Szöulban játszódó fórumos szerepjáték, mely egy egyetemi campus köré központosul, de mindenkit tárt karokkal várunk.
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Mina&&Cain-D. ~ Még mindig nem látlak....

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Yang Do Hyun
csere
csere
avatar

♠ Titulus : the perfect boy.
♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : zene
♠ Előtörténet : nini
♠ Hozzászólások : 30

TémanyitásTéma: Mina&&Cain-D. ~ Még mindig nem látlak....   Pént. Okt. 14 2016, 20:48


Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne üssem el a drága édesanyám kezét. Jó gyerek vagyok én, nem arról van szó, de a túlzott gondoskodást már nem tudom elviselni úgy hat éves korom óta. Talán ez nem szép dolog, mert igazán engednem kéne az egyetlen anyukámnak, hogy megpuszilgasson, de…. Mindegy. Nem leszek közönséges.
- Anya, nem a világ végére megyek, csak az egyetemi kollégiumba – morogtam neki, de azért nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Mit csinált volna, ha tényleg a nagyival maradok? Bezár a lakásba?
- De… Nem értem miért nem maradsz itthon kisfiam – váltott hirtelen szigorú hangra, mert gondolom azt hitte, hogy ez be fog válni és elengedem a bőröndöm kallantyúját, de… Inkább csak erősebben fogtam rá.
- Azért, mert önállóságra vágyok – jelentettem ki egy fokkal durcásabb hangon, mire belecsípett az arcomba, én meg úgy néztem rá, mintha hatalmas bűnt követett volna el – Anya, nem vagyok már gyerek! Hyunggal miért nem csinálod ezt?
- Mert ő már nagy fiú, te meg… Mindegy, hívj fel az este.
- Ne félj, nyolckor megyek aludni – jegyeztem meg szemtelenul, de azért nyomtam egy puszit az arcára, hogy megnyugodjon. Ezután nem volt más hátra, csak leléptem és a biztonság kedvéért a telefonomat is három darabra szedtem miután kioperáltam belőle a memóriakártyám. Biztos ami biztos, nem akarom, hogy az első órámon csörömpölni kezdjen. Fogalmam sincs miért félt ennyire… Na jó, talán öt évesen nem kellett volna elvesznem, ami miatt fél napon keresztül kerestek, de melyik gyerek nem csinál ilyet? Biztos nagyon megijedtek anyáék, és oké, most egy idegen városban vagyok, de már tegnap megnéztem, hogy milyen buszokra szállva juthatok el az egyetemre, szóval szerintem bajom nem eshet, amúgy meg ha eltűnök is van szám, tudok kérdezni. Talán egy picit furcsa a koreaim, de annyira nem, hogy egy szót se értsenek meg belőle. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy simán megoldom a dolgokat, mert muszáj, és pont ettől tanulok majd meg igazán élni, szóval nem értem anya miért ragaszkodik ahhoz, hogy szorongassam a bugyiját.
