JiHyuk & Hiro - Start the party

Ennyi! Vége! Mikor Hiroval Japánba utaztunk, még nem gondoltam, hogy akkor és ott pontot teszünk arra az ügyre, amihez valójában nekünk semmi közünk nem volt. Pontosabban Hironak volt kezdetekben, csak hát máshogy alakultak a dolgok számára is, mint ahogy azt elképzelte. Tényleg nem gondoltam Londonban egy percig sem azt, hogy biztonságban voltam és nem fogok meghalni. A felfokozott halálfélelem folyton bennem volt, ráaádásul amikor elkaptak, akkor alig tudtam elhinni, hogy túlélem az egész kalamajkát, amit az apám és Hiro apja művelt. És mégis. Kemény munka és nagy hitelek felvételével visszafizettük a pénzt, amit vagy jogosan követelt Hiro apja az apámtól, vagy sem - ám ezt sosem fogjuk megtudni – és ezek szerint a férfi megelégedett az összeggel és felhagyott az elkapásommal. Mit is jelent ez? Azt cseszd meg, hogy szabad lettem! Szabad, mint minden átlagos korombeli ember. Nem, engem nem épp most engedett ki anya a szobafogságból, csak mert rosszak voltak a jegyem. Immáron nem üldöznek tovább, nincs több vérontás és nyugodtan mászkálhatok az utcákon, sőt mi több: hazajöhettem Angliából. Itthon vagyok! Drámai volt újra látni a házat, amit nagyjából tíz perc alatt kellett hírtelen elhagynunk. Mások bele sem bírnak gondolni abba, hogy min mehettem át az elmúlt egy évben. Nyílván, legszívesebben visszapörgetném az időt és kiszakítanám az életemből azt a momentumot, de mivel ez lehetetlen, nézzük inkább a következményeket és a rám mért hatásait. Egy őrült pszichopata barom lettem az állandó stressztől és az emlékektől? Igen. Még mindig bennem vagy egy általános félelem, ami nem hagy békén? Pontosan! De tekintsük a jobbik oldalát: Ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött teljesen máshogy nézem a világot, jobban önállósodtam és megtanultam értékelni a kis, az általában semleges pillanatokat is. Például az, hogy tök lazán hazasétálok az egyetemtől az albérletemig úgy, hogy közben megállok egy-két helyen és beszélgetek nyugodtan a barátaimmal, valószínűleg mindenkinek alap. Nekem mégis ez egy hatalmas ajándék, hiszen eddig félve rohantam az utcán Londonban és bujkáltunk amennyire tudtunk.
De ennek már vége, nekem is tovább kell lépnem, ami nem könnyű, de talán az egyetem segíthet ebben. Amúgy is az volt a tervem, hogy felvételizek ide, most ezt megtehettem. Programozó informatikus szakra jöttem és ebből is látszik, hogy nem vagyok teljesen komplett. Az ok az, hogy igen, hülye vagyok, másrészt viszont kurvára sok pénzt ad és már az egyetem közben is fogok tudni dolgozni. A pénz fontos, mert nem szabad elfelejteni, hogy hatalmas mínusszal jöttem az egyetemre. Persze kiskorom óta videójátékokkal játszottam és érdekel is a dolog.
