Woo Hee & Hiro - két kismama találkozása

Még nem szoktam meg a pocakom, és mivel sosem voltam kifejezetten kövér, kissé sután bántam a dolgokkal. Szerencsém, hogy az eddigi pár hónap alatt le tudtam rendezni a dolgokat úgy, hogy minden rendben legyen a környezetemben. Nem tudtam az emberek hogyan fogják fogadni a dolgokat, ezért amikor a korai előadásokról kifutottam a rosszulléteim miatt, és az emberek megkérdezték viccelődve, hogy terhes vagyok, kihúztam a hátam, és büszke pillantással mondtam meg az igazat. A dolog futótűzként terjedt el, aztán kiderültek a baba fogantatásának körülményei, akkor már nem néztek rám szúrósan, nem tartottak felelőtlen tinédzsernek, csak sajnáltak. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik idegesített jobban, mindenesetre úgy voltam vele, hogy mindenki menjen már el a francba és hagyjon békén engem a fene nagy sajnálkozásával. Mit sajnálnak? Nem ők erőszakoltak meg. Nem is törődtem ezekkel az emberekkel túlzottan, az viszont jól esett, hogy sokan próbáltak segíteni. Minden kiderült rólam, mindenki tudja, hogy kirúgtak, és egyáltalán nem gúnyból hozták nekem a rózsaszín rugdalózókat, és tényleg érdeklődéssel a tekintetükben kérdezősködtek a baba hogylétéről. Talán még egy picit fel is néztek rám, amiért egész jól kezeltem a helyzetet. Nem mondom, hogy nekem sosem volt nehéz, de inkább átsírtam az éjszakákat, hogy reggelre megnyugodjak és jól legyek. Sokkal kevésbé vagyok így stresszes, mert könnyedén ki tudom adni magamból a problémáim okozta feszültséget.
Kissé idegesen vettem tudomásul, hogy feleslegesen jöttem be az egyetemre, ugyanis az első két órám ugyanazzal a tanárral lettek volna, de elmaradnak, mert megbetegedett. A szemem forgatva indultam el a folyosón, és már épp arra készültem, hogy veszek magamnak egy kávét, amikor megpillantottam egy hosszú fekete hajú lányt, aki szemmel láthatóan rosszul volt. Az arcát nem láttam, de ahogy a földre rogyott és próbált felállni az mutatta, hogy nincs jól. Valamiért meg tudtam érteni, az első reggeli rosszullétemnél én még el is ájultam és majdnem belefulladtam a saját hányásomba, ami nem lett volna valami gusztusos halál, és kettős gyilkossá váltam volna ezzel, ha Mina nincs ott velem. Talán ő is babát vár? Hova gondolok? Csak elrontotta a gyomrát, vagy lehet túl jól sikerült a buli a tegnap és másnapos. Mindenesetre tudok neki segíteni, mert van nálam gyógyszer meg víz is.
Már épp indultam volna meg felé, hogy felsegítsem, amikor végül csak felállt, és a mosdó felé iszkolt. Szóval hányni fog. Na mindegy, úgysincs semmi dolgom, és már teljesen megszoktam a dolgot, mert én is hetekig indítottam így minden reggelem. Sietős léptekkel, a hasamra tett kézzel indultam meg a lány felé, aki épphogy csak elérte a vécét, máris hányni kezdett. Láttam, hogy nem tudja rendesen hátrafogni a haját, ezért odatérdeltem mellé, és megtettem helyette. Milyen puha, szénfekete, és sok haja van! Sokkal sötétebb és több, mint nekem, amit most lófarokba kötöttem, mert már rutinos voltam. Ha esetleg rosszul lennék, már hányom le, ha egyedül vagyok. A kezemmel a hátát simogattam, és egyáltalán nem lettem rosszul se a szagtól, se a látványtól.
- Szerencséd van, hogy erre jártam, nem tudnál hol hajat mosni –mondtam neki mosolyogva – Megkérdezhetem, hogy mi történt veled? Mert van nálam gyógyszer, csak tudnom kell, mire adom. Választhatsz: norma flor a másnapra, hányás elleni gyógyszer, vagy olyan hányás elleni gyógyszer, amiben nincsenek a babára káros hormonok.