És ahogyan magamban jósoltam, nagyon hamar értem be az egyetem területére, csupán két buszra kellett felszállnom, amik pont előtte tettek le, és még így is volt egy csomó időm az első óráim előtt. Gondoltam rá, hogy talán ki kéne pakolnom addig a koleszban, de aztán végül nem a lakóhelyiség épülete felé kanyarodtam el, hanem inkább a bőröndömmel együtt léptem az egyetem felé. Gondolom a szobatársam úgysem lesz bent, akkor meg teljesen felesleges lenne bemászni és egyedül pakolászni, abban nincsen semmi buli. Amúgy is utána hozzák majd a dobcuccom, akkor talán még egy kis segítséget is kapok a másiktól, aki remélem nem bánja ha benyomorítom a sarokba. Ha sok helyet foglal majd, akkor maximum szétszedem és bepakolom az ágy alá, aztán minden alkalommal összerakjuk újra.
A folyosókon haladva, kissé tanácstalanul kapkodtam a fejem. Ahogy haladtam a többi koreai és más nemzetiségű – mert ilyen is akadt – diák között, néhányan rám néztek, aztán rögtön siklott is tovább a tekintetük, mert azt hitték, hogy közéjük tartozom. Nem, ez nem így van, én rohadtul ma jöttem és segítsetek, mert meghalok egyedül egy ekkora épületben! Talán… Talán most kéne tárcsáznom anya számát, de… nem! Megoldom magam a dolgokat.
És akkor hirtelem megpillantottam egy ismerős arcot magammal szemben, és lassan el is mosolyodtam. Nahát, mit keres itt ez a kis tündér? Emlékszem rá, hiszen épp elég ideig láttam az arcát ahhoz, hogy ne felejthessem el. Pár másodperc is elég. Azonnal felemeltem a jobb kezem és integetni kezdtem neki, aztán elindultam felé… A szőke lány felé, akivel együtt tanultunk meg spanyolul.
- Szia Leen – köszöntem neki, de mire odaértem volna, már eltűnt a kobakja. Tévedtem volna?
Kissé csalódottan indultam vissza, mert örültem neki, hogy legalább egy ember ki tudna segíteni, de így fogalmam sincs mit merre találok, mert ennek utánanézni luxus volt, a fejem tömése és a fetrengés előbbrevalóbb volt… Mindegy, én csesztem el.
Szinte észre sem vettem, amikor a nálam apróbb termetű lánykát sikerült majdnem fellöknöm, és a lendülettől én is megbotlottam, de valahogy sikerült a dereka köré fonnom a karjaim, így meggátoltam, hogy elessünk.
Egy ideig furán éreztem magam, aztán gyorsan elengedtem és magam felé fordítottam.
- Nahát – néztem rá tágra nyílt szemekkel egy pillanatig mintha ismerős lett volna… De nem. Fogalmam sincs arról, hogy ki ő, talán csak megártott már a sok ázsiai vonású ember, mert még nekem is hasonlónak tűntek az itt élő lányok és fiúk. Túlságosan sokat élhettem nyugaton – Te kiscsaj, nem kéne figyelmetlennek lenned. Legalább neked nem, mert lehet, hogy majd egy hozzám hasonló tank el fog ütni még ma. Szóval figyelj jobban.
A végén összeborzoltam a tincseit és kedvesen mosolyogtam rá végig.
- De ha már itt vagy –kezdtem bele, és megragadtam a csuklóját – Segíteni fogsz nekem, jó? Nem baj ha most látjuk egymást először, ezt meg kell tenned értem.