De még nincs ideje a tanulásnak, amibe úgyis belehalok – na jó, ez nem vicces! –, viszont még csak egy ismerkedős buliest vár rám. Több régi és új haverommal, na meg persze Hiroval mind azon a bulin vagyunk, bár a csajom közben elment a barátnőivel szórakozni. Ettől még mi is jól érezzük magunkat, táncolunk, mint az őrültek, piálunk, mint az állat. Én nálam különösen meglódul a vodka, talán azért, mert érzem, hogy most már végre szabadon élhetek és kell a felejtés és a szórakozás. Eléggé ittasan, de mégsem annyira részegen, hogy ne tudjak megállni a saját lábaimon táncolunk néhány lánnyal és a haverjaimmal egy körben, amikor a velem szemben lévő srác elszédül kicsit és hátrálni kezd. Látom, hogy nekimegy valakinek és fel is löki, majd észreveszem, hogy pont Hiroval találkozott. A lány mögé lépek és felhúzom, hiszen nem úgy tűnik, mintha magától képes lenne rá, továbbá ennyi ismeretség után nem nehéz megállapítanom, hogy holt részeg a csajom. Nem baj, én is eléggé be vagyok állva, szóval egyáltalán nem panaszkodom emiatt, azonban hogy ne legyen rosszul, kiviszem a szórakozóhely bejáratához a friss levegőre. Nincs kint hideg, az alkohol meg egyébként is fűt mindkettőnket. Leültetem a lépcsőre és mellé telepedek én is. Jönnek velünk Hiro barátnői közül ketten talán, meg az én egyik barátom is, mert úgy érzik, nekik sem árt a friss levegő.
- Balra hányj, ha majd kell, jó? – mondom neki szórakozottan, még mielőtt sikeresen az ölembe terítené ki az ebédjét, vagy a vacsoráját. Én magamat nem érzem vészesnek, de kezd fejembe szállni az alkohol, amit be kell, hogy valljak, nem érdekel. Sőt, a haveromat sem különösebben, hiszen kezembe nyomja a kevert italát, ami egyébként sikerült vagy harminc százalékosra biztosan. Üt, az biztos, de én belekortyolok jó néhányat, aztán visszafordulok Hirohoz, miközben a piát a kezemben tartom. Ha a lány nyúl is érte, nem adok neki, mert egyrészt önző vagyok, másrészt neki nem kell most több, kicsit várjon most az ivással, mert ha nem teszi, hamar vége lesz számára a bulinak.

Egyetem a bulizásról szól, ez teljesen így is van, buli buli után és ha az ember nem figyel, nem is tud tanulni. De miért is akarnánk magolni az első hetekben?  Az igazság az, hogy ég nekem is vissza kell rázódnom a normális életbe, fel kell fognom, hogy már minden rendben és hogy szabad lehetek ebben a szerencsétlenül elcseszett világban. Hogy máshogy lehetne túltenni magamat a londoni eseményeken, mint hogy jól berúgok. Alapjáraton sem áll tőlem messze az alkohol, talán emiatt is mondhatom el magamról, hogy bírom a szeszt. Már ittam eleget, mégsem vagyok még teljesen részeg, azonban semmi sem tart vissza, a haverjaim sem és én magam sem ellenkezek, ha megkínálnak valamivel.
Szól a fülsüketítő zene, itt meglepően jó számokat játszanak, amikre én és a baráti társaságom együtt egy körben próbálunk ejteni valamit táncot. Jól érezzük magunkat, túl jól és talán az egyikőnk túl jól is, feltételezhetőleg a megszaladt alkoholmennyiség miatt, így esik meg az, hogy elveszti egyensúlyát és fellöki a mögötte elhaladó lányt. Az a lány pedig nem más, mint az én csajom. Nyilván egyből mögé lépek és felsegítem. Ezt még holt részegen is megtenném, én ott pedig még nem tartok. Ahogy elnézem, jobb állapotban vagyok még, mint Hiro, a lány eléggé ki van ütve, felügyelet nélkül pedig nem akarom hagyni a barátnőivel, nehogy valaki rámásszon, vagy zargassa. Kivezetem a bejárathoz, melyet nem ért.
