mégis... mégis milyen pasi merne teljes nyugudtsággal a szerelme elé állni ehhez hasonló helyzetben? Annak ellenére is, hogy az illető erről a tényről mit sem tud, és minden bizonnyal az érzést sem viszonozza. Bár azok után, ami múltkor történt, még ebben is elbizonytalanodik...
És erről is, mármint arról, hogy a friss tizenkilenc évesnek a szíve gyerekkori legjobb barátjáért és újdonsült kollégiumi szobatársáért dobog, csak egy ember tud az egész földkerekségen. Ennek az embernek a nevét pedig már keresi is telefonja híváslistáján. Hyun.. Hyun... Hyun... (miért van ennyi Hyun nevű ismerőse...?) Hyun Jae hyung... meg is van! A telefon pedig csak kicsörög, egész hosszan, míg végül meg nem szólal a hangpostát jelző síp, Jin pedig nagyot fújtatva teszi le a telefont. Pedig azt mondta bármi van, vagy ha ideér, hívja nyugodtan, és megold mindent. Mert ő már biztos itt van, hisz a szülinaposnak (azaz ennek a hülyének, aki nem tud bejutni a SAJÁT bulijára) is rég itt kéne lennie, csakhogy ő a délutánját Minnie-vel és a többi haverral és sörözgetéssel töltötte, ha már a Törpi nem jön a bulira. Hyun Jae biztos tudja, mi lenne abból, ha esetleg koránt sem józan állapotban kerülnének egy légtérbe; pontosabban JaeJin MinHo-éba... Mert ő is pontosan tudja, hogy akkor nagy valószínűséggel nemes egyszerűséggel leteperné akár a táncparkett közepén is. Így bármennyire is sajnálja, hogy Ő nincs itt, de talán meg is kéne ezt köszönnie a hyungjának.
- Hyuuuuuuung!! Ez az idióta itt nem akar beengedniiii! Csinálj valamiiit...! - kezd bele azonnal, talán egy oktávval magasabban, mint a szokásos hangszíne, amint harmadik próbálkozásra végre szíveskedik felvenni azt a nyamvadt telefont az az igen elfoglalt személy - Csinálj valamit vagy hazamegyek...! - és azzal a lendülettel szakítja is meg a hívást, és süllyeszti a zsebébe vissza a nála is okosabb készüléket, majd egy nagy sóhaj kíséretében nagy bátran a még mindig összefont karokkal előtte álló vállára könyököl, úgy néz fel rá.
- Na ide figyelj... Mindjárt itt lesz Hyung, onnan bentről fog jönni, és elmondja amit én is... És tudod kicsoda Hyung? Han Hyun Jae hyung...  egy igazi sztár... Hallod? A hyungom egy igazi híresség. Szóval engedj be, különben... - különben mi lesz? Hát ő is tudja, hogy semmi, de azért fenyegetőzni tud...

- De Hyuuuung....! - bár talán a vonal túlsó felén lévő személy ezt már nem is hallotta, olyan gyorsan nyomta rá a telefont a fiatalra. De azért még próbálkozott. Igen, az igaz, hogy korábban jött, de azt hitte, hogy ez nem olyan nagy baj. Még reménykedett is benne, hogy mostanra már minden a helyén lesz, és nem kell még fél órát kint fagyoskodnia. Na nem mintha olyan nagyon hideg lenne, simán kibírta volna még az egész éjszakát is. Csak hát mint tudjuk a türelmetlenség nagy úr, ami kikezdi még JaeJin idegeit is. Mert ő bent akar lenni a buliján, amit a legeslegjobb Hyungja rendezett neki, és amin... hát igazság szerint fogalma sincs kik lesznek ott.
De egy biztos; Shin MinHo nem szerepel a meghívottak listáján. És ez egyrészt mérhetetlenül elszomorítja a srácot, másrészről viszont örül is neki, ugyanis még nem áll készen arra, hogy a fiatalabb megtudja, mit is érez iránta ez a nagyra nőtt gyerek. Márpedig ha ő most itt lenne, minden bizonnyal erre a kínos beszélgetésre is sort kerítenének. Mármint jó esetben beszélgetésre; rosszabb esetben valami másra, valami kínosabbra. Legalábbis abban az esetben, ha Minnie nem viszonozná úgy az érzéseit, ebben pedig száz százalékig biztos Jinnie.
S jobb híján, míg Hyun Jae nem tolja ki a formás kis popsiját, és nem viszi őt be, az itt álló egyetlen személlyel kezd el társalogni. Ami nagyjából annyiból áll, hogy Jin mindenféléről beszél, a kétajtós szekrény méretű óriásnak dőlve, mert ő ezt is megteheti. na jó, talán mégsem kéne ennyire pofátlannak lennie, és nem egyszer megfordult a fejében, hogy talán visszavonulót kéne fújnia, és nem ingerelni tovább az izomkolosszust, mert a végén még tényleg laposra lesz verve, mielőtt bejutna; és akkor nem itt, hanem a kórház intenzív osztályán fogja tölteni a szülinapja utolsó óráit- Meg az azt követő napokat. De hát JaeJin kíváncsi. Arra, hogy meddig mehet el, meddig tart a türelme. És igen, látja rajta, hogy már igen csak kevés van belőle, így már épp fejezné is be szegény férfi agysejtjeinek roncsolását, amikor végre megjelenik HyunJae.
- Nem baj Hyung... Akkor is örülnék, ha csak te lennél itt... Több torta marad nekem - ölt rá nyelvet vigyorogva. Tényleg nem érdekli, hogy hányan, és kik jöttek el, már annak is örül, hogy egyáltalán van egy ilyen csodás hyungja, aki megszervezte ezt a bulit neki.
És a vigyora csak még szélesebb, mikor a másiknak kicsit le kell őt húzni, hogy egy szintbe kerüljenek. Igen, Hyun az idősebb, mégis Jin az, akit a természet jobban kedvel, jobb génekkel áldotta meg, már ami a magasságot illeti. Pedig ő sem nevezhető alacsonynak, csak épp a szülinapos evett több spenótot, így ő nyúlt magasabbra. És ezt szereti is néha HyunJae orra alá dörgölni. Belépve a terembe, teljesen eláll a szava, nem is tudja, hogy tekintetével kit mérjen végig; szemei csak úgy pásztázzák a terepet, és arcára egyre szélesebb vigyor költözik, már ha ez egyáltalán lehetséges. És naná, hogy kiszúrja ki áll ott középen a tortával. Nem is akar hinni a szemének, kezével meg is dörzsöli zt, hogy biztos jól lát-e. És igen... Mennyiszer nyaggatta már HyunJae-t, hogy szervezzen már le vele egy randit... Akarom mondani egy találkozót, mert hogy mennyire imádja, és ő lenne a legboldogabb ember, ha sikerülne rátukmálnia az egyik szerzeményét.
- Hyuuuuuuuuung!!! - visít fel, még a hangszíne is legalább két oktávval magasabb lett, így teljesen biztos abban, hogy még ebben a hangzavarban is tökéletesen hallja őt a mellette álló. - Ezt nem hiszem el... Az ott tényleg Hyuna? Tényleg komolyan nem álmodom? Áááh te vagy a legjobb Hyung a világon... - és örömében még párszor megcsapkodja a felkarját, mert hát azt a felgyülemlett energiát valahogy le kell vezetni, de aztán meg is öleli, már ha engedi.
Na de aztán? Itt van Hyuna... és nem álmodik... Pedig ez tényleg olyan, mint egy álom...