tag: my lovely girl | notes: Na vetesd észre magad cicus.<3 | 785 | hacuka 


All their equipment
and instruments are alive.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Song Mina
uni
uni
avatar

♠ Hozzászólások : 17

TémanyitásTéma: Re: Mina&&Cain-D. ~ Még mindig nem látlak....   Szomb. Okt. 22 2016, 17:05


Do Hyun | Megjelenés | VIXX – Fantasy | 608 szó
Egy újabb kemény, és megerőltető nap, amit a tánctanár csak megnehezít. Tudtam, hogy nehéz szakra jelentkeztem és megerőltető lesz az egész napos tánc, de ennyire komolyan nem gondoltam bele, emellett még a magolós órákra is készülnöm kell. A lábam már teljesen kész van, megállni alig tudok, azért remélem, hazáig eljutok, különben szépen nézünk ki. Sóhajtva lépek ki a teremből, majd elkezdem böngészni az órarendemet, amit magam eszkábáltam buzgómócsing időszakomban (ki gondolta volna, hogy ennyire lelombozó lesz az egyetem, meg nehéz is). Szerencsére van még két órám a következő előadás előtt, szóval el tudok menni kajálni. Esetleg megkereshetném Woo Hee-t is, hátha van kedve velem tartani és ideje is engedi, de bármennyire is jóban vagyunk, és bármekkora szégyen, most legyőz engem a fáradtság és a fájdalom. Komolyan mondom, ez a tanár szadista állat és élvezi, ha mi szenvedünk, ebből meríti az erejét, vagy tököm tudja mi, de nem adom fel, anya ki is akadna, ahogy apu is, én meg nem akarom hallgatni a szövegelésüket. És sok itt a jófej ember, akivel jókat lehet bulizni. Ez a másik oka a maradásomnak, meg, mert szeretnék segíteni a lakótársamnak. Csomó indokom van amúgy, de nincs agyam mindet felsorolni. Ha én fáradt vagyok, az a gondolkodásomra is kihat, nem csak a testemre, ahogy fordítva is így van. Középsuliban imádtam a délutáni alvást, mert ott nagyon lefárasztottak és be kellett pótoljam a fiatalabb éveimben elkövetett súlyos dolgot, miszerint akkor nem aludtam. De kisgyerekként ki akar lefeküdni, mikor mást is csinálhat, példának okáért játszhat a többiekkel. Az sokkal izgalmasabb és érdekesebb. Gimiben visszaszívtam ezt a mentalistát, akkor jobb volt az alvás, mint a többiekkel való találkozás. Anyáék ki is akadtak, ha bejöttek a szobában és nem látták, hogy tanulnék, nem mintha annyira igyekeztem volna. Elég volt az órákon figyelnem és azokkal is jó jegyeket szereztem, nem panaszkodhattak.
A terem ajtaja előtt észreveszek egy számomra alig ismert, mégis iszonyatosan helyes srácot, aki már első pillanattól nagyon tetszik nekem. Ez csak külsőség, én is tudom, de, ha tudnék vele pár szót váltani, biztos megkedvelném ennél jobban. Karját emelve integetni kezd, én pedig hirtelen nem is tudom, mit csináljak. Azt hittem nem tud a létezésemről. Lassan én is felemelem a karom, majd ugyanazt a mozdulatsort elvégzem. Lehajtom a fejem, mikor elindul felém. Ilyen még nem volt velem, nem szeretném leégetni magam, de, ha nem szólalok meg, hülyének fog nézni. Itt nincs jó válasz, majd sodródom az árral, azt lesz, ami lesz. Én is teszek egy lépést felé, ami elég arra, hogy nekiütközzem. Már most vörösödik egy picit a fejem, ilyen szerencsétlen is én lehetek. Pont annak kell nekimenjek, aki tetszik, más nem is lehetne. Ügyes vagy Mina, nagyon ügyes. Ő eszmél fel előbb az ütközés okozta meglepettségből, vagy meg sem lepődött, és ő szólal meg hamarabb. Szavaiból levonom, hogy nem ismer, így biztos nem nekem integetett. Ennél rosszabb már nem is lehetne ez a nap, és a csalódottságom sem lehetne nagyobb iránta. Neki egy kiscsaj vagyok és ennyi. Elképedve nézek fel rá, miután összeborzolja a hajam. Mit képzel magáról? Nem vagyok annyira kicsi, hogy ilyeneket csináljon velem. Szívesen megmondanám neki a magamét, de folytatja, és nem tudok megszólalni. Többen mondták, hogy mérgesen olyan vagyok, mint Csingiling, pedig ez nem is igaz. Nem vagyok annyira cuki sem mérgesen, sem máshogy! Kérésére nem tudok mit reagálni, teljesen fel sem fogom a szavakat, ajkaim automatikusan pozitív választ adnak.
- És miben kéne segíteni? – átkozom azt a jó lelkemet, főleg, hogy hangomon még a kedvesség is feltűnik, nem szemrehányóan teszem fel én is a kérdésemet. Ezek után nem akarok vele kedves lenni, de egye fenyő, adok neki még egy esélyt. Ugye milyen kedves vagyok? Én sem hiszem el nyugi, nektek sem kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yang Do Hyun
csere
csere
avatar

♠ Titulus : the perfect boy.
♠ Tartózkodási hely : Seoul
♠ Szak/Foglalkozás : zene
♠ Előtörténet : nini
♠ Hozzászólások : 30

TémanyitásTéma: Re: Mina&&Cain-D. ~ Még mindig nem látlak....   Pént. Okt. 28 2016, 15:56