- Azt én nem tudom, hogy csináltál-e valamit, de mindenesetre nem árt egy kis friss levegő – magyarázom meg neki, hogy mi cél érdekében teszem azt, amit teszek. Megbízok Hiroban és bátram merem vallani, hogy biztosan nem mászott rá más pasikra, ezzel párhuzamosan én is hű maradok hozzá még részegen is. Sok nehéz pillanat van mögöttünk, amikben megmutatkozott, hogy mennyire szükségünk van egymásre és mennyire szeretjük egymást. Nem kéne egy ilyen hülyeség miatt szétmennünk és nem is fogunk, ebben biztos vagyok. Legalábbis nem megcsalás miatt, de ebbe ne gondoljunk bele. Leültetem a lépcsőre és helyet foglalok mellette, majd sorban a többiek is körülöttünk. Viccelődve megkérem, hogy ha van mód rá, balra hányjon és nem egyenesen rám, mire magyarázza nekem, hogy nincs rosszul. Részegen én is pont ezt szoktam mondani, aztán megtámadom a bokrot és utána valóban jobban leszek. Mindenesetre ráhagyom a dolgot, majd meglátjuk alapon.
A másik oldalamon lévő haveromtól piát kapok, aminek kortyait le is görgetem a torkomon. Hiro egyből nyújtja a kezét, de meglepően tapasztalja, hogy nem kap. Neki elég egyelőre a piából, most józanodjon kifelé egy kicsit. Az orra előtt persze piszkálódásból még egyszer iszok az italból, majd önelégült mosollyal nézem, mit lép erre. Nem csalódtam, dögös csaj ez a Hiro. Egyik lábát átlendíti rajtam, így az ölembe kerül. Hát jó, nekem tetszik, a piát viszont messzire tartom tőle.
- Ahhoz még többet kell tenned. – Együtt járunk már viszonylag hosszabb ideje, ennyitől még nem lágyulok meg, éppen ellenkezőleg. Szabad kezemmel a fenekébe markolok, persze a ruhán keresztül, mert nem akarom, hogy mások számára is láthatóvá váljanak domborulatai. Felizgat ez a helyzet, mi tagadás, pasiból vagyok és még józanon is tetszene ez a szituáció, hát még félrészegen. Természetes, hogy ki akarom hozni belőle a maximumot, még ha nem is fogunk szobára menni most, legfeljebb pár óra múlva. magam sem tudom, mit várok Hirotól, de ha csinál valami jót, akkor utána megkínálom az italból, de még úgy sem hagyom, hogy sokat igyon belőle.

Be kell valljam, nem is annyira rossz a buli, mint amilyenre számítottam. A haverokkal beszéltük, hogy elmegyünk rá, ha már úgyis ingyen van és ha nem bírjuk az ottani zenét, vagy csak szimplán elviselhetetlenül nagy a tömeg, akkor elmegyünk. Seoulban van még rengeteg szórakozóhely, bőven tudunk válogatni a lehetőségekben és még csak messze sem kéne menni. Viszont nem kell ehhez folyamodnunk, egészen jól elvagyunk itt is és az egyetem antiszociális fele nincs is itt. Viszonylag nagy helyről van szó, de azért tele van, ebből is adódik, hogy az egyik srác elszédül - persze a túlzott piától - és elsodorja a mögötte lévő lányt. azonnal észreveszem, hogy pont a barátnőmmel sikerült találkoznia, mire megindulok és felsegítem. Tudtam, hogy ő is itt van, ahogyan ő is tisztában volt eddig azzal, hogy ha meg akar találni, akkor a helyiségben kell keresnie. Felsegítem és úgy döntök, hogy ideje kimenni hűsölni egy kicsit, mert bent nincs sok friss levegő, ráadásul Hiro olyan részeg, hogy örülök, ha megismer. Én még nem tartok abban az állapotban, de már én sem vagyok teljesen józan. Fogalmazzunk úgy, hogy szórakozott vagyok, ami abból is látszik, hogy miután leültetem a lépcsőre Hirot, mellé ülők és figyelmeztetem, hogy a megfelelő irányba okádjon, amennyiben kell neki és ne rám. Erre persze rögtön mentegetőzik, hogy nincs rosszul, amit talán igaz is. Én is csak rengeteg pia után szoktam rosszul lenni, ilyenkor jobb meglátogatni egy bokrot és kiadni magunkból, mert utána sokkal jobb lesz, mintha magunkban tartanánk azt, aminek jobb kint lennie.
