Yamaneko&Baekho

Nehéz nap elé nézek. Ezt már abban a pillanatban tudtam, amikor kimásztam az alkalmi munkákat közvetítő cég ajtaja előtt, akiknél már visszatérő vendégnek számítok lassan. Olyan emberek jöhetnek ide, akiknek nincsen lehetőségük a túlórára, és szeretnének heti fizetéssel, gyorsan pénzt keresni, lehetőleg órabérben, ami magas. Ezért általában elég hálátlan munkát adnak az embereknek, a mai pedig kifejezetten ilyennek számított: Legalábbis én valahogy… Nem éreztem készen arra magam, hogy a természetes fogamzásgátlásról beszéljek idegenneknek. Alapból maga a téma elég hálátlan, de azt hiszem pont én vagyok az élő mintapéldája annak, hogy mi biztosan nem a természetes fogamzásgátlás. Na mindegy, ez most nem fontos, nem akarom Moon Soo-t belekeverni ebbe az egészbe, az a lényeg, hogy pár óra alatt kiosszam azt a száz szórólapot, amit a kezembe nyomtak, és hamar hazamehessek a kisfiamhoz, akihez megint anyámat rángattam le. Hyun Jae-t nem akartam zavarni, ha jól vettem észre jelenleg a comeback kellős közepén tartanak, így biztos voltam benne, hogy lenne jobb dolga is. Na nem azért, elég jó barátságot ápolunk és a kisfiamat is imádja, de nem lehetek szemét dög, nem használhatom ki ezeket a dolgokat. Így maradt anyám, akit meg azért nem szeretek áthívni, mert mindig pénzt hagy a párnám alatt, pedig tudja, hogy nem szeretem az ilyesmit. Sosem voltunk eleresztve, viszont a családi légkör mindig meleg volt, ez tény. Ennek ellenére viszont nem szeretném, ha ő tömné a zsebem. Hihetetlenül megalázó, mert nem mondhatom azt, hogy nagyon durva gondjaink lennének. Nehéz ruházni meg etetni Moon Soo-t, de egyelőre még meg tudom tenni, van rá lehetőségem, ezért boldog vagyok. Ha majd lebénulok és nem dolgozhatok, akkor kitalálok valamit. Az meg mit számít, hogy a kelleténél egy picit többet dolgozom? Más is túlórázik, más is vállal pluszmunkát a gyereke miatt. Nem érzem azt, hogy a helyzetünk speciálisabb lenne.
Persze anyámnak talán pont ezzel lehet baja, hiszen attól még, hogy felnőttem, én az ő majdnem két méteres gyereke vagyok, akit nevelgetett, és biztosan fáj neki látni a sötét karikákat a szemeim alatt, de ugyanezen valamilyen szinten én is keresztülmentem. Ha nem a munkától, akkor a folytonos bulizástól lennének ott most azok a bizonyos karikák, ugyanis az egyetem mesterképzésén is jó a társaság, ezért biztosan elmennénk néha sörözni egy picit.
Sóhajtva, a gondolataimba merülve mentem a város külterületére, ahol vajmi kevés esélye volt annak, hogy ismerős arccal fogok összefutni. Itt is járnak emberek, talán egy picit tovább tart a dolog, de azért annak nem akarom feltétlen kitenni a fiamat, hogy a barátainak a szüleivel összefussak. Most egy picit megszorultunk, ezért szükséges ez a cseppet intim témáról szóló munka, biztos vagyok benne, hogy sokan felháborodnának azon, hogy nem azt a képet mutatom magamról, ami illene. De hát istenem, kapkodják be az összes faszomat – már bocsánat – ez van. Mindenesetre azért jobban szeretem megelőzni a bajt, ennek pedig ez biztos módjának tűnt.
Leültem az egyik épület lépcsőjére és vártam, hogy lehetőleg egy olyan ember tévedjen ide, aki mondjuk nem nő – nem akartam, hogy tökön rúgjon és ha netán a jövőben lenne egy párom, akkor miatta ne lehessen még egy gyerekem – nem idős – mindenki tudja miért – és úgy… fogékonynak tűnik a témára. Ezt mondták, hogy fontos olyan embert találnom, akit ez érdekel? De ki a francot érdekel a rohadt természetes fogamzásgátlás? Inkább nem is akartam belegondolni.
Már egy ideje üldögélhettem, amikor végre megpillantottam a számomra mindenképpen jó alanynak tűnő alakot. Turistának nézett ki, én pedig jól beszélek angolul, szóval egyáltalán nem jelentett gondot a dolog. Tetejében nem volt se nő, se idős, nagyjából velem egyidős férfiról lehet szó, ami kissé megkönnyítette a dolgomat, ezért szinte azonnal felpattantam, és odasétáltam hozzá.
- Helló – szólítottam meg, az arcomon egy kínos mosollyal, aztán gyorsan a kezébe nyomtam egy szórólapot – Meg akarsz hallgatni egy végtelenül érdekes előadást a természetes fogamzásgátlásról?
Úgy voltam vele, hogy az angol nyelv nyújtotta könnyed, közvetlen – legalábbis a koreainál mindenképpen közvetlenebb – megszóltási lehetőség talán egy picit segíthet abban, hogy oldott legyen a téma. Az ürge ázsiai volt, de ha beszél is koreaiul, akkor is jobb így, mint az ezernyi udvarias formátum használata. Kérdőn néztem rá és vártam, hogy válaszoljon valamit, ez az idő pedig arra is bőven elég volt, hogy tudatosítsam benne: igen, ez teljesen komoly. Éreztem ahogyan remegni kezd a jobb kezem, és rohadt kínosnak gondoltam az egész helyzetet.

701 | ruhák | Z.Tao - Crown