Kis naiv. Az egyik legtöbbször hajtogatott dolog volt, amit hozzám vágtak az emberek, ugyanis folyton elhittem valamit, ami aztán nem teljesedett be. Na, nem, nem vagyok teljesen hülye, de most is pontosan ez történt velem. Talán mégsem annyira király ez a hely, hiszen már szőke, fehér bőrű Leeneket hallucinálok ide, aztán amikor észreveszem, hogy mégsem ő volt az – hiszen egyetlen szőke sem volt a helyen – akkor megint elöntött az a bizonyos érzés. Elhittem. Nagyon elhittem. De mindegy, hát miért is lenne annyira könnyű az első napja az embernek, de nem számít, megoldjuk a dolgokat a magam módján. Az biztos, hogy el fogok menni egy színvakság vizsgálatra, mert azért nem teljesen normális, hogy a sok fekete hajtengerbe odaképzelek egy szőkét… Vagy csak szimplán az agyamra ment volna a sok hozzám hasonló ázsiai srác és csaj? Talán erről lenne szó?
Mindenesetre az alsó ajkamat rágva indultam vissza a folyosón, sőt talán még egy cseppet szomorúan is kullogtam, mert hát azért jó lett volna, ha valakit ismernék előzetesen. Na, nem mintha gondjaim lennének a kapcsolatok kialakításával, nagyjából annyira vagyok zárkózott, mint a közepén kinyitott könyv, de azért valami kis támaszt jelentene egy hozzám hasonló. A szüleim egyáltalán nem találták fontosnak, hogy Yang Do Hyun legyek, ezért általában Cain Daniel Yangként tengettem a napjaimat, és ez lényeges különbséget jelent, hiszen nem koreaiként, hanem amerikaiként nőttem fel. Talán nem volt bölcs döntés tőlük ez a dolog, hiszen most itt állok egyedül, fogalmam sincs arról, hogy mikor és ki előtt kell hajlonganom, és van némi problémám is a nyelvvel. Beszélem a koreait, de csak konyhanyelven, erős amerikai angolra hajazó akcentussal. Abban viszont biztos vagyok, hogy vannak jó angolosok ezen a helyen, mert ha jól néztem anglisztika szak is akad a többi között, szóval legalább kölcsönösen segíthetjük egymást: én nem érzem majd magam idegennek, ők meg gyakorolhatják a nyelvet.
Túlságosan lefoglalhattak a gondolataim, ugyanis észre sem vettem, amikor sikerült elcsapnom az amúgy jó széles vállaimmal egy vékonyka lánykát. Még pont utána nyúltam utána ahhoz, hogy a karjaimba kaphassam, és ne pottyanjon a földre, aminek örültem, mert nem akarom, hogy már az első napomon meg legyek vádolva azzal, hogy tankként közlekedek és lányokat török össze, szó szerint. Ahogy elnézem, elég vékony az alkata gondolom a genetika állománya miatt, szóval, ha elég erősen küldöm a földre, akkor talán el is töri a farcsontját. A pillantásom rögtön az arcát kezdte el fürkészni, hiszen valahonnan ismerősnek tűntek a vonásai, de mivel nem tudtam se nevet, se pofit társítani az érzéshez, hamar felhagytam az agyalással. Nem szeretem feleslegesen használni a fejem. Még mindig a derekát tartva, magyarázok neki arról, hogy figyelmesebbnek kéne lennie, aztán egy picit megemeltem, hogy talpra állíthassam. Mondanom sem kell, hogy pillekönnyű volt, ahogyan elvártam tőle.
- Kezdetben mondjuk segíthetnél kiigazodni az egyetemi térképen – nyomtam a kezébe, és nem törődve az emberek pillantásaival, a csuklójánál fogva húztam magam után. Mint már korábban is említettem, nem vagyok szégyenlős, szóval egyáltalán nem zavart ahogyan felém fordulnak az emberek. Talán itt nagy dolog lehetett, de otthon még az sem lett volna megbotránkoztató, ha a nyelvemet lenyomom a torkán a folyosó közepén. Na nem mintha ilyesmik járnának a fejemben, de az biztos, hogy elég jó csaj, kedves arca van, én meg szeretem az ilyen lányokat. Sosem randiztam mogorva fejűvel, szóval fejben már fel is írtam a kis listámra, amit a randizásra szánt lányoknak lesz vezetve. Mivel egyelőre még nem tudom a nevét elneveztem magamban „hosszú barna hajú, elesős kisasszony”-nak, aztán majd talán egyszer nevesítve is lesz.
- Az a terem kéne, ahol a gyakorlati órákat tartják a zene szakon – mondtam neki egy félmosoly kíséretében, aztán megálltam, de még mindig fogtam a karját. Nehogy elmeneküljön végül, mert nem vagyok én hajcsár, hogy fussak utána vagy kergessen. Ha elmegy, többet nem lát és én legalább egy üdítőre meg akarom hívni egyszer, utána meg eldöntöm, hogy érdemes-e randira. Ha nem, más után nézek, ha igen… Lehet akkor is.
- Utána pedig mondjuk elárulhatnád a neved, és megadhatnád a telefonszámod – kacsintottam rá cinkosan, aztán zsebre tett kézzel álltam előtte. Talán pont ezzel fogom elhajtani, szóval azért még gyorsan hozzátettem a többit is.
- Persze nem muszáj egyiket sem elmondanod. Akkor maximum úgy köszönök majd neked, hogy te ott! – fűztem tovább a gondolatot. Hiszen annyira nem vagyok nyomulós, vagy… Talán mégis, de ezt neki nem kell tudnia. Egy ideig csak néztem, aztán a borzolás közepette rossz helyre került tincsét a füle mögé simítottam, ezzel bepofátlankodva az intim szférájába.
- Illetve megtaníthatnál koreaiul – mondtam ki neki, gondosan megválogatva a szavaimat, aztán az ajkamba haraptam és egy enyhe kis pír költözött az arcomra. Ó a francba, apám vidéki, ezért én is úgy beszélek, mint ő! Na jó, egész eddig olyan voltam, mint egy idióta? Miért ennyire nehéz itt csinos lányokkal flörtölni? Valaki ásson el, utálom apámat és a falusias szövegelését… Pfej.