A másik oldalamon ülő haverom megkínál alkohollal, amit én el is fogadok és legörgetek a torkomon jó néhány kortyot. Hiro persze egyből vérszemet kap és nyúl az üvegért, de velem nem olyan egyszerű a dolga, nyilván nem adok neki, hisz már most fullos szegény. Csak huncutan elmosolyodok és iszok még egyet a piából, ezzel pedig jobban hergelem a lányt. Hogy elérje célját, az ölembe kúszik és úgy próbálja elvenni tőlem az italt, én ezt persze nem hagyom, de adok neki lehetőséget, hogy hozzájusson, csak ahhoz még egy kicsit több kell. Érti is a gondolatom, közelebb hajol a nyakamhoz és finom csókokat nyom rá, mire szabad kezemmel megmarkolom a fenekét. tetszik a dolog és komolyan elgondolkozok, hogy most kéne szobára menni, de nem igazán olyan a helyzet. Igaz, simán leszarhatnánk a többieket, csak mi ugyebár nem vagyunk annyira taplók.
- Hát egye fene, most beérem ennyivel is, de otthon folytatjuk! - mondom és közelebb hozom az üveget, de nem a szájához, hanem az enyémhez emelem és annyit iszok belőle, amennyit csak tudok, hogy Hironak minél kevesebb maradjon. Marad azért benne néhány korty, de nem annyira sok, mikor a lány kiveszi kezemből, avagy én adom át neki az üveget. Mikor észreveszi, hogy nem maradt benne sok, megértheti miért mosolygok ravaszan annyira. Mint mondtam, neki már nem kéne innia sokat, belém pedig még fér. Kezdem is érezni, hogy üt az alkohol és a fejembe száll, de nem foglalkozok vele, tudom, hogy felejteni akar és nem speciel a mai estét. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam, Hiro is az ölemben van, akkor meg minden rendben.
- Megyünk táncolni? - ezt elsősorban a csajomtól kérdezem, de a többiekhez is szólt, noha elhatározom, hogy most a japánnal fogok lenni és nem hagyom, hogy újra elvesszen a szemem elől, hiába bízok meg benne. Nyomok egy csókot az szájára, aztán felállok és a kezét fogva elindulok a zene birodalmába.

Még nem vagyok annyira kiütve ahhoz, hogy ne aggódjak kellőképpen a barátnőm miatt, bár lehet ez még akkor is igaz lenne rám, ha teljes homály fedné el a tekintetemet és kapcsolná ki az agyamat. Életfunkciómmá vált figyelni Hirora és hiába ügyes és harcias lány, úgy érzem sosem árt neki sem, ha van aki védelmezi őt és figyel rá. Persze nem vagyok testőr és szerintem elég nagy szabadságunk van külön-külön is, elnézve más kapcsolatokat, amikor a csaj szinte pórázon tartja a pasast, vagy fordítva. Nem, én teljesen megbízok benne és tudom, hogy nem fog kicseszni velem még részegen sem, ám mikor fellökik, egyből odalépek hozzá és segítek neki. Kell neki a friss levegő, még ha ezt ő nem is hiszi és azt feltételezi, hogy bekattantam és túlaggódom ezt az egészet. Hát, veheti úgy is, hogy akkor nekem kell levegő, de ebben az esetben is kijöhet velem, mert miért ne akarna? Szeret engem még részegen is, vagy nem? Akkor pedig úgy is kikísér, ha miattam megyünk ki és nem miatta. Ez az egész csak részlet és nézőpont kérdése.
Odakint is iszogatunk, Hiro pedig természetesen kér belőle. Ő már eleget ivott, belém viszont még fér, nem is adok neki, így sem lát ki a fejéből szegény. Holnap hosszú alvás lesz mindkettőnknek, az biztos. Nem adja fel és beveti képességeit. Nehéz elhinni a mostani csajról, hogy egy fegyverforgató harcgépezet, hisz olyan csábítóan és ártatlan cicusként fészkelődik az ölemben. Én persze sokat tudok róla, de azt hiszem ez teljesen rendjén van, arról nem is beszélve, hogy egy albérletben lakunk, szóval tényleg jól ismerjük egymást és nem csak az elmúlt londoni évek alatt mélyült a viszonyunk.
Trollkodok vele és miután megkapom azt a kényeztetést, amire vágytam, átnyújtom neki az alkoholt, ám előtte még megiszok belőle annyit, amennyit bírok egy húzásra. Kiakasztani a torkomat mégsem tudom, sajnos, így marad egy kicsi az alján, de nem sok. Hiro is érzékeli a huncutságom, azonban szerencsére nem kezd szidni, hanem poénként fogja fel és a fülembe súgja, hogy ezt még visszakapom.
- Nagyon helyes! - Büntessen meg nyugodtan, csak lehetőleg ne úgy, hogy otthon nem enged enni, vagy esetleg a mellékhelyiségbe menni. Na az ciki lenne, de hangjából ítélve ő sem így gondolja, annál vadabb ő. Megkérdezem, hogy nem megyünk-e vissza táncolni azzal a különbséggel, hogy immáron együtt és nem külön-külön. Ha visszamenne a lányokkal inkább, azt is megértem és nem kezdenék el problémázni rajta. Megcsókolom, hiszen ez már nagyon hiányzott, majd feláll az ölemből és én is így teszek. Egy kicsit megszédülök, de nem billenek el, talán csupán hirtelen történt a felkelés, noha bennem is van már elég sok pia. Bemegyünk, a többiek vagy jönnek velünk, vagy nem, bevallom őszintén nem igazán foglalkozok mással Hiron kívül, a lány túlságosan elvonja a figyelmemet. Lehet másnap ezt majd a fejemhez vágják, de végül is ők is pontosan értik mi a helyzet és egy szavuk sem lehet, ha azt mondom, hogy a csajommal akarok táncolni.
A táncparketten sokan vannak, nekünk mégis sikerül találnunk egy olyan helyet, ahol kevésbé szűkös a hely. Elkezdünk táncolni és ha jól tudom, Hiro nagyon szereti ezt a számot, látszik is mozgásán, hogy rögtön elkapja a ritmust. Én hozzá próbálok igazodni, ez így szokott lenni az esetek többségében, amikor fiú lánnyal táncol a diszkóban és nem mondjuk keringőznek vagy egyéb társas táncolnak. Átkarolom a derekát és nem engedem távol magamtól, kivéve mikor megfordul és aztán a háta érintkezik a mellkasommal. Kecsegtető, bár nekem az is megfelelt, amikor nem a háta, hanem más elülső testrésze érintkezett velem, ám így is jó és csak tovább provokál, feltételezem őt is. Eltelik néhány szám, nekem pedig kezd nagyon is fejembe szállni az alkohol. Azt az utolsó löttyöt nem kellett volna egyszerre leöntenem a torkomon, valószínűleg az az oka mindennek. Hiro is érezheti az állapotváltozásom, sokkal közvetlenebb és rámenősebb vagyok, mint eddig mikor sokan voltak körülöttünk. A tánc közben az a minimális távolság is megszűnik köztünk, egy pörgetéssel megfordítom a japánt, hogy újra velem szembe nézzen. Átkarolom és erősen magamhoz húzom, miközben vadul megcsókolom. Még részegen sem kívánok más lányt, csak őt! A hosszas csók után vállához hajolok és a nyakhajlatába teszem a fejem, már állni sem tudok normálisan, de még bírom és táncolok Hiroval, amíg csontjaim tudják tartani a testemet. Mosolygok, talán nevetek is, de hogy min, arról fogalmam sincs. Hirono, most akkor ki visz haza kit?

Kíváncsivá tesz, amikor azt mondja, hogy még visszakapom és megbüntet a szemétségem miatt. Hangjából érzem, hogy ő is hasonló gondolatfonalon van, mint én és ő sem gondol hű de durva dolgokra, elvégre semmi rosszat nem csináltam, csak nem hagytam neki sok piát. Ezért még nem kell rám dobni egy pokolgépet, kivéve ha Hiro maga a pokoli gépezet és rám ugrik. Na azt azért élvezném és meg tudnám szokni.
Egy csók után felállunk és együtt megyünk vissza a táncparkettre. A többieket magunk mögött hagyjuk és nem igazán figyelünk rájuk, bár továbbra is ott vannak körülöttünk, csak ki kéne nyitnunk a szemünket, ami szerelemben nem egyszerű feladat, jól mondom? Ismerem már annyira a lányt, hogy tudjam, ez az egyik kedvenc száma és ha a csajok meghallják az általuk imádott slágert, akkor aztán felforrósodik a hangulat és olyan táncot ejtenek, hogy mindenki csak les körülöttük. Én is nagyjából így vagyok, azzal a különbséggel, hogy követem testének mozgását és igazodok hozzá, hol szó szerint is teljesen összesimulunk, hol nem. Nem vesszük észre, de olykor-olykor másoknak is megakad rajtunk a tekintetük, de kit érdekelnek, Hiro valóban gyönyörű és szexi, ráadásul az enyém, a lányoknak - akik engem néznek, kivéve ha leszbikusok - meg kézcsók. Egy idő után megunom, hogy a csajom nekem háttal van, igaz így is sok örömmel megajándékozott, de mégis csak meg kell fordítanom ahhoz, hogy újra megízlelhessem ajkait. A pörgetés jól sikerül, Hiro kissé meg is szédül benne, de nem zavar, hiszen szoros karokra és ölelésre talál, majd utána elkapom a már említett és nagyra vágyott ajkait. Eltelt pár szám, én pedig most már kezdem túlságosan jól érezni magam és ehhez hozzásegít a nagy tömeg okozta fülledtség és a meleg, arról nem is beszélve, hogy a sok táncoló lehelete annyira telíti alkohollal a levegőt, hogy már egy józan is be tud rúgna szimplán attól, hogy eltölt nagyjából fél órát közöttünk és lélegzik. Számomra a rengeteg ital után nem is csoda, hogy elveszítem az önkontrollt, ám nem csinálok semmi butaságot, csupán vadul csókolom a szerelmemet, majd vállára ejtem a fejem és elkezdek röhögni a semmin. Igen, itt már bajok vannak, de még a saját lábaimon állok és nem is tervezem összeesni Hiron. Javaslatára elképzelem az általa felvetett jelenetet és a franc tudja miért, de bejön.
- De! - Emelem fel a fejem és megfogom a kezét, majd húzni kezdem a kanapék felé, ahol a pult is van, de oda úgysem engedne, nekem pedig nem is áll szándékomban több pénzt költeni a méregdrága koktélokra. Csoda, hogy ennyire részegen még ilyenekre is tudok gondolni, noha nálam az ittas állapot sosem azt jelentette, hogy abszolút elhülyül az agyam és az akaratommal teljesen ellentétesen cselekszik. Mindenkire máshogy és másmilyen mértékben hat a pia, nekem általában bódultságot, hatalmas jókedvet és mozgáskoordinálatlanságot eredményez. Elhaladunk a pult mellett, miközben biztosan a csajom már húzza össze a szemöldökét, hogy ne is próbáljak meg többet inni, én meg csak mosolygok mint egy hülye és valószínűleg sejtése nincs, hogy min, igaz én sem vagyok nála sokkal okosabb. Leülünk egy szabad fotelbe egymás mellé. Hozzá közelebbik eső karomat átteszem a másik derekához a háta mögött, a távolabbikkal pedig simogatni kezdem a combját. Arcommal közelebb hajolok az övéhez, ám meglepően nem csókolom meg, csak az orrunkat érintem össze aranyosan. Még mindig mosoly lepi el képem, de nem az a gonosz vigyor, hanem a boldog, szerelmes és jókedvű fajtája. Emelem szép lassan az arcom, amíg ajkaim lágyan hozzá nem simulnak a homlokához, ezzel pedig gyengéden adok oda egy puszit. Részegen is tudok romantikus lenni, tudtad Drágám?

Hiro érzi rajtam, hogy kezd kiütni az alkohol, hogyne érezné, hiszen úgy ismer, mint a tenyerét, pontosan tudja, hogy mikor vagyok részeg, józan, szomorú, vagy boldog, mérges és büszke. Nem csoda, mivel rengeteg mindent átéltünk már, a mi történetünk kalandosabb és veszélyesebb, mint sok átlagemberé és nem mondom, hogy ez jó dolog, de ezáltal közel kerültünk egymáshoz és megismertük egymást a legextrémebb helyzetekben is. Ha eddig kibírtuk egymás mellett, akkor ezután sem lehet nagy baj, én legalábbis bízok benne, de majd kiderül. A legjobb a kapcsolatunkban az, hogy még mindig nem unjuk egymást, továbbra sem akarunk mást ölelni, csakis a másikat és azt hiszem ezt elmondhatom mindkettőnkről nyugodtan. Nem félek, hogy mérges lenne rám, amiért fejembe száll az alkohol és a vállára dőlök, nemrég egyébként is ő volt hasonló állapotban. Felismeri, hogy nem vagyok józan, mire nála is beindulnak a segítő ösztönök és megkérdezi, hogy nem lenne-e jobb leülni. Lehet arra számít, hogy ellenkezek, mégis azonnal bólintok és már indulok is vele a fotelekhez. Mozgásomon is látszik az ittasság, de mégis magabiztosan lépkedek, elhaladunk a pult mellett, mire biztosan azt hiszi, hogy inni akarok, de pár pillanattal később rájöhet, hogy nem így van. Valójában csak egyetlen egy dolog érdekel.
Leülünk az üres fotelbe és szorosan mellé bújok. A vállamra döntené a fejét, de nem hagyom, vagy más a célom: az orrhegyünk találkozik és kissé megcirógatom az enyémmel az övét. Hallok egy sóhajtást és egy másodpercre meglepetten nézek szemeibe, majd inkább úgy döntök, hogy nem kérdezek rá. Jobb így, nem akarom, hogy elvesszen a pillanat gyönyöre egy olyan téma miatt, amiről feltehetőleg úgyis tudok. Lassan emelem a fejem és lágyan homlokára nyomok egy aranyos puszit. Nem sokszor vagyok ennyire gyengéden romantikus, mert alapból nem ilyen a stílusom, de van, amikor rettentően élvezem a rózsaszín világot és Hiro mellet úgy érzem, minden rendben van, minden rendben lesz. Mert hogy is felejthetném el azt, amit történt velünk, bizony még mindig aggódok miattunk és beletelik némi időbe, mire újra megszokom, hogy csak egy átlagos hülye tinisrác vagyok. Elmosolyodok Hiro szavain és hajába túrva magamhoz húzom erősen, amíg ajkaink közti távolság mínusszá nem változik. Minden egyes csókunk más és más, ahogyan  ebben is van valami különleges. Itt vagyunk a bulin, üvölt a zene, körülöttünk mindenki részeg, még én is, de mégis annyira őszintén és annyira szerelmesen csókolom a barátnőmet, mintha a szívem kijózanított volna. Elég hosszú idő után távolodok csak el tőle pár centire. Szemem továbbra is csukva van.
- Annyira, hogy velem maradsz, amíg élsz? - Ezt én komolyan gondolom már régebb óta. Hirot akarom, vele szeretném leélni az életemet, noha még nem vagyok biztos abban, hogy ő is így gondol rám. Még félek azt megtenni, de már tervben van...