tag: my lovely girl | notes: Remélem jó lesz.*-*  | 791 | hacuka 


All their equipment
and instruments are alive.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Song Mina
uni
uni
avatar

♠ Hozzászólások : 17

TémanyitásTéma: Re: Mina&&Cain-D. ~ Még mindig nem látlak....   Pént. Feb. 10 2017, 19:19


Do Hyun | Megjelenés | VIXX – Fantasy | 608 szó
Megerőltetőek ezek a gyakorlati órk, de én választottam, muszáj befejeznem, különben kinyírnak otthon. Mindenképp Szöulba szerettem volna jönni tanulni, ezért jelöltem meg a fizetős szakot is. Mindig a fővárosban képzeltem el magam egyetemistaként, bár ennek az elején a haverok, buli, fanta volt az elepja. Legtöbb szívemhez közel álló ember itt lakik, én pedig egy kisvárosban, ahonnan rengeteget kellett utaznom, ha találkozni akartam velük. A jelentezést megelőző hónapban megrendült bennem a dolog, akkor megelégedtem volna egy fővároshoz közeli várossal is, azonban mindenképp a közelben szerettem volna lenni, és itt vagyok. Szeretem Szöult, kicsi voltam mikor elköltöztünk. A szüleim nem igazán örültek, de hajthatatlan voltam, és itt vagyok. Az én jövőm, az én döntésem. Nem bántam meg.
Fáradtan haladok a folyosón, látszik rajtam, hogy alig élek, viszont van még egy előadásom, amihez semmi kedvem, ha egy óra múlva sem leszek jobban, ergo fájni fog a fejem, akkor nem megyek be, inkább kikúrálom magam, vagy Woo Hee teszi ezt meg, még meglátjuk. Kimerültségemben nem figyelek a körülöttem lévő világra, megyek a fejem után, ezért talál el egy hatalmas termettel megáldott srác. Nem arról van szó, hogy dagadt lenne, inkább a vállai szélesek, legalábbis hozzám képest azok. Felpillantok rá, nem morgok semmit, inkább összehúzott szemöldökkel nézek fel rá, beazonosítom ki az. Hát ezt nem hiszem el, tényleg ver az Isten engemet. Pont ezzel a nem is mondom ki mivel hozott össze a sors, most legkevésbé sincs kedvem a szívatásához és a faszságaihoz, nyomassa őket másnak. Gyorsan válaszolok a kérdésére, igazat megvallva fel sem fogom az értelmét, rögtön igenlően válaszolok. Talán valami van még vele kapcsolatban, ezért nem restelkedem segíteni neki. Kezembe nyomja a térképet, ami a suliról készült, én meglepődve bámulom. Nem kell ez már nekem, kiismertem magam itt, vagy a táblák alapján tájékozódom. Ez még neked is menne, kedves Cain-D.. Mielőtt visszaadhatnám a papírt, elkezd húzni a folyosó közepén. Bevallom, tetszik a dolog, ha anyám így látni megbotránkozna, szerinte ez nem nőhöz illő viselkedés. Hát én meg leszarom.
- Azt egy zeneszakostól kéne megkérdezned, én táncolok. De szerencséd van, nincs messze, egyik barátom odajár – mondom neki. Fel sem tűnik, hogy a karomat szorongatja, nem tudom, mit gondol. A következő a póráz lesz, vagy mi? A nevemet és a számomat illetően felvonom a szemöldökömet, úgy nézek rá vagy tíz másodpercig. Nem szeretném, hogy lássa, mi van az arcomon, már túl sokat árultam el magamról.
- Mina vagyok, a számomat pedig nem árulom el most. Minden alkalommal mikor a tánctanár megdicsér, megadok egy számot, vagy kitalálhatsz egy nekem jobban tetsző dolgot, ha van ötleted – kacsintok rá. A tancibá’ nem szokott csak úgy dícsérő szavakkal illetni minket, mondhatni természetesnek veszi, ha tökéeltesen táncolunk, ezért nehéz dolga lesz a srácnak. Eddig ő játszott, most rajtam a sor, kivéve, ha kitalál valami jobb ötletet, mert akkor belemegyek. Annyira nem vagyok szívtelen, bármennyire is szeretnék.
- Neked nem muszáj elárulnod a tiédet, a nevedet biztosan tudom, a számod meg nem kell, majd felhívsz, ha szeretnél és megtudod az enyémet – nem hinném, hogy szívtelen vagyok, egyszerűen nem adok rögtön lehetőséget neki. Ha szeretne valamit küzdeni fog, esetleg engem felkeres, és akkor tárgyalhatunk a továbbiakról. Tök kedves vagyok. Legutóbbi kérésére ugyanaz a reakcióm, mint neki, beharapom alsó ajkamat. Soha nem voltam jó tanár, az anyanyelvemen kívül a kínait beszélem még tökéletesen, mert arra rákényszerítettek, még amikor kicsi voltam. Angolul valamennyire elmakogok, azonban azt nem mondanám igazi tudásnak, tekintve, hogy az igeidőket sem tudom használni. Mi a szar az a have-es szerkezet?
- Ez nekem miért jó? Mostanában nincs olyan sok szabadidőm, hogy korrepetáljam az embereket, hacsak nem tudsz táncolni – az egyik vizsgámhoz kell egy társ, akit még nem találtam meg, viszont minél előbb esedékes, hogy kitalálhassunk valami koreográfiát. Nem választhattam azok közül, akikkel egy órára járok, ők vagy túl jók, vagy túl rosszak, ha van ilyen, illetve egy srác felkért, de őt én utasítottam vissza. Nem akarok neki esélyt adni, tudom, hogy szerelmes belém, de nekem nem tetszik, ilyen egyszerű az egész. Ez is hirtelen meggondolás, lett volna más, akit felkérhettem volna, például az a bűvész srác, vagy az egyik informatikus, de ki tudja ők milyenek.
- Szóval kisegítjük egymást? – nézek rá reménykedve. Nem utasíthatja el a lehetőséget, talán még be is csajozik később, vagy valami ilyesmi. Lehet, segítenék neki enélkül is, ha lenne annyi időm, azonban hozzám nem tudnánk menni tanulni, a könyvtártól irtózom, ha mondhatjuk ezt, esetleg a campuszon. Pislogok egyet, ahogy figyelem azokat a sötét szemeit.


hopefully sky
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Mina&&Cain-D. ~ Még mindig nem látlak....
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Erdőségek
» Mieiro Tenki
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Part 14 / 13
» Művészeti és tudományos negyed

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
S.E.O.U.L :: EGYETEMI CAMPUS :: Főépület-
Ugrás: